Hány SZDSZ van?

Ön szerint most éppen hány SZDSZ van?

Az tény, hogy az SZDSZ amortizálódott. De hogy mennyire, az majd csak akkor derül ki, amikor elkezdődik a parlament őszi ülésszaka. Ezt azért várjuk meg.

Mindenesetre néhány SZDSZ-es – ön mellett például Kuncze Gábor, Magyar Bálint – nem várta meg: két hete megalapították a Szabadelvű Polgári Egyesületet.
A társaság ügyvezető elnöke, Sándor Klára azt mondta: a párt legutóbbi küldöttgyűlésén – amikor Retkes Attila lett az elnök – kezdték azt érezni, hogy „nem jó irányba mennek a dolgok”. Erre párttársuk, Gulyás József üzent önöknek: nem érti, mit keresnek még a frakcióban, ha elégedetlenek az SZDSZ-szel.

Bájos felvetés. Ugyanis amióta Bajnai Gordon a kormányfő, az SZDSZ frakciója a párt döntéshozó szerveinek a határozatai alapján dolgozott. Még Fodor Gábor elnöksége idején magam is aláírtam azt a nyilatkozatot, amelyben vállaltam: támogatom a Bajnai-kormány fontos, a gazdaság stabilizálását segítő intézkedéseit. Gulyás József és néhány társa viszont szembement ezzel. Tehát nem a frakció kezdett önálló életet élni.

Persze a kérdés úgy is feltehető: mit keresnek még a pártban, ha elégedetlenek vele? Hiszen akár ki is léphettek volna, mint azt amúgy többen meg is tették.

Egyesületi célokkal jöttünk létre, aminek nyilván komoly politika töltete is van. Viszont a párt elhagyása további mérlegelés kérdése. Megvárom ezzel a következő hetek-hónapok történéseit.

Mit kellene mérlegelnie? Esetleg azt: ha távozik Retkes, ön marad?

Nincs olyan szándékunk, hogy leváltsuk az elnököt. Arról sincs szó, hogy „visszavegyük” az SZDSZ-t.

Akkor voltaképpen mit akarnak? Új pártot?

Ez nyilván sok tényezőtől függ. És azt ma még csak látnok tudná megmondani: az egyesületből párt lesz-e vagy sem.

Ha nem csirkebélből, kávézaccból próbálták kiolvasni az egyesület holnapját, és nem sugallatok alapján hirdettek programot, akkor talán van vállalható jövőképük.

Nézze: az EP-választásra a szavazók hatvanöt százaléka nem ment el. Szerintem jelentős azoknak az aránya, akik nem érdektelenségből maradtak távol, hanem mert nem tudtak jó szívvel hová szavazni. Az egyesület létrejöttében nyilván ennek is szerepe van. Ám bízunk benne: a meghirdetett elveinkkel, az alapszabályunkban megfogalmazott elképzeléseinkkel tudunk alternatívát mutatni ennek a passzív rétegnek. Vagy legalábbis jelentősebb részének.

Egyébként mi a fő gondjuk Retkes Attilával? Hogy alkalmatlan a párt vezetésére? Vagy, hogy nemigen van más „politikai célja”, mint Kóka János kiűzése a frakció éléről? Vagy az, hogy viszonylag hamar probléma akadt az elnök szavahihetőségével, amikor kiderült: állításával ellentétben nem ült le vele beszélgetni Kuncze Gábor? Netán az zavarja önöket, hogy Retkes konzervatív liberális párttá akarja átalakítani az SZDSZ-t?

Nem szeretném minősíteni az SZDSZ elnökét. Amúgy én konzervatív liberálisnak tartom magam. A deáki értelemben. Ám annak sok jellemzője hiányzik a mai politikai életből. Leginkább az elvszerű kompromiszszumkészség. Miközben a megegyezés szükségességét már felismerte a politikai elit, a párbeszéd kialakulása még várat magára.

Ezt a felismerőkészséget fideszesekben is érzékeli?

Közöttük is már többen kezdik belátni: ez így tovább nem mehet, nincs értelme az „ördögösítésnek”, arról papolni, hogy az egyik oldal tönkretette az országot, a másik pedig majd megmenti.

Közbevetőleg: az elvszerűség kapcsán eszembe jut egy szó. Morál. Az mikor kopott ki a politikából?

Ha reálisan értékelem az elmúlt húsz évet, azt mondom: jelentős eredményeket értünk el. Lebontottuk az egypárti diktatúrát, megteremtettük a demokráciát, a piacgazdaságot. Tagjai lettünk a fejlett polgári Európai Uniónak, és a biztonságpolitikai szempontból fontos szövetségnek, a NATO-nak. Ugyanakkor mégsem tudtuk megteremteni a polgári erkölcsiséget és az esélyek egyenlőségét sem. A szocializmusban volt egy ostoba tétel: mindnyájan egyenlők vagyunk. Holott az esélyeinknek kell egyenlőnek lenniük. Ezt nem tudtuk elérni, és tovább éltek az előző rendszer öröklött vonásai. Például a protekcionizmus, a teljesítmény nélküli érvényesülés, amely megmérgezi a társadalom életét. Hiszen amíg az egyik oldal a kivételezetteké, addig a másik oldal frusztrálódik. Ebből fakad a társadalom egészét jellemző erőszak, kompromisszumképtelenség. Mindaz, amitől nem érezzük jól magunkat. Kezdve onnan, hogy az autópálya belső sávján levillogják az embert, aztán beüvöltik az ablakon: „Letépem a fejed!”

Ezek a tünetek, ám nem diagnózis.

Arthur Koestlernek van egy mondása: „Magyarnak lenni kollektív neurózis.” Mert a magyar magányos nép Európában. Nyelvünket, kultúránkat, eredetünket tekintve. Ennek az a jó oldala, hogy kényszerűen kihozza belőlünk a tehetséget, az élni akarást. Enélkül eltűntünk volna a történelem olvasztótégelyében. De kihozza belőlünk az ugyancsak egyedüllétből fakadó hisztérikus vonásokat. Az is jelen volt az elmúlt húsz évben.

Visszatérve az SZDSZ-re: Retkes elnök – akit addig nem jegyeztek a nagypolitikában – bocsánatot kért mindenkitől és mindenért, amit a párt „elkövetett”. Önök – régi liberálisok, akik valóban részt vettek a korábbi időszak politikájában – képesek a konkrét önkritikára?

Természetesen. Például 1990 és 1994 között az SZDSZ beleesett abba a hibába, hogy kritikátlanul, gyermeteg módon vette át a demokrácia játékszabályait. Csak erős kifogással élt az Antall vezette koalícióval szemben. Holott, mondjuk, a kárpótlás kapcsán megfogalmazott saját elképzeléseink sem jelentettek volna megfelelő megoldást. A közelmúltból pedig megemlíthetem a reformok végrehajtási módját. Másként kellett volna csinálni, kommunikálni az egészet. Sajnálatosnak tartom azokat a hibákat is, amelyeket az SZDSZ mint a szabadság pártja követett el. A szabadság ugyanis felelősség nélkül nem több szabadosságnál, anarchiánál – ahogyan a felelősség szabadság nélkül diktatúra. Az SZDSZ-re rá is ragasztották a szabadosság bélyegét, amit igaztalannak tartok ugyan, de elismerem: jó néhányszor feladtuk ehhez a magas labdát.

Egyesekben félelem van, másokban drukk: kisgazdásodhat az SZDSZ.

Sok mindenre van példa az elmúlt húsz évből. De valóban látnoki képességek kellenének ahhoz, hogy megmondjuk: hová fut ki ez a történet.

Vannak, akik már most azt látják: egy esetleges őszi, rendkívüli tisztújításon ön veheti át Retkes pártelnöki helyét. Múlt heti „sajtóhír” volt.

Megalapozatlan híresztelés.

Hipotetikusan: ha felkérnék, vállalna komoly pozíciót a mostani SZDSZ-ben?

Nem.