Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Bayer Zsolt
(a Magyar Hírlapban), hogy De Gaulle „zseni volt, és ugyanazokkal a liberális idiótákkal küzdött, mint mi”. Egy 1962-es beszédében már megmondta: „Az arabok, azok arabok, a franciák pedig franciák. Azoknak, akik az integrációt propagálják, kolibrieszük van.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy De Gaulle ilyen beszédet nem mondott, pláne nem 1962-ben, amikor az algériai háború végre lezárult, Algéria függetlenné vált, és egyáltalán nem volt kérdés Algéria Franciaországhoz csatolása. Ellenben 1959-ben, nem sokkal elnökké választása után valóban beszélt erről Alain Peyrefitte képviselőnek, aki ezt évtizedekkel később nyilvánosságra hozta. A tábornok azonban nem elsősorban „a liberális idiótákkal” küzdött, hanem azokkal a franciákkal, akik nem akarták elengedni Algériát, és még terrorszervezetet (az OAS-t) is létrehoztak, hogy megpróbálják megakadályozni az arab ország függetlenné válását, akár De Gaulle meggyilkolása árán is. A Sakál napja. Ha még emlékeznek rá némely idióták.

Azt állítja Szalai Laura
a Magyar Idők című kormánypárti napilapban, hogy sorozatos hazugságok és hamisítások jelennek meg a nemzetközi sajtóban Magyarországról, de például egy német elemzőközpont tanulmánya ezt cáfolja, hiszen a Médiatanács működésével kapcsolatban is megállapította, hogy „a Klubrádió ügye ugyan aggodalmat keltett, de a tanács álláspontját meg tudta védeni a bíróságon”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a Médiatanács nem tudta megvédeni az álláspontját a bíróságon a Klubrádióval szemben. Vesztett. Viszont akkor ki hazudik? A nemzetközi sajtó, a nemzetközi sajtó hazugságaira figyelmeztető német elemzőközpont vagy a Magyar Idők?

Azt állítja Haidekker Bence,
az Állami Egészségügyi Ellátóközpont igazgatója szintén a Magyar Idők című kormánypárti lapban, hogy „önjelölt forradalmárok” tűntek fel az egészségügyben, két érdekvédő „járja az országot, mint Che Guevara annak idején Dél-Amerikát, és szítja a forradalom tüzét, ahol lehetséges”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a fekete pólós nővér, Sándor Mária és a rezidensszövetség volt elnöke, Dénes Tamás (akiket a cikk megnevez) nem forradalmár, hiszen nem az egészségügyi rendszer szétverésére, felrobbantására törekszik, hanem arra, hogy a kormány (és nem egy forradalom!) megteremtse végre a megfelelő működési feltételeket. Önjelöltnek persze valóban önjelöltek, elvégre ki látott már olyan forradalmárt, akit a hatalom nevez ki? Ám olyan magas rangú hivatalnokot, aki az egészségügy normális működéséért lenne felelős, ellenben felelőtlen politikushoz méltó kirohanással véteti magát észre, most láttunk.

Azt állítja Kövér László,
az Országgyűlés elnöke (a szolnoki Új Néplapnak adott interjújában), hogy a magyar kormány nem adhat olyan tanácsot Németországnak vagy Franciaországnak, miszerint nem fogadhatnak be idegeneket a közös európai házba, „noha erkölcsi alapunk talán lenne rá”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem lenne rá semmilyen erkölcsi alapunk. Ha Kövér netán arra gondol, hogy a náci Németország vagy a gyarmattartó Franciaország súlyos történelmi bűnöket követett el, akkor igaza van ugyan, de az erkölcsi alapú ítélkezés és tanácsosztogatás helyett inkább gondolkozzék el arról, hogy 72 éve a törvényes magyar kormány nemhogy nem védte meg, nem fogadta be, de a biztos halálba küldte majdnem félmillió állampolgárát. Ennyit az erkölcsi alapról.

Azt állítja Vargha Tamás,
a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára (a doni áttörés 73. évfordulóján rendezett megemlékezésen), hogy „nemcsak áldozatot hoztak, hanem példát is mutattak a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonái 73 évvel ezelőtt a Don mentén vívott harcokban”. Vargha Tamás szerint a kommunista diktatúra történelemhamisítása helyett ma már korszerű tudásanyag kell hogy szerepeljen a tankönyvekben, azt hirdetve, hogy a magyar katonák nem hajtottak végre népirtást, hiszen nem is ezzel a szándékkal érkeztek orosz földre. „Katonákra, magyar férfiakra emlékezünk, akik a szörnyű körülmények között is megkísérelték a lehetetlent: a náluk létszámban, fegyverzetben és felszereltségben sokkal erősebb ellenséges erőt feltartóztatni.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy a magyar katonákat nem az ellenség feltartóztatására küldték a Szovjetunióba, hanem a náci Németországgal szövetségben szovjet területek elfoglalására. Nem mindegy. A korszerű tudásanyagról pedig csak annyit, hogy az egyik legkiválóbb magyar történész, Ungváry Krisztián nemrég megjelent könyvében (Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944) megírja: a magyar honvédség a németekkel karöltve közreműködött az ukrán zsidók tömeges meggyilkolásában és teljes falvak lakosságának lemészárlásában is. Az államtitkár ne csak szónokoljon, olvasson is néha. Mondjuk korszerű tudásanyagot.