Ha ez így marad

- Nemrég a komlói időközi önkormányzati képviselő-választáson a Fidesz támogatottja fölényesen nyert szocialista riválisával szemben. Pedig akkor már a trafikbotránytól volt hangos az ország. Semmi sem rendíti meg a Fideszt?
– A trafikbotrány egyike annak a tíz-húsz ügynek, amelyről sokan feltételezték: rengeteg szavazót elvisznek a Fidesztől. Nem így lett. A legújabb közvélemény-kutatások, köztük az Ipsos felmérései is alátámasztják: a trafikbotrány nem csökkentette a Fidesz népszerűségét. Legalábbis egyelőre nem.
– Ön szerint ennek mi az oka?
– A társadalom ingerküszöbe lényegesen magasabb, mint korábban. Szerepe van ebben a gyenge ellenzéknek és a médiának is. Másrészt az emberek belefásulhattak a korrupciós balhékba. Emlékezzünk csak, milyen közfelháborodást váltottak ki – még az első Orbán-kormány idején – az Ezüsthajó Kft. és az Országimázs Központ átláthatatlan költekezései. Pedig az ott elherdált közpénz nagysága meg sem közelítette a Közgép és a trafikbotrány mostani, százmilliárdos ügyleteit.
– Somogyi Zoltán politikai elemző a 168 Órának arról beszélt, hogy a trafikbotrány „lakmuszpapír”. Mert ha ezek után sem veszít népszerűségéből a Fidesz, 2014-ben senki sem állíthatja meg.
– Csakhogy még nincs vége a trafikügynek. Továbbgyűrűzhet. Szerintem az igazi kérdés inkább az: mi tudná a társadalmi apátiát átfordítani politikai dühvé? Ugyanis a Fidesz nem azért nyert kétharmaddal 2010-ben, mert annyian rajongtak érte, hanem mert annyian voltak dühösek a baloldalra. Ám a jelenlegi ellenzék nem tudja sem érzelmileg fűteni, sem aktivizálni a szavazóit.
– Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke a trafikbotrány kapcsán közös demonstrációra hívta a demokratikus ellenzéki erőket. A Milla durva hangú levélben elutasította Gyurcsányt, mondván: képtelenek elfeledni, ő is felelős azért, hogy itt tart az ország. A Milla és az Együtt 2014 nem is vett részt a Fidesz-székház előtti tiltakozáson. Ha ebben sem képesek összefogni a demokratikus erők, hogyan is tudnák majd közösen kormányozni az országot, ha egyáltalán sikerülne a váltás 2014-ben?
– Az ellenzéki oldal képviselői nem feltétlenül az összefogásban érdekeltek, hanem a saját identitásuk erősítésében. Főként azzal foglalkoznak, miként különböztessék meg önmagukat – egymástól.
– De miért nem hajlandók belátni: ilyen széthúzással nem lehet legyőzni a Fideszt.
– Egyszerűen annyira elmerültek saját belső konfliktusaikban, hogy már nem is látják magukat kívülről. Nem tudnak felülemelkedni ellentéteiken a közös célért. Pedig minden ezen múlik. Ennyire heterogén, töredezett ellenzéki oldalnak csakis valamiféle olajfa-koalíciót alkotva lehet esélye. Olaszországban ilyen koalíciókban mindenféle csoport összefogott – a kereszténydemokratáktól a kommunistákig –, hogy megbuktassák Berlusconit: egyéni érdekeiket alárendelték a közös kormányváltásnak. Kétségtelen: nagyon erős társadalmi nyomás is kell ahhoz, hogy ellenzéki pártok idáig eljussanak. Miközben persze törékeny is lehet az ideológiai ellentéteket elmosó, „egységfrontos” politikai koalíció. A honi ellenzéknek azonban nincs más lehetősége a győzelemre.
– Gondolja, a magyar szavazóknak is követelniük kellene az összefogást a demokratikus ellenzéktől?
– A választói nyomás kikényszeríthetné a baloldali szövetséget. Amihez az is kellene, hogy a választók is a közös célt nézzék, ne a pártok különbségeit hangsúlyozzák. De ma szó sincs erről. Az Együtt 2014, a MSZP és a DK szavazói között még viszonylag nagy az átszavazási készség: hajlandóak lennének a másik párt mögé is felsorakozni, ha ez kell a Fidesz-kormány leváltásához. Csakhogy ez a tábor nem elég széles a győzelemhez: még legalább egymillió szavazót kellene gyűjteni a bizonytalanok közül. De ők már „finnyásabbak”. Vannak, akik voksolnának Bajnaiékra, ám az esetben már semmiképp, ha az Együtt 2014 összefog Gyurcsánnyal. Mások inkább támogatnák a szocialistákat, viszont ellenérzésekkel tekintenek az Együtt 2014-re. Ezért aztán a pártok is folyton mérlegelnek: ha együttműködnek valakivel, az a törzsszavazóiknak jó, a bizonytalanoknak nem... Ez az egész politikai egyenlet mind bonyolultabbá és megoldhatatlanabbá kezd válni. S minél inkább ezen görcsölnek, annál jobban elmélyítik a baloldal válságát, és ezzel erősítik a Fideszt.
– Ráadásul így nem tudnak hiteles társadalmi, gazdasági alternatívát mutatni.
– Éppen ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a Fidesznek sokkal jobb a szavazatmegtartó ereje. A bizonytalanok leginkább harsány, erős alternatív politikai üzenetekkel mozgósíthatók. A 2010-es választások előtt a Fidesz és a Jobbik képes volt erre. A mostani ellenzék, amely önmagával elfoglalt, nem tud meggyőző erőt mutatni. Lényegesen nem is növekedett a baloldali tábor az elmúlt három évben. A belső átrendeződéssel inkább megosztottabb lett. A jobboldal is megtartotta a szavazótáborát: némi ingadozással hol veszítenek ebből, hol visszanyerik híveket. Vagyis mintha egyszereplős játszma zajlana, amelyben az ellenzéknek nincs érdemi hatása a kormánypártok megítélésére. Ha a Fidesz épp veszít is szavazókat, abból sem az ellenzék profitál, legfeljebb a bizonytalanok tábora növekszik.
– Bajnai Gordon kezdetben a Fideszben csalódott jobboldaliakat akarta megnyerni. Csakhogy ők pont azt kifogásolják: az MSZP, az Együtt 2014 és a DK szövetségével lényegében a régi, általuk elutasított szocialista–liberális koalíció térne vissza a hatalomba.
– Tény, a baloldalon – dacára a változásoknak – jelentős a „személyi folytonosság”. Például az Együtt 2014 több meghatározó képviselője szerepet vállalt korábbi kormányokban. A Fidesz részben erre építi lejárató politikáját az ellenzékkel szemben. S bár a szocialistáknál megtörtént a fiatalítás, a közvélemény még most sem tekinti őket igazán megújult pártnak.
– Pedig a választásig hátralévő egy évben már nem nagyon várható „megváltó hős” felbukkanása a baloldalon. És félő, mire a pártok eljutnak odáig, hogy együttműködjenek, addigra már túl sok sebet ejtenek egymáson.
– Ez komoly veszély! Amikor tavaly októberben megalakult az Együtt 2014, érzékelhetően megmozdult a baloldal, Bajnai Gordon feltűnését afféle „messianisztikus várakozás” előzte meg, de irreális elvárásoknak nem lehet megfelelni. Ráadásul az Együtt 2014 politikai karrierje sem úgy alakult, ahogyan tervezték. Azt hitték, ők lehetnek a gravitációs erő, amely magához vonz mindenkit a demokratikus ellenzéki oldalon. De az LMP elutasításával olyan törés keletkezett, amelyet nem sikerült helyrehozni, sem megőrizni a kezdeti lendületet. Nagyon érződik, hogy hiányzik a megújulás és a gravitációs erő a baloldalon. Persze előttünk van még a választási kampány. Ám ha ez így marad – bármilyen pesszimistán hangzik is –, a baloldal súlyos választási vereséget szenvedhet el.