Halász vagyok, nem vadász

– Mindig sejtettük: maradt önben valami a bennünk élő örök gyerekből. A parlamentben úgy viselkedik, mint egy hiperaktív kamasz, izeg-mozog, „rendetlenkedik”. A minap azt imitálta, hogy puskával vesz célba valakit. Mit akart lőni?

– Lehet, hogy csalódást okozok, de semmit. Ugyanis nem emlékszem magára a mozdulatra.

– Annyira belülről jött?

– Kétségkívül alaposan felcukkolhattam magam Tállai államtitkárnak a Quaestor-ügyben adott cinikus válaszán, amellyel újra ránk akarta varrni húszvalahány év mulasztását, kétszázezer kétségbeesett ember pénzügyi tragédiáját. Egyébként nem vadászom, nem vagyok én Lázár János.

– Pedig nagyon profinak látszott a válltartás, a mutatóujj a ravaszon. De tudom, hogy ön inkább a frakció nagy horgásza. Egy netes fotógyűjteményben láttam a Gőgös Zoltán hallal című portrésorozatot. Fantasztikus pontyokat ölelget, tíz-tizenöt kilósakat is.

– A horgászat más világ. Csöndesebb és főleg szelídebb.

– Pontykörökben megoszlanak a vélemények.

– Azért szeretném megmagyarázni ezt az affért, ha már ennyire felturbózták. Egy intenzív, zavaros vitában erősen felcukkolt Tállai, én meg gesztikuláló típus vagyok. Talán olyasmit akartam kifejezni, hogy „abba kéne ezt hagyni, öregem, mert rossz vége lehet”.

– És lőtt.

– A fene tudja, mit csináltam. Utólag arra is gondoltam, tüsszentettem és orrom elé emeltem a kezem.

– Az nem stimmel. Az orra húsz centivel hátrébb van.

– Így van. Tüsszentés nem lehetett. Úgyhogy mit volt mit tenni, kinyitottam a Facebookot és mindenkitől elnézést kértem. Persze volt felzúdulás. A Jobbik rám szállt, a feleségem erősen megdorgált.

– Asszonyi kormány alatt áll?

– Azt nem mondanám, de hallgatok rá. Ő pedagógus, így nincs annyira megfertőződve a politikával. A normalitás oldaláról nézi a dolgokat. Azt mondta: higgadjak le, szedjem össze magam, és ilyen többé ne forduljon elő.

– Kívánok minden politikusnak hasonló feleséget. A pénzügyi rendszert megrázó botrányt, amely tovább rombolja az ágazat hitelét, hisztériával úgysem fogják megoldani. Vagy nem is ez a cél?

– Mielőtt le akarnám aratni a politikai babérokat és olyan szövegeket vágnék le, hogy „a kisember joggal érezheti, sehol sincs biztonságban a pénze”, bocsássuk előre: minden szakmában akadnak kóklerek, csalók vagy kétbalkezesek.

– Ami nem vigasz annak, aki elbukta a lánya esküvőjére vagy a saját temetésére összespórolt kis pénzét.

– Épp ezért nyitottuk meg irodáinkat, ahol jogi segítséget lehet kérni, beszerezni a szükséges nyomtatványokat. Feljelentések sora jöhet, a politikának és a pénzügyi igazgatásnak pedig jóval nagyobb önmérsékletet kell tanúsítania.

– Na ez az, amit nem látunk.

– A mérhetetlen bankellenesség, a tömény demagógia, az uszítás, ami a nyilvánosságot évek óta szennyezi, megtermi mérges gyümölcseit. Orbánék évek óta harsogják, mennyi kárt okoznak a magyaroknak a külföldiek által tulajdonolt hitelintézetek. Mennyivel felelősebb a tőke, ha magyar. Mégsem a külföldi tulajdonú nagybankok düledeznek. A magyar tulajdonú pénzügyi infrastruktúra bástyái omlanak. Hogy is van ez? Nem beszélve arról, hogy ezek a szervezetek ezer szállal kötődnek a mindenkori kormányzatokhoz.

– És ezzel már benne is vagyunk a vádaskodásban, a kölcsönös egymásra mutogatásban, amelyből önök is kiveszik a részüket. Ízléses dolog tapolcai jelöltjük, Pad Ferenc „védelme alá helyezni” a Quaestor-károsultakat?

– Nem ígérünk mi semmit, ahogy a Feri sem ígér semmit. Annyit mondott, megpróbál segíteni. Ügyvédet fogadunk, előkészítjük a szükséges papírokat. Több ezer ember keresett meg minket, akár kétszázezer károsult is lehet.

– Micsoda zsíros kampányfalat.

– Akkor el kell mondanom önnek, hogy amikor utcai sajtótájékoztatón ezt meghirdettük, már onnan, a helyszínről tódult a nép az irodába.

– Kétségbeesettek, csak épp kevés az esélyük.

– Nem mondanám, mert benyújtunk egy határozattervezetet is, amelyben javasoljuk, hogy „a kormányzat ne engedje el a kétszázezer károsult kezét”. Miért ne járna az egyiknek, ami a másiknak jár?

– A végén a kasszánál vár majd a fél ország, frankhitelesektől a brókercégek károsultjaiig, a másik fele meg szorgalmasan kártalanít. Normális ez?

– Az sem normális, hogy visszamenőlegesen megterhelik a brókerek magánvagyonát. Az mit old meg? Nem érzem, hogy ezzel bárkit is „magunk alá húztunk volna”. Én szolgáltató típusú néppártban gondolkodom. Amikor elnökhelyettessé választottak, ezt hiányoltam. Régen karácsonyi kedvezményekkel, akciókkal dolgoztunk, még tűzifát is szállítottunk.

– Tűzifát? Ezt ma már a Jobbik ügyesebben csinálja.

– Ilyesmit mi is csináltunk, csak nem dicsekedtünk vele a Facebookon.

– 1997-ben, amikor kitört a Postabank-botrány, még az ellenérdekelt politikusokban is volt annyi felelősségtudat, hogy kiüljenek a kamerák elé, és megpróbálják a pánikot oldani.

– A romlás, a politikai bomlás megállíthatatlannak látszik. Az MNB elnöke meg sem szólal, lényegében hetekre eltűnik. A miniszterelnök ténykedése kimerül abban, hogy Győr polgármesterével a Rába ETO sorsáról értekezik.

– Önök meg nyomtatványokat osztanak. Azt mondta, siet haza, Veszprém megyébe, mert kampány van. Minden percét ki akarja élvezni.

– Ez most már így lesz. Amúgy is mozgékony vagyok. A számítógép mellett ücsörögve nem lehet választást nyerni. Míg Veszprémben a kétharmad volt a tét, Tapolca hangsúlyossá teheti a győzelem ígéretét.

– Az Ipsos felmérése szerint az MSZP hónapok óta stagnál, a Fidesz eróziójából szinte semmit sem profitál. A Jobbikot bezzeg 250 ezer szavazó választja el a Fidesztől.

– Hogy egy klasszikust idézzek: „Mi választást szeretnénk nyerni, nem közvélemény-kutatást.” S habár a két jobbos „testvérpárt” pariban van, a baloldal – ha a számokat összesítjük – ott kapaszkodik a nyomukban. Ez európai trend. Három erő verseng: a jobb, a bal és az ilyen-olyan, gyanús vagy kevésbé gyanús „radikálisok”.

– Olyan igényt természetesen egyetlen párttal szemben sem támaszthatunk, hogy „neveljenek már ki gyorsan egy politikai zsenit”, mert baj van. Mégis szembetűnő és egyre kínosabb, hogy az MSZP-nek máig nincs arca, karakteres alakja.

– Mi csapatépítésre szegődtünk. Korai lenne lecövekelni valaki mellett. Én különben is vezető- és nem vezérpárti vagyok. Katonai alakzattá gyúrni az MSZP-t lehetetlen. Ahhoz túl „kótyagosak”, „kórósan demokratikusak” vagyunk. De mindig volt annyi tartalék bennünk, hogy kiszenvedjünk egy alkalmas vezetőt.

– Mondana nevet is?

– Én? Eszem ágában sincs. És, hogy őszinte legyek, ötletem sincs. De Magyarországon számos értelmes, jó szándékú, demokratikus felfogású baloldali értelmiségi akad, akik kellő időben be tudják majd tölteni a vezető posztokat.

– Önmagának milyen szerepet szánna a nagy menetelésben?

– Olyat, mint eddig. Én akkor érzem jól magam, ha konkrét ügyekért harcolhatok. Szerintem ezek az ügyek és szolgáltatások sodorják hozzánk a szavazókat.