Hívatásos hírszerzők tömény tragédiái
A magyar katonai felderítés és kémelhárítás szervezetét 1918 novemberében Stojakovics Demeter vezérkari őrnagy hozta létre. (1944-ben már Sztójai Döme néven megbízhatóan jobboldali, náci befolyás alatt álló miniszterelnök, majdani háborús bűnös.) Parancsnoka az alapítás idején Stromfeld Aurél volt, akiből 1919-ben a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének vezérkari főnöke lett. (Összekényszerítette őket a helyzet!)
A hírszerzők közül válogatódtak a magyar királyi követségeken szolgáló katonai attasék, a követtel szinte egyenrangúként, akik jelentéseiket közvetlenül küldhették Budapestre.
Történelmi sorsuk kalandos volt, számos esetben tragikus. Akadt, akit elébb a németek tartóztattak le, aztán a nyilasok, aztán a szovjetek, a Népbíróság ítélte halálra, majd 15 év fegyházra (ez még mindig ugyanaz az ember: dálnoki Veress Lajos vezérezredes). Volt, aki öngyilkos lett, mert nem akart fogságba esni (Sárkány Jenő ezredes), más meghasonlott, és azért ölte meg magát (Kuthy László vezérkari ezredes). Számosakat „árulás miatt kicsaptak a hadseregből”. Vagy lefokoztak például azért, mert „felesége apja házasságon kívül született”. Volt, aki elesett a fronton, más a Waffen SS tábornoka lett, ezért Szálasi (!) a magyar állampolgárságától meg is fosztotta. Egyeseket kivégeztek, másokat kitüntettek, és volt, akiből itthon állambiztonsági besúgó lett. Kulcsszereplők sorsát sem ismerjük, sírját sem tudjuk (Ujszászy vezérőrnagy, Bakay altábornagy), de van, aki az arlingtoni temetőben amerikai katonák között nyugszik. Vagy Argentínában, Brazíliában.
Fábry Dániel altábornagy az igazolóbizottsági tárgyalás után csokoládégyári tisztviselőként működött, Lakatos Géza vezérezredes, volt miniszterelnök (elébb a nyilasok fogták el, aztán a szovjet csapatok) Budapesten kendőfestésből próbált megélni. Taróczy altábornagy a kommunista párt zuglói elnöke lett.
Kiváló arcképcsarnok ez a magyar katonai elit egy különösen érdekes, mert titokzatos szeletéről.
(Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály. Kiadta a Magyar Napló.)
Erdélyi S. Gábor
