Haldoklik a tanszabadság emléke, Palkovics és Kásler még egymásnak fog esni
A felsőoktatásban az új tanév két szimbolikus, az ágazat jövőjét alapvetően meghatározó jogalkotási procedúrával indul, egyelőre mindkettő a levegőben lóg. Az egyik a gender szakkal, a másik a CEU-val kapcsolatos.
Az Orbán-kormány néhány hete jelentette be, hogy betiltja a gender szakot, amelynek elindítását két évvel ezelőtt engedélyezte. S bár jogtechnikailag könnyen kivitelezhető a törlés abból a kormányrendeletből, amely az oktatható szakok listáját, valamint azok képzési és kimeneti követelményeit tartalmazza, a döntés önkényessége, politikai motivációja és az egyetemi autonómia semmibe vétele mintha csak most rázná fel az egyetemi szektort. A kormány ugyanis semmiféle előzetes vitára nem adott lehetőséget, és a megszüntetés okát magyarázó kormánypárti politikusok mintha csak versenyeztek volna, hogy ki tud nagyobb butaságot mondani. A társadalmi nemek tudományának politikai kinyírása a teljes magyar felsőoktatás autonómiájának szimbólumává vált: eddig az ágazat sok mindent eltűrt, a nemzeti felsőoktatási törvénytől kezdve a kancellárokon át a konzisztóriumokig, a gender szakot ért támadás azonban mindenki számára egyértelművé tette a helyzetet.
Kásler MiklósA kancellárok megjelenésében az egyetemi vezetők még kevéssé érzékelték az autonómia korlátozásának a szándékát, inkább attól tartottak, hogy ez egyfajta korrupciós lehetőséget teremt. Nem ok nélkül, hiszen a kancellárok minden intézmény élén bele tudnak nyúlni a közbeszerzésekbe, és sikerrel terelhetik a pénzeket kivételezett cégekhez. A kancelláriarendszer lényegét semmi sem világítja meg jobban, mint a köz- és felsőoktatási informatikai beszerzéseket csont nélkül elnyerő Fauszt Zoltán vállalkozása. Az előző ciklusban, vagyis a 2018-as választások előtt, amikor Palkovics László államtitkárként irányította az oktatás területét, egykori egyetemi, majd üzlettársának cége szállította a köz- és felsőoktatási szoftvereket a közintézményeknek, milliárdos értékben. Ennek ellenére a kancellárok nem tapostak bele a tudományos és az intézményi autonómiába úgy, mint most a kormány a gender szak megszüntetésével.
Most méretik majd meg Bódis József oktatásért felelős államtitkár, hiszen hamarosan kiderül, adja-e mindehhez a nevét vagy rövidre zárja a politikai pályafutását. Bódis két cikluson át vezette a Pécsi Tudományegyetemet, miközben a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöki posztját is évekig betöltötte. Nem a hangos tiltakozásairól volt híres, de egyetemi vezetőként mégis kiállt a felsőoktatás autonómiáját érintő kérdésekben. A genderügyben három hete szinte mindenki megszólalt, alkotmányjogászoktól az MRK-ig, de Bódis, aki a teljes ágazatért felelős, egyelőre hallgat. De nem csak a genderkérdésben. Hallgat a CEU ügyében is. Holott a teljes felsőoktatási struktúra nagyot reccsenne, ha a CEU valóban Bécsbe költözne. A nemzetközi hírnevű egyetem elűzése megroppanthatja a hazai tudományos életet is.
A szimbolikus ügyeken túl is izgalmas tanévet kezd a felsőoktatás. Az ágazat irányítása a nyáron kettészakadt: bár formálisan minden az Emberi Erőforrások Minisztériumánál maradt, Palkovics – aki a negyedik Orbán-kormányban miniszteri rangot kapott, és az Innovációs és Technológiai Minisztériumot vezetheti – nem ereszti ki a kezéből a felsőoktatás ügyeit. A két tárca közötti feszültségek kódolva vannak. Minisztériumi folyamatokra rálátó forrásaink szerint Palkovics László a tudománypolitika területén akciózik, és nincs egy platformon a Kásler Miklós vezette Emmivel. Úgy tudjuk, Palkovics László azzal kapcsolatban is aktívan tevékenykedik, hogy miként lehetne az egyetemek számára hatékonyabb működési környezetet teremteni. Az egyetemek működését jelenleg egyebek mellett a rugalmatlan közbeszerzési eljárások és a közalkalmazotti bértábla is bénítja. Éves költségvetés alapján működnek, maradványt kell képezniük, miközben nem használhatják fel. Palkovics egy egységes innovációs és tudománypolitikai stratégián dolgozik, amelynek fókuszában a gazdaság fejlesztése áll, és azt az egyetemekre építve képzeli el. Mindez a humántárcát vezető Káslert egyelőre egyáltalán nem foglalkoztatja, de csak idő kérdése, mikor lesz ebből tárcaközi konfliktus.
Palkovics LászlóA felsőoktatásban mindezeken túl is sok a feszültség. Az anyagi lehetőségeik miatt válságos helyzetben lévő intézményeknek (köztük több olyan van, amely korábban főiskolaként működött Dunaújvárosban, Nyíregyházán, Baján) például az Emmi kiküldött egy levelet, amelyben az áll: más egyetemek hármas csoportokba szervezett kancellárjai világítják majd át a gazdálkodásukat. Ez azt jelenti, hogy más egyetemekről érkező kancellárok fognak majd javaslatot tenni a hatékonyabb működésre. Egyúttal azt is jelzi, mennyire nincs az államnak mint fenntartónak sem erőforrása, sem ötlete, sem jövőképe arról, hogy mi legyen ezekkel az intézményekkel. A humántárcának annyi kapacitása sincs, hogy szakmailag átlássa, mi is a helyzet a magyar felsőoktatásban. Az biztos, hogy az ágazatban ez a búcsúévek egyike lesz: 2020-tól jön a jelentkezési feltételként kötelezően előírt középfokú nyelvvizsga, aminek következtében egy évfolyamra vetítve biztosan el fog tűnni több tízezer diák a magyar felsőoktatásból.
Ami a közoktatást illeti, az új tanév itt is szimbolikus konfliktusokat hozhat. A rendszer a már beharangozott új Nemzeti alaptantervre vár. A kormány korábbi bejelentései szerint az új NAT bevezetésének céldátuma 2019. szeptember elseje.
– Erre semmi esély, bár, ha azt a tempót nézzük, hogy az óvodai nevelési programot a nyár közepén módosították, és az már szeptember elsején életbe lép, minden megtörténhet – mondja Szüdi János jogász, közoktatási szakértő, hozzátéve, megéltük már azt is, hogy az érettségi vizsgaszabályzatot néhány héttel a vizsgák megkezdése előtt módosították. Ez volt az az eset, amellyel kapcsolatban idén nyáron Székely László alapjogi biztos kimondta: sérültek a tanulók alapvető jogai, és a kormány a jogbiztonság elemi követelményeit sem tartotta be, amikor jelentős késedelemmel léptették életbe a 2017-es szakmai érettségi kötelező vizsgatárgyának követelményeit a szakgimnáziumokban.
Az új NAT készítői azt ígérték, hogy csökkenthetik a tanulói terheket. Nem kizárt, hogy a készítése már összefügg a kilenc évfolyamos általános iskola bevezetésével, amennyiben a várható törvénymódosítás átalakítja az iskolaszerkezetet. Azzal kapcsolatban, hogy a gyerekek túlterheltek lennének, Bódis József úgy nyilatkozott, hogy a túlterheltség „szubjektív dolog, valós adatokkal lehetetlen alátámasztani”. Az összes állami iskola fenntartásával megbízott Klebelsberg Központ új vezetőjének, Hajnal Gabriellának a nyilatkozatából azonban az derül ki, hogy a túlterheltség nem szubjektív, nagyon is jelen van, csakhogy ő azt nem az iskola, hanem a szülők nyakába varrta, mivel szerinte ők terhelik túl a diákokat a különórákkal.
Kásler Miklós és az Emmi államtitkárai, Bódis József, Rétvári Bence, Latorcai Csaba és Fekete Péter – Ha végre megismerjük az új NAT-ot, kiderül majd, mit is tervez a kormány a középiskolákkal, akar-e kilenc évfolyamos általános iskolát. Ez ügyben ugyanis csend van, semmilyen szakmai vita nem folyik – magyarázza Szüdi János. Ha csökken a tanulói terhelés, akkor a kerettantervekben is legalább heti öt órával kell csökkenteni a tanulók kötelező tanóráinak a számát. Ennek következtében csökkenhet a pedagógushiányból fakadó nyomás. Nem tudni, hogy a tanárhiányon miképpen kíván a kormány enyhíteni. A kormánypárti politikusok nyilatkozataiból az derül ki, hogy még a probléma létét is tagadják.
– Korábban az utolsó éves pedagógushallgatók oktathattak – folytatja Szüdi János –, ezt akár visszaemelhetnék a törvénybe, mert ez is segítene a pedagógushiányon, ahogy az is, ha bővítenék a nyugdíjas óraadó tanárok időkereteit. De a nyugdíjas tanárok foglalkoztathatóságát nem ösztönzi a kormány. Éppen ellenkezőleg, az a cél látszik kirajzolódni, hogy mindenki, aki a régi időkben szocializálódott, tűnjön el a közszférából.
Utal arra is, hogy egyre kevesebb pedagógusnak hiányzik a hetvenes évektől lassan megszerzett autonómia és tanszabadság. A hetvenes évek közepén vált ugyanis fojtogatóvá az akkori tanterv-utasításos állami rendszer, ami ellen először az elit iskolák kezdtek el lázadni. Ennek következtében a nyolcvanas évektől miniszteri engedéllyel kísérleti iskolák kezdhettek működni, megalakult például az Alternatív Közgazdasági Gimnázium vagy a Közgazdasági Politechnikum is.
Az a tanszabadság, amely 2010-ig lehetővé tette, hogy az iskolák szabadon, a helyi igényeknek megfelelően alakítsák ki tantervüket, válasszanak tankönyvet, egyéni tanulási útvonalakat határozzanak meg, úgy tűnik, nem hiányzik már senkinek. Szüdi János úgy véli, akiknek még hiányozhat, azok az idősebb tanárok, ezért is kell őket száműzni a rendszerből.
– Nyolc éve állt fel a NER, és ez alatt az idő alatt felszámolták a tanszabadságot, korlátozták a tanuláshoz való szabad hozzáférés jogát. Lassan a tanszabadság emléke is meghal, a kollektív tudat elszürkül – mondja a közoktatási szakértő.
Szüdi János a szeptemberben induló tanévvel kapcsolatban azt is jelzi, hogy mivel a kormány kivette a törvényből a megyei és fővárosi köznevelési fejlesztési tervek készítésének kötelezettségét, ezért nincs semmilyen dokumentum, objektív mérce, amihez képest meghatározhatók lennének az állam kötelező ellátási feladatai. Nincs már semmilyen viszonyítási keret, amihez képest megállapítható lenne, hogy egy adott településen kell-e iskola. Szabadon alakítható a középiskolák kapacitása, korlátozva a gimnáziumi létszámot. Létrehozhatók az iskolaközpontok, és ide átirányítva a tanulókat megszüntethetők a kisiskolák felső tagozatai. Napirenden van a kötelező középiskolai felvételi bevezetése, amely alkalmas lehet arra, hogy a legszegényebbeket kiszorítsák az iskolából, és arra is, hogy az új típusú szakmai vizsgára felkészítő szakközépiskolába irányítsa a tanulókat. A helyzet azért is átláthatatlan, mert a gyerekek oktatását érintő ügyek három fenntartónál vannak szétszórva: az óvodák az önkormányzatokhoz, a szakképzés az Innovációs és Technológiai Minisztérium alá, az általános iskolák és a gimnáziumok pedig az Emmihez tartoznak.
Szólni kell a negyedik ellátó rendszerről, az egyházi intézményekről. Ezek nagyfokú szabadságot és teljes mértékű állami támogatást élveznek. Ide menti a gyermekét az állami rendszerből, aki tudja. A törvény nem ír elő semmiféle, a fenntartók közötti koordinációs kötelezettséget. A közoktatásban minden a miniszteri döntéseken múlik majd. Nincs egyeztetési kötelezettsége egyetlen tárcavezetőnek sem. A három felelős között pedig elvész az érdekvédelem. A miniszteri döntések az elmúlt évek tanulságai alapján valójában miniszterelnöki döntéseket jelentenek, mivel autonóm személyiségek az oktatás területén eddig nem mozogtak Orbán Viktor környezetében. / Ónody-Molnár Dóra
