Három évre ítélték a fideszes Mengyi Rolandot költségvetési csalás és befolyással üzérkedés miatt

Három év szabadságvesztésre ítélte első fokon a Fővárosi Törvényszék a Voldemort becenéven ismert fideszes országgyűlési képviselőt, Mengyi Rolandot. Az egykori politikust – akinek a mentelmi jogát 2016 szeptemberében felfüggesztették – költségvetési csalással és befolyással üzérkedéssel vádolják. Az ítélet nem jogerős.

A Voldemort-ügyről a 168 Óra számolt be elsőként 2016-ban lehallgatási jegyzőkönyvek és nyomozati iratok alapján. Kiderült, hogy kenőpénzt – „alkotmányos költséget” – kért nyertes uniós pályázatokért, emiatt hat társával együtt költségvetési csalás kísérlete és befolyással üzérkedés miatt állították törvény elé. A Voldemort becenevet azért aggatta magára, hogy soha ne említsék név szerint az érintett ügyekben.

Mengyi Roland egyelőre az egyedüli olyan fideszes politikus az elmúlt nyolc évben, akinek az igazságszolgáltatás elé kellett állnia.

Mengyi Roland volt az ügy hatodrendű vádlottja, de társait is mind elítélte a bíróság. A 444 helyszíni közlése szerint a börtönbüntetésen kívül hat évre eltiltották a közügyektől, és 4 millió forint pénzbüntetést is kapott. A vádak szerint 2015-ben pénzért vállalta, hogy eléri, hogy egy 500 millió forintos európai uniós pályázaton az őt lefizető vállalkozók nyerjenek. Ezért 5+5 millió forint kenőpénzt kért, amit alkotmányos költségnek nevezett. Az is felmerült később, hogy az elnyert összeg felét várja.

A vállalkozók viszont nem nyertek a pályázaton, az adónyomozók pedig mindenkit lehallgattak. Végül a vállalkozók visszakövetelték a már kifizetett 5 millió forintot. A közvetítő K. Péter Mengyi Rolandhoz fordult emiatt, aki át is adta neki a pénzt, ekkor csaptak le az adóhivatal nyomozói.

Az eljárás alatt Mengyi Roland és társai az alábbiakkal védekeztek:

• A politikus semmiről nem tudott, nem kért pénzt, a végén pedig baráti kölcsönt adott K. Péternek, de nem a pályázattal összefüggésben.
• A közvetítő a saját szakállára dolgozott, ő kért pénzt közvetítői munkájáért a vállalkozóktól.
• A vállalkozók és a hatóságok félreértették a pályázati összeg visszafolyatását, ők ugyanis csak azt akarták elmagyarázni, hogy a pályázóknak az elnyert összegből alvállalkozókat kell felvenniük.
• Az országgyűlési képviselő azért lobbizott, hogy helyi cégeket vonjanak be a pályázat megvalósításába.
• A pályázatíró pedig csak kitalálta az egész történetet, mert nagyon szégyellte, hogy elrontották a pályázatot.

A bíróság nem fogadta el a védekezést. A bíró az ítélethirdetésen a vállalkozók vallomásai alapján azt mondta, hogy a vállalkozók úgy tudták, rájuk van kiírva a pályázat, és azzal számoltak, hogy az elnyert összegnek csak 10 százalékát kapják meg, mivel 90 százalékát vissza kellett volna adniuk Mengyi Rolandnak és körének. A pályázati célokat nem valósították volna meg, csak a pénzszerzés volt a céljuk. Tisztában voltak azzal, hogy bűncselekményt követnek el.

A gyakorlatban úgy oldották volna meg ezt, hogy alvállalkozókat vonnak be a projektbe, érdemi munkavégzés nélkül, akik cserébe számlákat állítanak ki. Ezeket a cégeket Mengyi Roland és a pályázatíró B. Szilvia jelölték volna ki. A bíró szerint a vállalkozók azért mentek bele a 90/10 százalékos alkuba, mert hosszú távon 5-8 milliárd forintot reméltek, amihez a belépő lett volna az első pályázat.

A tárgyalás szünetében Mengyi Roland a 444-nek azt mondta, hogy óriási félreértés az egész ügy, és abszurdnak tartja, hogy neki kell bizonyítania ártatlanságát.