Ha anya lövi magát

– Cuccoztam az Orczy-kert vécéjében, parkolóban, drogtanyán egerek közt. Szúrtam terhesség alatt is, de hál’ istennek Márknak nem lett semmi baja.

A hat hónapos kisfiú ott szuszog Orsi mellén, belealudt az evésbe. A huszonhét éves lánynak a védőnő ajánlotta a Józan Babák Klubot. Az ittenieknek meg annyit mondott: lehet, hogy néha füvezget a kismama.

A kismama ritkán füvezett. Inkább speedet, gyógyszert és a dizájnerdrogok közül az MP becenevűt (MDPV) használta. Tizenhárom évesen kezdte, tizenöt volt, amikor első gyermeke, Dzsenifer megszületett.

– Két évig tiszta voltam, aztán megkattantam, böribe kerültem. Lopás miatt hatszor voltam bent. Autófeltöréseket is csináltam, a lányom apja profi volt, belevitt ebbe az életbe, én meg mentem. 2008-ban Dzsenifert és a tízéves öcsémet intézetbe vitték.

Orsi édesanyja és nevelőapja lomizásból éltek. Aztán a nevelőapa börtönbe került.

– Anya akkor elkallódott. A rokonok hozzánk jártak speedezni, anya is cuccozni kezdett, én is.

Egy óráig hat

Orsi a börtönben fejezte be a nyolcadikat. Egyik alkalommal arra jött ki: nincs hova hazamennie. Anyja az önkormányzattól 4,8 milliót kapott a lakásukért. Egymilliót elloptak tőle, a többi másfél hónap alatt ment el.

A lány és kisfia most egy átalakított üzlethelyiségben él.

Orsi első gyermeke koraszülött volt. Másodjára két hónaposan elvetélt. Aztán tíz évig semmi. Azt hitte, már nem eshet teherbe.

– 2010 óta nem voltam böriben, és nem is megyek vissza. Már nem lopok, inkább elmegyek olyan helyekre, ahol ételt osztanak. Gyerekmegőrzőt szerveznek a kerületben, jelentkeztem dolgozni. A tanfolyamot is kifizetnék. Lakásra is pályázunk a XVII. kerületben, itt akarom hagyni ezt a társaságot. És hazahozni az intézetből az öcsémet és a lányomat.

Most pentát, a szlengben kristályt használ. Dizájnerdrog, senki nem tudja, mi van benne. Ezer forint adagja, Orsinál egy óráig hat. Azt mondja, néha hetekig nem kell, aztán megint szerez.

Márk ébredezik. Orsi simogatja, mosolyog rá, aztán hebrencskedik, keresi Betti tekintetét. A klub munkatársa sokat megélt már a lánnyal. Ő volt itt akkor is, amikor egy indulatkitörésekor Orsi betörte a helyiség ablakait.

– Az MP-től a lányok agresszívvá váltak. Izgi volt, hogy beszélgetés közben lecsapnak vagy sem.

Betti azt mondja, Orsi sokkal jobb színben van, mint a terhesség alatt. Ám megjósolhatatlan, mi lesz vele.

– Biztos, hogy most is van benne egy-két Frontin. Semmire nincs garancia, de legalább vele van a gyerek. Így több az esély.

Anonim klub

A Józan Babák Klubot a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány és a Józan Babák Egyesület tartja fenn. 2006-ban önsegítő csoportként alakult meg. Az ötlet pár lánytól jött, akik bulikon sok mindent kipróbáltak a fűtől az ecstasyn, az LSD-n át a morfiumig. Akadt, aki terhes lett. Amikor megkérdezte az orvost, milyen hatása lehet a drogoknak, azt felelte, vetesse el a gyereket. Érveket nem tudott mondani. Ezután gondoltak arra, hogy jó volna egy önsegítő csoport, ahol a terhesség alatti drogfogyasztásról lehet beszélgetni.

A szolgáltatás anonim, hivatalosan olyan nőket várnak, akik terhesek, egy éven belül szültek, vagy abortuszuk volt, és tudatmódosító szerrel élnek – de valójában nem küldenek el senkit.

A rászorulók először általában nem szakmai segítséget keresnek, hanem „hivatásos barátnőket”. Akik elkísérik őket – házon belül vagy kívül – a professzionális ellátásba.

A betérővel először interjú készül, s különféle témájú önsegítő csoportokba járhat. Ezért korábban háromezer forint értékű, élelmiszerre beváltható vásárlási utalványt kapott. Ma már csak ezer forintnyi ételcsomagra futja.

A csoportok többfélék. Az egyikben az anyukák gyakorlati ötleteket kapnak, hogyan tegyék tisztába a gyereket, mit csináljanak, ha sír. Másutt mesélni tanulnak, vagy ügyvéddel, pszichoterapeutával, pszichológussal, nőgyógyásszal találkozhatnak.

– A nők átlagéletkora 27 év, a legidősebb tavaly 40, a legfiatalabb 16 volt – tudjuk meg Oberth Józseftől, a klub munkatársától. – A drogtól függetlenül vacak helyzetben vannak, legtöbbször se lakás, se pénz. Gyerekkel amúgy sem könnyű elhelyezkedni, de a szerhasználóknak szinte semmi esélyük. Általában a családtagokkal is rendezetlen a kapcsolatuk. Megpróbálunk segíteni ebben, és megakadályozni, hogy a kismama a terhesség alatt végleg befelé forduljon. Szülés után is mellettük vagyunk, ezek nem olyan élethelyzetek, amikor anyuka apukára bízza a csecsemőt, és elmegy addiktológiára: sokszor a másik szülő is szerhasználó. Az esetek majd felében az anyák fő bevételi forrása a prostitúció, legalább harmaduk szívességi lakáshasználó, és ez kiszolgáltatott helyzet. Zsarolhatók: vagy irány az utcasarok, vagy mehetnek a híd alá, és elveszik tőlük a gyereküket.
Tavaly a terhesgondozási programban hatvanhatan vettek részt, egy idő után szinte mindenki bekerül a „hivatalos” terhesgondozásba vagy más szociális, egészségügyi ellátásba. Ez szerhasználó kismamáknál nagyon ritka. Hiszen a nők ilyenkor különösen titkolják a droghasználatot, nehogy később elvegyék tőlük a gyereket.

– Egy uniós felmérés szerint minden negyedik nő, akinek szüksége lenne addiktológiai kezelésre, gyermekkel él. A szakma erre idehaza egyáltalán nincs felkészülve, egyszerűen nincs hova tenni a kicsiket. Gyakran a nőgyógyászok, védőnők sem tudnak mit kezdeni a helyzettel: semmilyen protokoll nem írja elő, mit kell tenni a droggal élő kismamákkal.
A helyzetet bonyolítja, hogy napról napra új szerek kerülnek az utcára. Négy-öt éve még a Józsefvárosban is az opiátos terhességek voltak gyakoriak. Kutatásokból és klinikai tapasztalatokból tudható: ilyenkor veszélyes a szerek hirtelen elhagyása, mert akár vetélést is okozhat. Viszont a metadon – mint orvos által felírt helyettesítő anyag – bevált: kontrollált mennyiség, minőség, a kismamának nem kell stresszelni a napi adag beszerzése miatt, se lopni, prostitúcióra vállalkozni. A csecsemők tünetmentesen vagy kezelhető elvonási tünetekkel születtek, maradandó károsodás nélkül.

A dizájnerdrogok megjelenése átírta az életet. Terhességre gyakorolt hatásaikról még nem születtek kutatási eredmények, ellátási tapasztalat is alig akad. Viszont bárhol beszerezhetők, és nagyon olcsók. Igaz, gyakrabban kell őket használni: az MP-t egy függő naponta tízszer-tizenötször is belövi magának, csomagját ötszáz forintért veszi.

– Ha egy MP-s kismama szül, csak annyit látunk, hogy a gyereknek gyerek formája van, és mosolyog. Fogalmunk sincs, milyen ártalom érte, hiszen arról csak növekedése során kaphatunk majd képet. Nehezíti a segítségnyújtást a társadalom álszentsége is. Például a kábítószer-használó kismamákat mélyen elítéli, az alkohol hatásait azonban hajlamos bagatellizálni. Holott a rendszeres ivással kialakuló magzati alkoholszindróma visszafordíthatatlan károsodásokkal jár, és sokkal több csecsemőt érint.
Márpedig a klubban a baba az elsődleges.

– Siker? Ha egyben van a gyerek. – mondja Betti. – Ha megváltozik a környezet, és otthon a tipegő nem lép bele egy használt fecskendőbe. Meg az is jó, ha valaki egyévnyi ismeretség után azt is megkérdezi, én hogy vagyok.

Mi üt legjobban?

A klub január óta a működőképesség határán van. Eddig évente tíz-tizenkét millióból tartották fenn a terhesgondozási programot. Alacsony küszöbű szolgáltatásként év elején megszűnt a költségvetési támogatásuk, majd június elején kiderült, állami támogatás mégis lesz, 2012-ben ötmillió forint. A szakmai szolgáltatásokat idén mintegy 15 millió forint uniós forrásból bővítik, azonban a gáz-, a villany- és más működési költségek 60 százalékát a munkatársak és önkéntesek fizetik. Tavasszal huszonnyolcból ma öten kaptak fizetést, fejenként 37–80 ezer nettót.

Bolyacz Árpád úgy tudja, még egy hétig van itt állása. Aztán rehabilitációs otthonban szeretne dolgozni. Most harminchat, tizenkilenc évig drogozott.

Hódmezővásárhelyen nőtt föl, két és fél évvel idősebb bátyja volt neki az idol. Árpád tízévesen testvérének tizenöt éves haverjaival lógott. Akkoriban rúgott be először. A jegyei romlottak, rendőrségi ügyek jöttek. Édesapja fuvarozott, este még, reggel pedig már nem találkozott a fiával. Édesanyja inkább eltussolt mindent, „ne rontsuk el apád kedvét”. Árpád a gyógyszer plusz pia „kombó” után tizenhárom évesen füvezett először. Utóbb a szakmunkásképzőből, ahol hegesztőnek tanult, egy év után jött el.

Akkor szert váltott.

– Olvastam, mi mindent lehet készíteni a mákból. Éjjelente befőttesüveggel kimentem a földekre, mákot metszettem, abból csináltam teát, finomított ópiumot. Ez lett a fizetőeszköz. Mindent beszereztem, amit akartam: LSD-t, amfetamint, ecstasyt, heroint, speedet, gyógyszert. Újabb és újabb kombinációkat találtam ki, érdekelt, mi üt a legjobban.
Először akkor ment kórházba, amikor legjobb barátja öngyilkos lett. Árpád szoktatta rá a drogra, vevője is lett. Háromnegyed év múlva leugrott a tizedikről. Árpád egy hónapot töltött pszichiátrián, kilencet rehabilitációs otthonban, kikerülve két hétig bírta. Aztán irány a mákföld.

Ezután még négyszer volt rehabon, vagy tucatszor zárt osztályon. Közben megnősült, lánya született, elvált. Szakácsiskolát végzett, kétszer akart öngyilkos lenni. A mélypont?

– Sok volt. A pszichiátrián megtanultam, hogy mindig a leginkább szétcsúszott arcokkal kell jóban lenni, mert ők kapnak erős gyógyszert, amelyet el lehet cserélni. Egyszer egy fogatlan öregasszonyt szúrtam ki. Ám megvolt cigi, kaja, minden. Mégis megegyeztünk, a protézise alá rejtette a gyógyszert, hogy ha átnézik a száját, se találják meg. Mire kicsoszogott az előtérbe, vajas kenye-res, nyálas trutyiból kellett kihalásznom a pirulát. Aztán lefeküdtem vele. Ez volt az alku.
2008 októberében újra rehabon volt.

– Akkor értettem meg azt, amit annyiszor olvastam: egy is sok, ezer sosem elég. Kijöttem, azóta próbálok másoknak segíteni. Eleinte csak bementem addiktológiákra, főztem paprikás krumplit a fiúknak, mert tudtam, hogy kevés az étel, és beszélgettünk. Ma már a váci és a Kozma utcai börtönben vezetek önismereti csoportokat. Deviáns fiatal romáknak, függőknek és felépülőben lévőknek meg hajléktalanoknak tartok zeneterápiát, színházklubot és önismereti tréninget.

A spangli füstje

Lányával pár napja biciklitúrázott, a nyári szünet felét apjával tölti. Árpád cigizik, de absztinens.

– Anyagosokkal dolgozom, a boltban elmegyek az italok előtt, buliban engem is megcsap a spangli füstje. Nem lehet izomból ellenállni, mert az izmok elfáradnak. Mást találtam, egy új életutat.

A Józan Babák Klub alternatív színházi társulatában is játszik és zenél. Orsi kisfia átszellemülten figyeli, ahogy az asztalon és a fején dobolja el a Boci boci tarkát. Addig a szülők a kicsik cipőméretéről beszélgetnek, és a kiadó albérletekről.