Hogy mi van?

Azt állítja a Nemzetgazdasági Minisztérium,
hogy a KSH legújabb adatai alapján folytatódtak a pozitív foglalkoztatottsági trendek, töretlen a foglalkoztatottak számának 28 hónapja tartó emelkedése.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a foglalkoztatottak száma ugyan az egy évvel korábbihoz képest 55 ezerrel emelkedett, de közben a versenyszférában, az 5 főnél többet alkalmazó cégekben 35 ezerrel csökkent, a költségvetési területen pedig mindössze 16 ezerrel nőtt, a több közmunkás miatt. Az 55 ezres emelkedés tehát a részmunkaidős, alkalmi vagy feketemunkát végzők, illetve a külföldön munkát vállalók (mert ezt is beszámítják!) növekvő számából adódik, mégpedig mintavételes megkérdezés alapján. A statisztikának ez a (növekedést tartalmazó) része tehát messze nem olyan pontos és megbízható, mint az, ahol viszont foglalkoztatáscsökkenés mutatható ki. Vagyis a Nemzetgazdasági Minisztérium helyében nem volnék olyan büszke. Talán ezért sem vagyok a helyükben.

Azt állítja Surján László,
az Európai Parlament alelnöke, a Fidesz képviselője (Facebook-oldalán), hogy „nem szabad teret engedni a liberális diktatúrának, mert az fából vaskarika. Pedig ma ez az uralkodó irány, s ezzel szembeszállni valóban megköveteli az ellentmondás bátorságát”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a liberális diktatúra nem uralkodó irány (hol is? Merkel Németországában vagy Obama Amerikájában, esetleg Kínában vagy Oroszországban?). Ellenben valóban fából vaskarika, magyarul képtelen állítás, abszurdum, hülyeség. Ha ugyanis a liberalizmus korlátlan, határtalan, totális, és mindig, mindenkinek mindent szabad, akkor az semmiképp sem diktatúra, legföljebb anarchia. Surján László ezek szerint bátran szembeszáll valamivel, ami nemcsak hogy nem uralkodó irányzat, de nincs is. Sok sikert Don Quijoténak!

Azt állítja Szőnyi Szilárd
(a Heti Válasz online-on, a keresztényellenességről), hogy a politikai korrektség jegyében egyre több országban fosztják meg vallási jellegétől a karácsonyt, és a keresztényeket számos más módon éri hátrányos megkülönböztetés a világon. Példaként említi, hogy Brüsszel főterén karácsonyfa helyett elektronikus télfa éktelenkedik, egyúttal megjegyzi, hogy David Cameron brit miniszterelnök szerint „a világnézeti semlegesség nem jó alternatíva”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Cameron nem ezt mondta, hanem azt, hogy a morális semlegesség nem lehet alternatíva (the alternative of moral neutrality should not be an option). Ami nem ugyanaz, ugyebár. Továbbá: Brüsszel főterén nem valamiféle politikai korrektség jegyében állítottak elektronikus karácsonyfát (a híresztelések ellenére a muzulmán városatyák sohasem tiltakoztak egy igazi karácsonyfa ellen), hanem mert modern művészeti alkotással akartak megemlékezni az ünnepről. Blaszfémia, blaszfémia! Nem mintha Betlehemben annak idején lett volna karácsonyfa.

Azt állítja Körmendy Zsuzsanna
(a Magyar Nemzet vezércikkében), hogy „a polgári oldal nem Ron Werber-i logikával gondolkodik. Küzd, de nem harcol ölésig. Nem mindenkit szeret, de senkit sem gyűlöl. A Fidesz nemhogy kormányon, hanem még ellenzékben sem ellenségkép fabrikálásával működött”.

Ezzel szemben dehogyisnem.
Nehéz volna összeszámolni, Kövér László hányszor hazaárulózta le a szocialistákat, Semjén Zsolt pedig maga ismerte be, hogy az ő és Navracsics feladata volt Gyurcsány „leamortizálása”. Még szerencse, hogy nem volt hozzá ellenségképük, ki tudja, mi történt volna akkor szegény Gyurcsánnyal. Mindenesetre a kiszivárgott titkos amerikai követségi táviratok szerint Orbán Viktor külföldi nagykövetek előtt 2007. június 26-án kijelentette: „Megtanultam, ha az embernek lehetősége van végezni a riválisával, akkor azt gondolkodás nélkül megteszi.” Ennyit arról, hogy ki mit fabrikál. Mondjuk, önmagából olyan valakit, aki csak küzd, de nem öl, nem gyűlöl, sőt még ellenségképet sem gyárt. Nevezzük egyszerűen és szerényen szentnek.