"Ha megveszem a szükséges gyógyszereket, egyetlen fillér sem marad kenyérre"
Jóhiszemű volt, s ennek most issza a levét a tiszajenői Csányi Imre. Kezességet vállalt egy ismerőse kölcsönfelvételéhez, mivel pedig a törlesztőrészletek elmaradtak, a takarékszövetkezet rajta hajtja be az adósságot. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő férfi családjával együtt az utcára kerülhet, ha nem sikerül megoldást találni problémájára.
Csányi Imrét nem szeretik az égiek - állapítja meg a
szoljon.hu . A 66 éves férfit tizenhét évvel ezelőtt leszázalékolták: daganatot találtak a mellkasában, melyet ugyan kivágtak, ám azóta kiderült, tüdő- és bőrrákban is szenved. Háromszor műtötték, volt, hogy időszakosan lebénult, ám hihetetlen akarásának köszönhetően eddig sikerült túlélnie a legnehezebb időszakokat is. A sors azonban nem csak saját betegségével sújtotta: tíz évvel ezelőtt súlyos vesebetegséget diagnosztizáltak akkor hét esztendős fiánál. Zsolt rendszeres kórházi kezelésre szorul, amikor betegsége úgy kívánja, azonnal vinni kell a szegedi klinikára.A nehéz sorban élő család autó hiányában állandó szívességkérésre kényszerül, ismerősök, barátok, szomszédok viszik a csongrádi megyeszékhely kórházába a sürgős ellátást igénylő fiút.
— Mikor összekerültünk a párommal, sokáig anyósoméknál laktunk. Építkezni akartunk, a telket már meg is vettük, mikor meghaltak az öregek — emlékezett vissza a kilencvenes évek elejére Csányi Imre. — Egy fészert húztunk fel a portán, abban éltünk, élünk mind a mai napig. Szinte hónapra pontosan ugyanakkor találták az első daganatot a szervezetemben, mikor a gyerek megszületett. Leszázalékoltak, pénzünk nem volt, így esélyünk sem volt, hogy komolyabb építkezésbe fogjunk. Kölcsönt vettük fel, hogy mégis elfogadható állapotba tudjuk hozni a házunkat, mely egyébként mind a mai napig fészerként van bejegyezve az önkormányzatnál. Azóta is törlesztjük az adósságunkat, de víz, villany, fűtés, automata mosógép, televízió, hűtőszekrény, bojler, számítógép, internet, azaz minden megvan az általunk csak fészernek nevezett kislakban. Három évvel ezelőtt, 2007. januárjában aztán megkeresett egy ismerősöm, hogy vállalkozása beindításához kölcsönt akar felvenni, legyek a kezese. Jóban voltunk, többször is ő vitte autójával a fiamat Szegedre, így egyszerűen nem tudtam nemet mondani neki.
Ötszázezer forintot vett fel egy takarékszövetkezettől. Három-négy hónapig fizette a részleteket, azóta viszont semmi. A hitelintézet pedig most rajtam akarja behajtani az ő adósságát. Nagy házban él Vezsenyben, autója van, mégis engem fenyeget a veszély, hogy az utcára kerülünk a családdal. Törlesztjük a saját kölcsönünket, a Nyugdíjfolyósító Intézet a végrehajtó kérésére már tiltja a nyugdíjamból az ő „sarát”, ha pedig megveszem a szükséges gyógyszereket, egyetlen fillér sem marad kenyérre. Már többször megfordult a fejemben, hogy öngyilkos leszek, úgysincs nekem már sok hátra, de mi lesz a beteg fiammal?
Természetesen a szoljon.hu megkereste a Csányi Imrétől kezességet kérő vezsenyi családot, ők miként látják a kialakult helyzetet. A feleséget, Júliát találták otthon:
— Elismerjük a tartozásunkat, nem akartuk mi ilyen helyzetbe hozni Csányiékat — felelte az asszony. — Sajnos a vállalkozás becsődölt, a párommal együtt munkanélküliek vagyunk, azaz a mi helyzetünk sem könnyű. Megpróbáljuk rábeszélni Imrét, hogy együtt menjünk be a takarékszövetkezethez, illetve a végrehajtóhoz, s talán sikerül egyességre jutni velük. Tízezer forint havi törlesztést be tudunk vállalni.
