Gyurcsány-csomag: szigorú adómorál a tehercsökkentésért
Valamit valamiért - ebben foglalható össze a lényege annak a négy évre szóló, optimális esetben mintegy 1200 milliárd forintnyi köztehercsökkentési programnak, amelyet a kormányfő ismertetett a szocialista frakciónak és amelyet ma nyilvánosságra is hoztak. A koncepció érdekessége az, hogy a közterhek csak abban a mértékben csökkennek majd, ahogy fehéredik a gazdaság és bővül az adózók köre.
A Megegyezés címet viselő program Gyurcsány Ferenc átfogó elemzésével kezdődik hazánk társadalmi, gazdasági helyzetéről, az ide vezető okokról és a külső körülményekről. Összehasonlítja a magyar viszonyokat más európai országokéval, és arra a következtetésre jut, hogy nincs követhető modell, csak megfontolandó tapasztalatok, a magyar modellt nekünk kell felépítenünk. Ennek első elemeként az állami újraelosztás mértékének csökkentését és az adójellegű bevételek centralizációjának mérséklését tűzi ki célul. Az előbbinél a mostani 50 százalékról 45-re, az utóbbinál a jelenlegi 40-ről 35-re való csökkentést lát szükségesnek.
A kormányfő ezzel együtt kiáll az állam határozott gazdaságélénkítő szerepvállalása mellett, ezen belül elsősorban a magyar tulajdonú vállalatok erősítését, fejlesztését tartja elengedhetetlennek. Külön kiemeli a támogatandó területek közül a gyógyszeripart, a járműgyártást, az informatikát és a biotechnológiát. Az üzlet környezet javítása érdekében 2012-ig jelentősen csökkenteni fogják a vállalatok adminisztratív terheit, egyszerűsítik az engedélyezési és hatósági eljárásokat is.
A program az egyik legnagyobb feladatnak a jelenlegi alacsony foglalkoztatottság növelését nevezi. Ehhez mindenekelőtt megfelelő színvonalú oktatásra és szakképzésre van szükség. Ennek érdekében az oktatásra és a kapcsolódó területekre fordított kiadások arányát a nemzeti jövedelmenből a mostani másfélszeresére, 6-7 százalékra kell növelni négy év alatt. Az elhelyezkedés megkönnyítésére a diplomás pályakezdőknek foglalkoztatóik egy évig fizetés helyett köztehermentes ösztöndíjat adhatnak. A hátrányos helyzetű térségekben az új munkahelyen foglalkoztatottak után három évig nem kell majd járulékot fizetni.
Változtatni fognak a segélyezési rendszeren is. A munkanélküliség csökkentésére közfoglalkoztatási programot indítanak, és a segélyezési rendszerben a munkaképes korúak közül csak azok maradhatnak, akik egészségi stb. okok miatt valóban nem képesek ellátni magukat és családjukat.
Az igazi áttörést azonban a kormányfő szerint is az átfogó, legalább ezermilliárdos adó- és járulékcsökkentés jelentheti. Ehhez azonban nincsenek meg a források. Az Áfa-emelést az anyag kizárja, főleg annak inflációs hatása miatt. Ugyancsak kizárja a jóléti kiadások - nyugdíjak, családtámogatás - visszafogását is, mert az főleg a legkiszolgáltatottabb rétegeket sújtaná. Érdekes módon a kormány az államigazgatási költségek további csökkentésére sem lát lehetőságet. Így tehát látszólag nincs fedezet az adócsökkentésre.
A dilemma feloldására a kormányfő újfajta társadalmi megegyezésre tesz javaslatot. Ennek a lényege az, hogy a szürke és fekete gazdaság visszaszorításával kell forrásokat teremteni, ez azonban csak a lakosság támogatásával és közreműködésével lehetséges. Jelenleg a magyar GDP ötödét adja a feketegazdaság, ami duplája a nyugat-európai átlagnak. Ebből eredően a költségvetés 2400 milliárd forintnyi adóbevételtől esik el. Ha ennek a felét kifehérítjük, megvan a fedezet a szakértők által is várt 1200 milliárdos tehercsökkentésnek.
Ez adhat lehetőséget 2009-ben a munkáltatói járulék öt, majd egy év múlva további öt százalékos csökkentésére. Az SZJA 18 százalékos sávja jövőre kétmillió, 2010-től két és félmillió forintig, majd háromillióig emelkedhet, 750 ezerig pedig maradna az adómentesség. Ami a vállalatokat illeti, jövőre megszűnik a 4 százalékos különadó, viszont a társasági adó két százalékkal 18%-ra nő.
Ez 2009-ben a költségvetésnek mintegy 300 milliárd forintos kiesést jelent. Erre jövőre külön alapot képeznek, és ha a várt többletbevételek a gazdaság fehéredéséből befolynak, az adja majd a fedezetet a 2010-es további lépésekhez. Ha viszont ez elmarad, a második csökkentési lépcső is elmaradhat. Lényegében tehát évi 300 milliárdos többletbevétellel járó gazdaság fehérítés kell ahhoz, hogy a teljes köztehercsökkentés megvalósuljon.
Ennek érdekében a kormány zérótoleranciát kíván alkalmazni az adóelkerüléssel, a számla nélküli értékesítéssel és a fekete foglalkoztatással szemben. Így a jövőben az azonnali súlyos szankciókon túl általánosan kötelezővé tennék az átutalással történő bér és egyéb kifizetéseket, és a szabályok megszegőit az üzleti tevékenység felfüggesztésével büntetnék.
Összefoglalva: a tehercsökkentésért cserébe a kormány szigorú adómorált, széles körű és minden területre kiterjedő törvénytiszteletet, azaz gyökeres szemlélet és magatartás változást vár a lakosságtól és a cégektől egyaránt. A szándék jó és tisztességes, a kérdés csupán az, hogy a berögződött mentalitást meg lehet-e néhány év alatt változtatni és meg lesz-e ehhez a szükséges állampolgári bizalom.
