Hétköznapi élettérre ítélve
Szabályok, szabálytalanságok, munkanélküliség, előítéletek, emberi restség. Nagyjából ezek az építőelemei annak a börtönnek, amelybe bepillanthatott bárki, aki végighallgatta a bér-lakás-helyzet nevet viselő fórumot a Kesztyűgyár tükörtermében.
Ez a börtön persze évtizedek alatt jött létre, s kiterjedése csökkenőben van, de mindez cseppet sem vigasz a cellalakók számára. Százötven-kétszáz érintett jelent meg ezen a fórumon, aki tehette ünnepi ruhát öltött, s a rendelkezésre álló két óra alatt mintegy harmincan mondhatták el, milyen az, ha az ember embertelen körülmények között él, s még az is kérdés, lesz-e, marad-e fedél a feje felett.
Józsefváros szegényei ezen az estén olykor indulattal, de harag nélkül, adták elő panaszukat, s többségében nem segélyt, segítséget, hanem munkát kértek. Például azt, hogy a – pillanatnyilag hamvába holt – munkáért lakhatás program keretében dolgozhassák le hátralékukat. Mint Nagykanizsán, ahogy ez az egyik meghívott előadó elbeszéléséből kiderült. Hogy adott-e újat az önkormányzat részéről megjelentek számára ez a találkozó, nem tudni. Mindenesetre elfogadták a meghívást – s lássuk be, ehhez kellett némi kurázsi, és úgy tűnt, nem visszautasítani, hanem megoldani szeretnék a majdnem megoldhatatlant. Néhány konkrét ügyben azonnali intézkedést ígértek, s esély van rá, hogy ez a békés erőfelmutatás termékenyítőleg hat a hivatali apparátus igyekezetére és empátiás készségére. Lehet bízni abban, hogy ez a fórum idejében mutatta meg: nem egyes emberek ügyetlensége, lustasága, véletlenek tömeges egybeesése van a háttérben, hanem egy kritikus pontjához ért folyamat, amelyet a jelenlegi szabályokkal és szabálytalanságokkal, előítéletekkel és restséggel már nem lehet lesz mederben tartani.
