Ha Karácsony-szavazó lennék… Fürjes Balázs: aktuálpolitikai gondok, nem rendszerszintű szembenállás
Végre nyugvópontra jutott a Lánchíd ügye, most kezdődik ugyanaz a Ligettel? A főváros szerint a legutóbbi kormányhatározat felülír mindent.
A Ligettel kapcsolatban semmilyen változás nincs. Tartjuk magunkat az ígéretünkhöz, hogy – miként Tarlós István idején – a kormány most sem valósít meg egyetlen jelentős városfejlesztést sem anélkül, hogy a városvezetés ne támogatná. De bárcsak a Liget ügye lenne a legkisebb bajunk a budapesti politikában.
Mire gondol?
Ha Karácsony-szavazó lennék, úgy érezném, átvágtak. Amit ígért, abból semmi nem valósult meg, miközben van, amiről szó sem volt…
Van még a ciklusból négy éve.
Az kétségtelen, bár nem olvastuk az apró betűt, hogy ezek majd a 24-es kampányban lesznek meg. Viszont káoszról a körúton és náci paktumról szó sem volt. Utóbbi új megvilágításba helyez mindent. Súlyos sérelem érte a budapestieket és minden jóérzésű magyart. Mert az hagyján, hogy az ellenzéki pártok egy antiszemita, cigányellenes, rasszista jelöltet vettek a nevükre a borsodi időközi választáson, de az végképp durva, hogy Budapest első embere teljes mellszélességgel kiáll a „judapestező” jelölt mellett, aki „zsidó uzsoratőkéről” beszélt, és a vallásos zsidó emberek hajviseletét „tetűcsúszdának” gúnyolta. Egy nyíltan náci propagandát hirdető ember mellé áll oda Budapest első embere. Ez elfogadhatatlan.
Az ellenzék szerint a jelöltjük már bocsánatot kért.
A bűnbánat, ha van, és a bűnbocsánat nem zárja ki, hogy a cselekedeteinknek következménye legyen, a kiengesztelődéssel párhuzamosan. Tény: Karácsony náci pártfogoltja akkor visszakozott, évekkel később, amikor kiderült, hogy politikai pályája szempontjából kínos a múltja. Aki felnőtt fejjel ilyet mondott, ezeket a szövegeket nyomta évekig, annak nincs helye a magyar politikában, és Budapest első embere nem állhat ki egy nyíltan náci jelölt mellett.
Hogy van-e helye vagy sincs, arról a választók hivatottak dönteni.
Igaza van. De most a rasszista jelölt baloldali támogatóiról van szó. Az egyetlen feloldása ennek a helyzetnek az lenne, ha Budapest első embere visszavonná a támogatását a „judapestező”, náci képviselőjelölttől, és bocsánatot kérne mindazoktól, akiket ezzel a támogatással megbántott.
Ez lenne Budapest és a kormány között a legfontosabb ügy?
Mindez nem a főváros és a kormány közötti ügy. A főpolgármester a pesti zsidóságot, cigány honfitársainkat és minden jóérzésű magyart árult el. Ma ez Budapesten a legdöbbenetesebb történés.
Az elmúlt évből melyik összeütközést tartja a legjelentősebbnek?
A kormány tíz éve kapott felhatalmazást arra, hogy a fővárost építse. Amit örököltünk: város nyakig az adósságban, városvezetés könyékig a nokiás dobozokban. A kormány azzal kezdte, hogy 375 milliárd forint adósságot vállalt át Budapesttől. 4000 milliárd forint költségvetési és uniós forrást irányított budapesti fejlesztésekre az elmúlt tíz évben. Tarlós Istvánnal közösen befejeztük a négyes metrót, felújítottuk a kettes metrót, megkezdtük a hármas metró felújítását. Ebben van az igazi különbség: mi tíz éve gyakorlatias megoldásokra törekszünk a budapestiek érdekében. Azt látom, hogy az új városvezetés részéről politikai stratégia a mindenáron való konfliktusgerjesztés. Áldozatszerepben akarnak feltűnni. Ez szimpátiát kelthet, és felmentést ad az alól, hogy ellássák a választóktól kapott megbízást.
A főváros szerint valóban áldozatok: a járvány megtizedeli a fővárosi bevételeket, és ezzel párhuzamosan a központi költségvetés sosem látott összegeket von el Budapesttől.
Magyarázkodás, kifogáskeresés, panaszkodás. A koronavírus-járvány miatt mindenkinek nehéz. Ennek ellenére a Fővárosi Önkormányzat anyagi helyzete stabil, 135 milliárd forint megtakarítása van állampapírokban. Nem mondom, hogy könnyű, de azért ez nem a legnehezebb helyzet. Ezért nem tudom mire vélni, amikor a főpolgármester azt mondja: nem gondolta volna, hogy az elmúlt száz év legnagyobb válságában lesz főpolgármester. Az elmúlt száz évben volt Trianon, a II. világháború és ’56. Kicsit nagyobb alázatot várhatnak el a budapestiek nemcsak a magyar történelem, hanem a városvezetői feladat iránt is. A főpolgármester jelentkezett egy megbízásért, kérte a budapestieket, hogy öt évre bízzák meg őt egy munkával. A budapestiek erre igent mondtak. Ehhez képest az is kisülhet a dologból, hogy ez számára csak egy ugródeszka volt, és az igazi cél újra a miniszterelnök-jelöltség, a revans.
