Ha Orbán Viktor nem volna tehetséges, veszélyes sem lenne?
A lap régi előfizetőjeként szeretném megosztani véleményemet a nemrég közölt Szelényi-interjúval kapcsolatban. Pontosabban a beszélgetés egyik állításáról van szó. Szelényi szerint: „Ha Orbán Viktor nem volna tehetséges, veszélyes sem lenne.”
Azzal messzemenően egyetértek, hogy Orbán „veszélyes”. Az ellen azonban tiltakoznom kell, hogy „tehetséges” lenne. Az én értelmezésemben a „tehetség” egészen más tulajdonságokkal jellemezhető, mint amit ő az elmúlt másfél évtizedben elárult. Nem tartom „tehetségnek” az állandó köpönyegforgatást, a demokratikus rend aláásását (bármilyen eszközökkel), Magyarország szisztematikus lejáratását külföldön, a határon túli magyarság durva megosztását, az itthoni közélet immár Rubicont képező választóvonalainak kiépítését és ezzel a magyar társadalom polarizálását, az alapvető tényeket figyelmen kívül hagyó gazdasági populizmust, a féktelen hatalomvágyat, a szélsőjobbal való együttműködést (bármilyen indok alapján is), a közbeszéd eldurvulásában játszott szerepét (közvetlenül és közvetve). És még sorolhatnám.
Ha ugyanis a „tehetséget” a hatalmi machiavellizmus alapján próbáljuk meghatározni, akkor a valóban tehetséges(nek tartott) magyarok túlnyomó többsége alkalmatlan erre a jelzőre, miközben a világot többször romba döntő diktátorok mind a „tehetségesek” kategóriájába kerülnének.
(Név és cím
a szerkesztőségben)
