Ha Orbán nem mer tabukat dönteni, akkor minden hiába

A kormány első érdemi lépésként februárban dönt a minisztériumi háttérintézmények és kormányhivatalok helyzetéről. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint 73 intézmény van célkeresztben, ahol a bérköltségeknek átlagosan a 20 százalékát meg lehetne spórolni.

A környező országokkal összehasonlítva nem számít túlzottnak az állam mérete Magyarországon, de láthatóan nálunk érvényesül az, hogy nemcsak a munkaerőpiacon belüli aránya nőtt az állami dolgozóknak, hanem érdemben a létszámuk is – írja elemzésében a Policy Agenda. Az állami foglalkoztatottak aránya kb. 27,5 százalék, azaz 1,13 millió fő.

Akikhez nyúlhatnak és akikhez nem

Az állami dolgozók a foglalkoztatójuk alapján három csoportra bonthatók. A Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentése alapján az állami vállalatoknál foglalkoztatottakkal most nem foglalkoznak. Azaz kb. 280 ezer ember kimarad a létszámcsökkentésből. Az ő esetükben globálisan amúgy is bővülés várható, hiszen a kormány éppen bevásárolja magát az energiaszektorba, amely pedig növeli az állami foglalkoztatotti létszámot – állapítja meg a Policy Agenda.

Az önkormányzatoknál dolgozókat már érintheti egy létszámcsökkentés, igaz, ezt inkább csak szabályozási oldalról tudná megvalósítani a kormány. Azaz csökkentené az önkormányzati feladatok számát és ezzel párhuzamosan kevesebb pénzt ad a településeknek. Ez alapján a polgármestereknek kellene eldöntenie, hogy mennyi embertől válnak meg. Ez egy nagyon komoly politikai konfliktust okozna helyben, és hatással lenne a kormánypártok szavazóbázisára. A politikai károk miatt kicsi az esély, hogy ezen a területen lépne a kormányzat. Ebben a szegmensben kb. 300 ezer ember dolgozik.
A csökkentés további lehetősége a központi kormányzat létszáma (540 ezer fő). Egyes kormányzati szervezeteket azonban nem érintene a leépítés. Így a kb. 120 ezer főt foglalkoztató Kliknél és a 45 ezer főt foglalkoztató felsőoktatásban sem valószínű egy létszámleépítés, hiszen a kormány nyilván nem akarja a tanárokat egy újabb elbocsátási hullámmal hergelni.

Az egészségügy területén – beleértve a szociális szférát – összesen 300 ezer ember dolgozik. Ebből kb. 130 ezer fő kormányzati alkalmazott. E területen sem valószínű, hogy hozzányúlna a jelenlegi létszámhoz a kormány, mivel sok helyen éppen munkaerőhiány van. Ráadásul az intézményi struktúra átrendezése nélkül (pl. kórházak bezárása) nem lehet csökkenteni a dolgozók létszámát sem. Továbbá az is megfontolandó, hogy ebben a szférában van a legtöbb közfoglalkoztatott is. 2014-ben humán-egészségügyi és szociális ellátásban 130 ezer ember dolgozott közmunkásként (ebben az önkormányzatoknál dolgozók is benne vannak).

Ki lehet venni az átalakításból további 91 ezer főt, akik igazságügyi alkalmazottak, bírák, ügyészek, valamint valamely rendvédelmi szervnél és a Honvédelmi Minisztérium szervezeteinél dolgoznak.

Külföldi példák

Érdemi reformot az államigazgatásban csak Ausztria hajtott végre az elmúlt 15 évben. 1999 és 2012 között 35 ezer fővel (21 százalékkal) csökkentették a központi költségvetésben dolgozók számát. Miközben minden hatodik munkahelyet megszüntettek a közigazgatási adminisztráció területén és 15 százalékkal csökkentették a honvédelmi területen dolgozók létszámát, ugyanakkor növelték a tanárok, az igazságszolgáltatás területén dolgozók létszámát. Azaz nem a fűnyíróelv érvényesült, hanem a differenciált elbírálás elve.

Az ambiciózus magyar kormányzati célok teljesüléséhez (mármint jelentősen kisebb állam) kevés lenne még az osztrák modell is. Ha ezt a mostani szerkezetben hajtaná végre a kormány, akkor a korábban említett okok miatt kb. 25-30 ezer fővel csökkenne az állami foglalkoztatottak száma. A kérdés valójában az, hogy a magyar kormány hozzá mer-e nyúlni olyan általa tabunak tekintett kérdésekhez, mint az állami cégek esetleges átalakítása, bizonyos területekről az állam kivonulása. E nélkül csak pótcselekvés az, ami a háttérintézmények átalakítása területén történik.