Ha Kerényi látná: Horthy önkezével, levágott fejjel

Mit jelképez az a kaméleon a Nagy Imre újratemetését ábrázoló képeken? Hogy került oda?

A jobboldali retorikát ismerve ezek csak a pufajkások lehetnek.

Az arckifejezésedből ítélve, durva képek lesznek.

Nem. Én is arra számítottam, hogy kicsit obszcén, vagy vicceskedő történet alakul ki belőle, de nem.

Mi adta az ötletet?

Kerényi ámokfutása már régóta borzolja a kedélyeket, már az Alkotmány Asztala sem volt semmi. Az általa rendelt festmények abból az apropóból születtek, hogy a nagy, nemzeti festménygalériát kiegészítsék az utóbbi időszakkal. Ezt hozzácsapják és illusztrálják majd vele az alkotmány díszkiadását is.

Már csak alaptörvény, nem alkotmány. Egyébként meg az egész mi pénzünkből megy.

Nem sajnálom tőlük, költsék el. Olyanok a képek, amilyenek. Nem csinálunk művészettörténeti, vagy ízlésbeli kérdést az esetből. Bennünket a kultúrpolitika zavar. Hogy felkérésre festenek.

A kiegyezés környéki dzsentrivilágra kezd hasonlítani az ország.

Engem inkább a diktatúrákra emlékeztet. Amikor Rákosi elvtárs búzakalászt tart a kezében, vidám úttörők karával kísérve. Mao elvtárs kézrátétellel meggyógyítja a vérző tenyerű parasztot… De már a témafelvetés is elég durva. A lovasroham önmagában nonszensz. Már az, hogy ilyesmiről megrendelnek képeket. Pedig én sosem voltam a rendőrökkel nagy haverságban. A másik nonszensz a „Horthy és kora” megfestetése. Már a rendszerváltáskor megkezdődött Horthy relativizálása a vérzivatarban, de amit a mostani kormányzat csinál, az bicskanyitogató.

Miért?

Az még rendben van, hogy a szélsőjobb azt mondja, hogy nem volt holokauszt, vagy nem úgy volt holokauszt, vagy Horthy nem is ölte meg a zsidókat. Azt nem értem, hogy miért felejtik el: kétszázezer igaz keresztény magyar a Don-kanyarnál nem az oroszok, meg nem a németek miatt halt meg, hanem Horthy miatt. Ő volt a hadsereg főparancsnoka, ő adta oda a magyarokat golyófogónak. És ő a nagy magyar, mondjuk, Károlyival ellentétben! Tisztán kéne látni a dolgokat. Amikor a hatalom megrendel egy képet, akkor persze, hogy létezik a lakájhozzáállás, kis lábhoz odadörgölőzés. Ha Kerényi rendeli meg, persze ez alap.

Amikor megláttad a képeket, egyből bevillant, hogy ez kiált a gúny után? Mi a koncepciója a kiállításnak?

Nálunk, képzőművészek között is megindult a beszélgetés, mint minden értelmiségi közösségben. Egyből felvetődött a kérdés, hogy „Akkor te ezt hogyan festenéd meg?” Hogy lehetne úgy megfesteni a lakájhozzáállás nélkül? A Horthy-korszakot például nem egy szééép naaaagy tablóval, amin Horthy – persze fehér lovon, egyenruhában – jön, és minden szép és minden jó. Ellentétben a Kádár-rendszerrel, ahol mindenki sanyarúan tengette hétköznapjait. Nem az adott képre akartunk reflektálni, hanem az adott korra, meg a feladatra. De úgy, hogy legyen benne a saját művészi koncepció és üzenet is. A történelemben nincsenek egyszerű válaszok, főleg akkor, ha a közelmúltról van szó. Bonyolult szituációk, amiket nem lehet ilyen egyértelműen megfesteni, ahogy ezek az emberek, a megrendelők és a művészek hozzáálltak. Meg akartuk mutatni, hogy lehet másképpen is, illetve szerettük volna úgy vizualizálni az egészet, hogy benne legyen a rendszerkritika. Hozzáteszem: most nem a rendszerrel, a Fidesszel, Orbánnal, vagy Kerényivel van bajunk, hanem a kultúrpolitikával. Nem lehet így történelmi tablókat festeni így, az a korszak már lejárt. A királyoknál ez még oké volt.

Angela Merkelnek, vagy Sárközinek – mindketten elég konzervatív politikusok – sosem jutna az eszébe ilyen képeket rendelni.

Másképp lettek szocializálva, valószínűleg. Lehet, hogy Kerényinek még mindig a szeme előtt lebegtek a Rákosi- és Mao-képek.

Ha jól tudom, MSZMP-titkár is volt a miniszterelnöki megbízott.

Tele van a Fidesz is egykori KISZ-titkárokkal, nem csak a szocialista tábor. Ezen nincs mit szépíteni. Kellenek a konzervatívok, kellenek a liberálisok, kellenek a szocialisták is. Totál unalmas lenne a világ nélkülük. A baj az, amikor a hatalom kisajátítja a művészeteket. Ami megy az Új Színházzal, megy ezekkel a festményekkel, az oktatás kisajátításával… amikor népbutításra használják a művészetet. Nem kellene.

Mindenkitől megkérdezem, aki kicsit is „ellenálló”: nem féltek?

A széljobb ránk mozdult kapásból. Egyből liberális zsidó lettem, de nem félek... inkább teszek rá. Egzisztenciálisan engem nem lehet ellehetetleníteni, megvan a kapcsolati hálóm a túléléshez, fizikálisan meg mindig is bírtam az ilyesmit. Külvárosi srácként nőttem fel, elébe szoktam menni a pofonoknak. A képeket persze féltem, meg a rendezvény tisztaságát. Attól is féltünk, hogy pártpolitikai szinten valaki nagyon mellénk akar állni, de hál’ istennek nem. Attól is nagyon megijednénk, ha a szocialisták karvalytőkéje felvásárolná a képeinket, darabonként mondjuk egymillióért.

Mit láthatnak az érdeklődők?

Lesz szobor, digitális print, vászon… nagyon vegyes alkotások lesznek, mind méretben, mind technikában. Nem a Sándor-palotába készülnek a képek, nem köt minket a hely szelleme, nem kell monumentális barokk keretbe állítható vásznakon nagyot álmodni. „Merünk nagyot álmodni”, de most nincs szükség ilyen barokkos megszorításokra.