Ha jön a hívó szó

Alelnökként volt már feladata?

Mostanáig egy alelnöki ismerkedési összejövetel volt. Valamint az új lengyel parlamenti elnök, Jerzy Buzek hívott magánbeszélgetésre, ahol elmondtam, mivel foglalkoznék szívesen. A plenáris ülés vezetésén, az elnök helyettesítésén túl a kultúra, a sport, az oktatás, a vallások közötti párbeszéd és Horvátország csatlakozása érdekelne.

Esett szó önök között arról, hogy a jobbikos Szegedi Csanád az itthon betiltott Magyar Gárda egyenruhájában jelent meg az alakuló ülésen?

Egyáltalán nem. A megválasztása után, a plenáris ülésen Szájer Józseffel átadtunk Buzek elnök úrnak egy könyvet az MTV-ostrom rendőri túlkapásairól. Így hívtuk fel a figyelmét arra, hogy a Fidesz-delegáció szerint az emberi jogok védelmét az EP-ben is kiemelkedő fontossággal kell kezelni.

Azt nyilatkozta: a gárdaegyenruhának nincs jelentősége.

A nemzetközileg betiltott jelképeken és viseleteken túl az EP-képviselőknek kevés információjuk van arról, hogy az egyes tagországokban mit tilos viselni, és mit nem. A zöldek pulóverben, lezserül járnak a parlamentbe, ritkán viselnek nyakkendőt. Az öltözködés szabályaira nincs egyértelmű utalás. Én például megszoktam, hogy nyakkendőben, zakóban ülök a helyemen, mert így érzem jól magam. Az öltözködéstémát a magyar sajtó túlozta el.

Martin Schultz, az európai szocialisták frakcióvezetője kijelentette: különösen érzékeny minden viseletre, amely a vészkorszakot idézi. Sőt, kérte: a házszabály tiltsa a katonai, félkatonai egyenruhák viselését.

Én változatlanul azt mondom, a fehér ing, fekete mellény senkinek sem tűnik fel.

Sokak szerint a gárdaegyenruha ugyanolyan egységes magyar fellépést igényelt volna, mint a szlovák nyelvtörvény ügye.

A nyelvtörvény ügyét az összes magyar EP-képviselő felvállalta, hiszen az európai normák és jogrend, az elismert nyelvi sokszínűség ilyen durva megsértése példátlan. Szakértői csoportunk interpellál, kiállítást, nyilvános meghallgatást szervez. Hivatalos európai nyelvet nem érhet ekkora gyalázat. Nehezen képzelhető el, hogy ha valaki Spanyolországban katalánul vagy baszkul szólal meg, azt 5000 euróra büntessék. A magyar nyelv használata szerzett ősi magyar jog Pozsonyban, Kassán, Erdélyben és a Vajdaságban.

Az EU kisebbségpolitikájában azt látni: a nyelvi ügyeket jobbára a két érintett ország belügyének tekintik.

Egy ilyen méltánytalan, az emberi és kisebbségi jogokat súlyosan sértő döntést kül- és belügyként is lehet kezelni. Mind a 27 tagországnak szívén kell viselnie a helyzetet, hiszen az ő nyelvükkel is történhet hasonló. Amúgy a magyar külügyminiszter is határozottabban léphetett volna fel. Visszahívhatta volna a magyar nagykövetet Pozsonyból, jegyzéket intézhetett volna.

Morvai Krisztina nyílt levélben szólította fel önöket, hogy a jelenleginél jóval markánsabban álljanak ki a nemzetért.

Mi pedig a tisztánlátás végett megválaszoltuk neki, mi mindent tettünk.

Mindez nem éppen az összefogás jegyében zajlik.

Minden nemzeti ügyben, amely előreviszi a magyarság érdekeit, természetes, hogy közös platformon leszünk. Ahogy a szocialistákkal és az MDF-fel is.

Mire vélte Morvai nekibuzdulását?

Képviselőtársamnak be kell látnia, hogy az Európai Parlament nem az a fórum, ahol látványosan egymásnak kellene ugranunk. Tévedését a kezdeti tapasztalatgyűjtés számlájára írom.

Morvai egyperces, indulatos felszólalásának – miszerint az MTV ostroma után börtönökben kínozták az embereket – van visszhangja a folyosón?

Sajnos kevés. Amúgy a képviselők már tudomást szereztek ezekről a súlyos atrocitásokról, hiszen a Fidesz-delegáció kiállítást rendezett, könyvet adott ki ebben a témában. Nyilvános meghallgatást tartott, amelyen a képviselő asszony is részt vett.

Új fejlemény, hogy az önök tömörüléséből, az Európai Néppártból 55 képviselő kivált, és új frakciót alakított.

Az európai demokraták léptek ki, de 265 fővel még mindig toronymagasan a legnagyobb párt vagyunk. Driving force-nak, azaz a parlamenti történések hajtómotorjának nevezzük magunkat. A távozók ellene vannak a lisszaboni stratégiának, a szerintük túlzottan központosított döntéshozói folyamatnak. EU-szkeptikusok. Enynyiben nincs is helyük a néppártban, nem ejtettünk értük könnyeket. Bokros Lajos is hozzájuk csatlakozott.

Aki a kampányhajrában az ön nélkül megrendezett televíziós vitán azt mondta: „Schmitt Pál nem mert kiállni Bokros Lajossal, a Fidesz megfutamodott, mert nincs valódi európai programja.”

A Fidesz az egyetlen párt, amelyik tudományosan előkészített, minden szakterületre kiterjedő, alapos EP-választási programmal rendelkezett. 14 fős delegációnk valamennyi szakbizottságban jelen van, mindenről tud, ami a parlamentben történik. De visszatérve: miről vitatkoztam volna Bokrossal? A választási eredmény engem igazolt. Egy angol mondást ajánlok figyelmébe: „A győzelem ellen nincs érv, a vereségre nincs kifogás.”

Friss adatok szerint a magyar lakosság körében egyre ellentmondásosabb EU-tagságuk megítélése.

Az emberek egész Európában keveset tudnak az EU-ról. És mi, politikusok sem követünk el mindent, hogy ez változzon. Nem hívtak, így nincs élő kapcsolatunk a magyar parlamenti bizottságokkal sem. Öt éve nem találkoztam Hiller Istvánnal, pedig mint a kulturális és oktatási bizottság tagját megkérdezhetett volna, mit hogyan látok. Amúgy remélem, az ön által citált kutatás eredménye – miszerint az emberek kiábrándultak az EU-ból – a hét éve kormányon lévő szocialista–liberális kormánynak sem kerüli el a figyelmét. Azt pedig, hogy az emberek szkeptikusak, nem csodálom.

Miért?

Azelőtt azt mondtuk, rövidesen felzárkózunk, euróval fizetünk, magasabb életszínvonal és szociális biztonság várható, teljes lesz a szabad munkavállalás. Ebből semmi sem valósult meg.

Azt hallani, ha a következő országgyűlési választáson győz a Fidesz, hazajönne, és akár miniszterséget is vállalna.

Akad pár szakterület, amelyhez talán már értek annyira, hogy vezető posztot is be tudnék tölteni. Ha jön a hívó szó, amely számomra testhezálló feladatot ígér, szívesen elvállalom.

Otthagyná az alelnöki pozíciót?

Ha eljövök is, valaki a 14 fős Fidesz-csapatból vinné tovább a megbízatást. Ha idehaza van nagyobb szükség rám, boldogan felállok, mert úgy érzem, kint elvégeztem a dolgomat. De erről még korai beszélni. Hisz megszoktam, mindig az előttem álló feladatra kell összpontosítanom. n