Hogy mi van?

Azt állítja Harrach Péter,
a KDNP frakcióvezetője (az alaptörvény módosításáról), hogy nem igazán érti, vajon a fölvetődött kifogások miért csak általánosságokról, és nem konkrét kérdésekről szólnak.

Ezzel szemben a tény az,
hogy csakis konkrét kérdésekről szóltak és szólnak. Például arról, miért kell a hajléktalanok közterületi kitiltását beemelni az alkotmányba, vagy arról, hogy miért vezetnek be alkotmányos tilalmat a választási hirdetésekre a kereskedelmi médiában, aztán arról, hogy miért korlátozzák lényegében parttalanul a véleményszabadságot a nemzet méltóságának megsértését tiltó passzussal, és hogy miért tartják a parlament kezében a döntést az egyházzá minősítésről. Konkretizáljunk még? Vagy a Fidesz–KDNP-nek konkrétan is teljesen mindegy, meg általánosságban is?

Azt állítja Orbán Viktor
(a parlamentben, a rezsicsökkentést indokolva), hogy 2002 és 2010 között jelentősen nőttek a lakossági rezsikiadások, miközben csökkentek a nyugdíjak, a bérek és a családi támogatások.

Ezzel szemben a tény az,
hogy 2002 és 2010 között az infláció 49,6 százalékos volt, a nettó keresetek ugyanakkor ennél sokkal jobban, 171,5, a nyugdíjak pedig 73,7 százalékkal nőttek, vagyis még a kirobbant válság ellenére is jelentős volt a javulás. Ha a 2002-es évet is hozzászámítjuk (bár az részben a Fidesz-kormánynak volt tulajdonítható), még hozzátehetünk 10 százalékos nyugdíj-, illetve 13,6 százalékos reálkereset-emelkedést. A családi támogatásokra fordított összeg ebben az időszakban a duplájára nőtt. Csak Orbán Viktor matematikai tudása csökkent. Reálértékben.

Azt állítja Gulyás Gergely,
a Fidesz frakcióvezető-helyettese (a Klubrádióban), hogy Sólyom László téved az államfő hatáskörének értelmezésében, amikor azt mondja, hogy Áder János megvétózhatja az alaptörvény módosítását, azon az alapon, hogy a köztársasági elnöknek őrködnie kell az államszervezet demokratikus működése fölött.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Sólyom László nem téved: ez benne van még a Fidesz által kreált alaptörvényben is. Ráadásul Sólyom a legközvetlenebb helyről tudja, hogy mit tehet egy államfő, és mit nem, tekintve, hogy volt már az Alkotmánybíróság elnöke is, meg a köztársaságé is. Van tehát némi tapasztalata. Gulyás Gergelynek meg némi önbizalma. Meglátjuk, melyik mit ér ebben a szép új világban.

Azt állítja Matolcsy György,
a Magyar Nemzeti Bank elnöke (a Heti Válaszban, a GDP tavalyi 1,7 százalékos csökkenését elemezve), hogy a múlt évre „a külföldi bankok 5 százalék körüli visszaesést vártak a hitelforrások leépítésétől”, de tévedtek.

Ezzel szemben
a tény az,
hogy senki nem várt 5 százalékos GDP-visszaesést Magyarországon. Ilyen brutális prognózis egyszerűen nem létezett, maga Matolcsy pedig még 2012. május végén is növekedést jósolt. Hogy nem neki lett igaza, az egy dolog. Hogy neki mindig igaza kell legyen, az egy másik.

Azt állítja Kövér László,
az Országgyűlés elnöke (a Hír TV Péntek 8 című műsorában), hogy az alkotmánymódosítást azok támadják, akik az elmúlt néhány év magyar gazdaságpolitikájának vesztesei voltak, vagyis azok a külföldi nagyvállalatok, érdekcsoportok, amelyek és akik nem tudtak belenyugodni abba, hogy a kormány tőlük vár nagyobb teherviselést.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a negyedik alaptörvény-módosítást egyáltalán nem bírálták sem multik, sem érdekcsoportok (nem is vonatkozik rájuk), hanem először a hazai ellenzék és a hazai jogvédők, majd a múlt héten csatlakozott hozzájuk a német külügyminiszter, az Európai Bizottság elnöke, az Európa Tanács főtitkára, valamint az amerikai külügyminisztérium. Az összes szövetségesünk. Ha ők gazdasági érdekcsoportok kijárói, nem pedig egy ország törvényes, megválasztott képviselői, illetve nemzetközi szervezetek, szövetségek vezetői, akkor vajon mi lehet az Orbán-kormány? Az egyetlen szűz a bordélyházban? Vagy valamilyen közgépesített érdekcsoport bábja.