Ha mersz, nyersz? – Kispártok üzlete
− Különbséget kell tenni a politikában aktív kispártok és a kamupártok között. Előbbiek esetében nem jellemző, hogy politikai stratégiájukat az állami támogatás mértéke határozná meg – mondja Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, akit arról kérdeztünk, hogy a kispártok deklarált különutassága levezethető-e abból, hogy elegendő nekik, ha nem a parlamentbe jutásra, hanem az egy százalék elérésére koncentrálnak. Így ugyanis négy évre biztosított lenne az állami támogatásuk. Tóth Csaba szerint az LMP és a Momentum identitásából következik az, hogy mindkét párt jelezte, nem híve az összefogósdinak.
Somogyi Zoltán, a Political Capital alapító-tulajdonosa szerint viszont hosszú távon is lehet üzleti stratégiát tervezni az úgynevezett kispártiságra.
− Egy későbbi, esetleges ellenzéki együttindulási megállapodás előtt azt érdemes a kispártnak felmutatnia, hogy van esélye önállóan elérni az egy százalékot – magyarázza. − Ha végül kimaradna a megállapodásból, akkor is tud életképes üzletet építeni az önállóságra. Ennek több dimenziója is van.
Egyrészről – kisebb munkával − minden választásra bevételezhető a minimum 150 millió, maximum 600 millió forint államtól kapott kampánypénz, amellyel később nem kell szigorúan elszámolni. Másrészt hasonlóan komoly állami összeg jár évente a pártok által létrehozott alapítványoknak is. És akkor ott van a pártok éves támogatása, amely tavaly 3,8 milliárd forint volt az alapítványi támogatásokkal együtt,
és ebből minden egy százalékot elért párt részesül. Ez így együtt nagy segítséget ad ahhoz, hogy egy-egy önálló karakterrel rendelkező politikus saját eszméi hirdetéséhez saját pártban önállósuljon.
Somogyi Zoltán szerint a kispártok önállósági stratégiáját anyagi értelemben sem szabad lebecsülni: olyan párt például, mint a KDNP, amelynek önálló létezése kérdéses, hiszen majd minden politikusa egyben a Fidesznek is tagja, tavaly 153 millió forint éves állami támogatásból gazdálkodott. Ez egyenlő egy magyar középvállalat éves nyereségével.
Tóth Csaba szerint nem életszerű, hogy más befolyásolni tudná a kispártokat:
az adományozók sem tudják a politikájukkal ellentétes irányba terelni a szervezeteket.
Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója például azért szüntette be a Momentum támogatását, mert a párt nem hitt az ellenzéki együttműködésben. Tóth Csaba szerint a Simicska Lajos által támogatott Jobbik politikáját sem a Fidesztől elpártolt oligarcha alakítja, inkább a kettejük közötti érdekegyezés miatt indult el néppárti úton a radikális szervezet.
Somogyi Zoltán szerint Bojár Momentumnak adott egymillió forintja nem tekinthető nagy támogatásnak. − A hírnek a reklámértéke is jóval több volt, mint a belefektetett egymillió forint. Úgy véli, a Vona Gáborék szervezetének adott rengeteg plakáthely átadása − a Jobbik azt állítja, megvásárolták a hirdetési helyeket − már annál inkább anyagi erőnek számít.
− Ugyanakkor nem feltételezem, hogy egy pártot bármilyen támogató végtelen hosszan a fogságában tudna tartani. Kivéve, ha a párt vezetője zsarolható. Új támogató ugyanis mindig akad a politikában, pláne, ha a pártnak fut a szekere. Ami közös lehet támogatóban és támogatottban, az az érdek. Simicska és a Jobbik esetében ez Orbán Viktor kisöprése a hatalomból. Ezzel, úgy tűnik, mindkét fél elégedett lenne – mondja Somogyi.
Az anyagi haszonszerzés által motivált kamupártokat most már a Fidesz is szeretné megfékezni. Legalábbis erre utal a törvényjavaslat, miszerint annak a szervezetnek, amely a választásokon fél százalékot sem ér el, vissza kell fizetnie az állami támogatást. Tóth Csaba szerint ha ezt a módosítást elfogadják, akkor az segít megfékezni a kamupártok előretörését.
A javaslat nehéz helyzetbe hozza az ellenzéki pártokat: ha nem támogatják a módosítást, akkor ők lesznek a felelősek a pénzre hajtó szervezetek elszaporodásáért, ha igen, akkor a Fidesszel való kollaborációval lesznek vádolhatók.
Tóth Csaba a kamupártok létrejöttét segítő korábbi törvényben is talál hasznos elemeket, hiszen az az ajánlások rendszerét egyszerűsítette, igaz, ezzel a Fidesz cinikus érdekeit is szolgálta. Ugyan a finanszírozás megváltoztatása a kamupártoknak kedvezett, de a komoly, új erők (például a Momentum) most hasznát vehetik a változtatásnak.
Somogyi Zoltánnak tetszik a Fidesz módosító javaslata.
– A még mindig érvényben levő helyzet, amelyben nem kellett visszafizetni a támogatásra kapott összeget még abban az esetben sem, amikor egy párt kevesebb szavazatot kapott, mint ahányan ajánlást adtak rá, tarthatatlannak tűnik – mondja.
Emlékeztet arra is, hogy a bevezetendő félszázalékos határ még mindig nem éri el a képviselőjelöltek esetében már most érvényes két százalékot, amit, ha nem érnek el, akkor vissza kell fizetniük a kapott támogatást.
– Ugyanakkor ez a félszázalékos határ felvet egy játékelméleti kérdést is: ha fél százalék felett akarsz a választásokon szerepelni, akkor költened kell. De ki garantálja, hogy ez biztosan sikerül? A pénzt viszont már elköltötted!
– teszi hozzá.
Somogyi Zoltán emellett három további változtatást is fontosnak tartana. Szerinte a pártoknak is ugyanolyan szigorúan kellene elszámolniuk a kampánypénzzel, mint a jelöltjeiknek azzal az egymillió forinttal, amelyhez kincstári kártyán jutnak hozzá. Továbbá: a pártoktól csak formailag független, őket támogató civil szervezetekre nincsen semmilyen szabályozás, így azt tesznek a kampányban, amit akarnak. A CÖF például hatalmas állami pénzekkel kampányolhat szabadon. Somogyi szerint ennek is véget kell vetni. Emlékeztet arra is, hogy nincs korlátozás a kampányidőszakon kívüli költésekre. Ha például egy párt a kampányidőszakon kívül állít elő olyan anyagot, amelyet a kampányban használ fel, akkor annak semmilyen produkciós költségét nem kell a kampány limitált költségébe beleszámolni. Ez sem tartható.
– Vagy ne legyen kampánylimit – mondja –, nekem ez tetszene inkább, vagy ha van, akkor mindent számoljunk bele.
