Harc a sóval
Mostanság az utakat sóval próbálják síkosságmentesen tartani, tonnaszám szórják a nátrium-kloridot az aszfaltra. Ha elnyúlik a hideg időszak, és már csikorog az ablak, amikor letekerjük, akkor biztosak lehetünk benne: az autót finom sóréteg vonta be egyenletesen.
Az útszóró só nem túl barátságos anyag, sem a természetnek, sem az autónak nem használ. Egyelőre azonban minden hiába, a szakemberek nem tudnak jobbat – legalábbis nálunk. A só azonban nem csak a növényeket pusztítja hatékonyan, hanem a védtelen acéllemezt is.
Igaz, mindenki úgy tudja, hogy az ő kocsija még nem rozsdásodik, de elég egy durvább kőfelverődés a nem látható részeken, és a sólé megkezdi romboló munkáját. Tehát nem árt egy kis gondoskodás, ha még sokáig akarjuk használni az autónkat. Van persze néhány tétel, amit meg kell tennünk, és van néhány dolog, amit tilos. Hogy melyek ezek?
A só lerakódásának van néhány könnyen felismerhető jele. A lemezeken szürkés foltok jelennek meg, a fényezés mattnak tűnik, az ablakokon pedig egyre nehezebb a kilátás. Ilyenkor nincs mit tenni, az autót meg kell mosni. És nem csak a felső részeit, hanem az alját is, továbbá a kerékjáratokból is alaposan el kell távolítani az oda rakódott lucskos-sós lerakódásokat.
Azonban a hideg komoly gondot jelenthet: a kézi mosókban használt gőzborotvák olyan résekbe is benyomják a vizet, ahová nem kellene. Ezért, aki teheti, és nagyvárosban lakik, az ne szabadtéri mosót használjon: a mélygarázsokban, bevásárlóközpontok parkolóházaiban általában van kézi mosó, ott akár annyi ideig is otthagyhatjuk az autót, hogy legyen ideje a víznek kifolyni, kiszáradni. Ellenkező esetben az ajtók gumitömítései könnyen befagynak, mindegy, hogy kezelik-e őket speciális védőanyaggal, vagy sem. Tudom, elkeserítő dolog lesz, amikor kiderül, hogy a drága mosatás után az autó nem sokáig marad szép, de most nem is ez volt a fő szempontunk.
A sokak által szépészeti műveletnek tartott vakszolás, más néven viaszolás télen pontosan ugyanazért hasznos, mint nyáron: az agresszív anyagok nem kerülnek közvetlen érintkezésbe a fényezéssel. Esetünkben a sóval.
Télen azon is érdemes elgondolkodni, hogy valóban a legolcsóbb ablakmosó folyadék-e a legjobb. Nyilván nem, és nem csak azért, mert mondjuk nincs olyan finom illata. A legvacakabb termékek nem párolognak el és nem tisztítanak rendesen, fagyáspontjuk pedig hiába mínusz 19 fok, a gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy már akár mínusz 10 fok táján befagynak a csövekbe és a spricnikbe. Ahonnan aztán csak egy meleg garázsban lehet kiolvasztani. A zord télben pont ezért egyáltalán nem tanácsos az ablakmosó folyadék hígítása desztillált vízzel, még akkor sem, ha a gyártó mínusz 25-ra keverte.
Persze, csábító lehetőségnek tűnik a forró víz alkalmazása a befagyott dolgok kiolvasztásához, de ez csupán illúzió. Egyrészt, nem sokat ér, ha a farkasordító hidegben utánpótlást is kap a jégréteg, hiszen ilyenkor a forró víz pillanatok alatt kihűl, és odafagy. A másik probléma komoly költségeket okozhat: a forró víz hatására akár el is repedhet a szélvédő. Bizonyos hőfokig hatásos a jégoldó spray, érdemesebb azzal próbálkozni.
Az igazán óvatos autós kesztyűtartójában ott lapul a zár-jégoldó is, bár erre csak azoknak van szükségük, akinek nincs távirányítós központi zárral felszerelve az autójuk. Nos, ezek az óvatos autósok egy fagyos reggelen azon törik a fejüket, hogyan is juthatnának el a kesztyűtartóig, mivel befagyott a zár. Ha tehát az embernek van egy csöpp esze is, jobban jár, ha a kis spray-t a táskájában vagy a kabátzsebében tartja, akkor még arra is van esélye, hogy használja.
