Ha sokat pofázol belédkötnek

Teljesen életszerű a történet, három magyar exrendőr a polgárháború küszöbén vergődő Szíriába megy "városnézésre". Értem én, ennyi év szolgálat után az élményfürdő már biztosan nem pumpálja az adrenalit, oda kell menni ahol minimum lőnek.

A lázadók fogjul ejtik őket, majd ellentmondásos körülmények között kiszabadulnak, és a kormányerők segítségével kerülnek biztonságba. Ezek után Martonyi János köszönetét fejezi a kedves túszejtőknek, amiért voltak szívesek lehetőséget biztosítani a foglyaik szökésére.

Közben a nyugdíjas turisták szakértőkké váltak.

A különböző nyilatkozatok után egyre zagyvább lesz a szír túszdráma, amelyben már elvétve maradtak biztos pontok: a kormánynak semmi köze semmihez, nem tudnak semmiről, semmiféle követelést nem teljesítettünk, nem is voltak követelések, és Asszadnak mennie kell. A tisztviselők annyira komoly hangsúlyt fektetnek a tagadásra, hogy ha nem bíznék meg tökéletesen a magyar szervek átlátható működésében akkor azt hinném, hogy valamit titkolnak.

Akkor is ez a nagyon komoly kéményseprő-mintás egyenruhában feszítő János volt a TEK-kapitány amikor a hirhedt játékfegyver-nepper, Brad Pitt bandáját lefülelték?

Jobban járt volna ha a saját jótanácsát megfogadva inkább meg sem szólal.