Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Csontos János
(a Magyar Idők című kormánypárti napilapban azzal kapcsolatban, hogy Dragomán György egyszer úgy nyilatkozott: szégyelli magát a magyar kormány miatt), hogy „szégyenkezni amiatt, akinek aztán elfogadjuk a pénzét: csupán jellemhiba – nem érinti az írói minőséget. Igaz, ha Dragomán nemcsak szégyellné, de bojkottálná is a kormányt, amely nem az ízlése szerint való, akkor soha nem jutna el díszvendégnek Tajvanra és máshová.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy bírálni a kormányt és közben elfogadni a kormány valamilyen anyagi támogatását, nem jellemhiba. A jellemhiba az volna, ha az író – annak ellenére hogy ez a véleménye – nem szólna egy rossz szót sem a kormányra, csak azért, mert kap tőle (azaz nem is tőle, hanem a köz pénzéből) valamit. Az alázatos szolgák persze el sem tudják képzelni, hogy mások nem alázatos szolgák. Íme, a nagy jellemek.

Azt állítja Orbán Viktor
(a brüsszeli európai csúcstalálkozó után tartott tájékoztatóján), hogy migránsügyben „most először az Európai Unióban elfogadták a magyar megoldást (...) első helyre a határok védelmét és a migránsok tömegének megállítását helyeztük”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az Európai Tanács ezt nem először és persze nem is magyar megoldásként fogadta el. Tavaly decemberben a csúcson ugyancsak az első pontban fogalmazták meg, hogy a külső határok ellenőrzését vissza kell állítani és a schengeni övezetet meg kell védeni. Memória tantárgyból egyes.

Azt állítja Orbán
(szintén Brüsszelben), hogy „Magyarország az egyetlen olyan ország, amelyet nemcsak délről, hanem keletről is népvándorlási nyomás ér... Lengyelországban a milliót közelíti az Ukrajnából oda menekültek száma, Csehországban meghaladta a százezret, és Magyarországon is elhagytuk az ötvenet, és közeledünk a százezerhez.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy Lengyelországban sincsenek egymillióan az ukrán „menekültek” (bár Szydło miniszterelnök ezt a számot sütötte el egyszer), hanem lengyel szakértők szerint csak körülbelül félmillióan, de ők sem menekültek, hanem rövidebb-hosszabb időre áttelepült munkavállalók, meghatározott időre szóló vízummal. Csehországban ugyan valóban százezer fölött van az ukránok száma, de szintén nem menekültekről van szó, hanem olyan gazdasági bevándorlókról, akiknek a száma már a 2000-es évek elején meghaladta a százezret. Nálunk, Magyarországon sincsenek ukrán menekültek, legföljebb Kárpátaljáról jöttek át magyarok (és többnyire mentek is tovább Nyugatra) a magyar útlevelükkel. Remélem, a miniszterelnök nem rájuk gondol, amikor népvándorlási nyomásról beszél...

Azt is állítja a kormányfő
(ugyancsak az uniós csúcs után), hogy „a britek tulajdonképpen azt akarták, hogy az Európai Uniót erősítsük meg”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Nagy-Britannia kormánya nem az Európai Unió megerősítését, hanem éppen hogy a gyengítését kérte. Nagyobb önállóságot a britek számára, azt, hogy ne kelljen részt vennie a szorosabb uniós politikai egység folyamatában, valamint – többek között – azt a lehetőséget, hogy ne kelljen az euróövezethez alkalmazkodnia vagy azt segítenie. Hogy ettől miért erősödne az EU, azt csak Orbán tudná megmondani. Vagy még ő sem. De azért csak mondja, mondja.
Azt állítja továbbá Orbán Viktor
(ugyanott): „A brit javaslatok lényegében arra irányultak, hogy az Európai Unió ebből a mostani, gyenge, stagnáló helyzetéből valahogy mozduljon ki, legyen versenyképesebb, erősödjön meg, jobban állja a világgazdaság viharait, illetve legyen maga is kezdeményezőbb a világgazdaság színterén.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy Cameron miniszterelnököt nem az unió stagnálása érdekelte, hanem az, hogy országa számára előnyösebb feltételeket, nagyobb mozgásszabadságot harcoljon ki. De azt sem a versenyképesség erősítése érdekében, jóval inkább azért, hogy a Nagy-Britannián belül egyre erősödő unióellenes tábort gyengítse. Négy javaslata közül csupán egy foglalkozott azzal, hogy csökkentsék a felesleges bürokratikus szabályozást a gazdaságban, amibe minden tagállam boldogan belement, ellenben az erről elfogadott közös nyilatkozat semmilyen konkrétumot nem tartalmaz. Vagyis még a szöveg is versenyképtelen.

Azt állítja ezenkívül Orbán
(szintén Brüsszelben), hogy „az első és legfontosabb feladat az volt – és itt azt gondolom, hogy komoly sikert értünk el –, hogy világosan kimondatott: a szabad munkavállalás mindenhol, így Nagy-Britanniában is továbbra is fennáll”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ez nem is volt kérdés. Cameron nem azzal a követeléssel ment Brüsszelbe, hogy a szabad munkavállalást korlátozhassák Angliában, hanem azzal, hogy a szociális juttatások egy részét elvonhassák a más európai országokból érkezett munkavállalóktól. Elvonhatják. Orbán, a hős várvédő szavazatával.