Gyűlöletvetítés

– Maga fasiszta?
– Nem. Én hungarista vagyok – mondja büszkén az Ausztráliában élő Gede Tibor a telefonban, amikor arról faggatom, hogy Budapesten, egy Hegedűs Gyula utcai pincében tűz műsorra zsidókról szóló náci propagandafilmeket: tavaly a Jud Süsst, néhány hete meg az Igazi zsidót.
Gede Tibor állítólag autófényezőként és -szerelőként keresi kenyerét Ausztráliában. Néhány éve azt mondta: egy 1983-as Mitsubishi az egyetlen vagyona.
Ehhez képest idehaza beszállt a turulos-suméros-őshazás szélsőjobbos bizniszbe. Csak ő nem jelvényekkel, kitűzőkkel és zászlókkal üzletel, hanem könyvekkel és videókkal. Zsidóellenes szennyirodalommal. Szerinte mindenki a világnézetének megfelelő portékával kereskedik.
– A televízióban nem hirdethetjük a DVD-inket, így népszerűsítésnek marad a pince – magyarázza.
Szórólapokkal harangozták be a vetítést: „félelmetes valósághű és felvilágosító, híres német dokumentumfilm”, amely „eredeti felvételek alapján világosabban mutatja be a zsidók romboló és vérszomjas, kegyetlen természetét, mint ahogy valaha is láttuk”.

Szabadai Viktor, az SZDSZ ügyvivője barátaival nyílt levélben szólította fel Pintér Sándor belügyminisztert, hogy akadályozza meg a „gyalázatos vetítéssorozatot”.

A magyar rendőrök a német Fridrich Wilhelm Murnau Alapítványhoz fordultak. Tudták, ez a szervezet rendelkezik a régi német filmek jogaival. A BRFK megkeresésére az alapítvány közölte: nem járultak hozzá az Örök zsidó című film nyilvános vetítéséhez. Így lett jogalap a rajtaütéshez. Könnyebb a szerzői jog megsértése, mint közösség elleni izgatás miatt lecsapni. Az utóbbi macerás, nehezen bizonyítható.

Néhány perccel a filmvetítés kezdete előtt megjelentek a rendőrök a Hegedűs Gyula utcai pincében. Tőlük tudjuk, mintegy hatvan embert találtak ott. Lefoglalták a film kópiáit, és szerzői jogok megsértésének megalapozott gyanúja miatt indítottak nyomozást.

Elhallgatott, tiltott

Gede Tibor bátyja, Gede Sándor vak rokkantnyugdíjas, hatvanhat éves. Korábban az APEH telefonközpontosaként dolgozott. Újlipótvárosban él.

Mentegetőzik a telefonban: neki semmi köze nem volt a vetítéshez. Csak a pince az övé. Odaadta a kulcsot, más dolga nem volt. Azt mondja, Ausztráliában élő öccsének cége, a Turul Video vetített ott, keressük őt.

Sándor és Tibor mégis kart karba öltve dolgoznak. Mint nyilatkozták egyszer: nemzeti érzülettől vezérelve. A Gede Testvérek Bt. forgalmazta Hitler Mein Kampfját és számos más antiszemita kiadványt, valamint a Turul Video filmjeit, így a Jud Süsst is. Nem ködösít a katalógusuk: „Elhallgatott és tiltott könyvek” – reklámozza a készletet.

A Gede Testvérek Bt.-ben az Ausztráliában élő Tibor a főnök. A cégbírósági adatok szerint a társaságot 1994-ben alapította, fő tevékenysége a könyvkiadás lett. A céget Sándor, a kültag lakcímére jegyezték be. A magyarországi testvér egy ezressel szállt be az üzletbe, jegyzett tőkéjük 676 ezer forint.

A két testvér néhány éve együtt ült a vádlottak padján. Antiszemita kiadványaik miatt közösség elleni izgatással vádolták őket. Felmentés lett a verdikt: a bíróság szerint a véleményszabadságba bele kell férnie a többséget bántó véleménynek is.

Nem mernek dönteni

Mintha most óvatosabb lenne az ügyészség: a Jud Süss tavalyi vetítése miatt szerzői vagy a szerzői jogokhoz kapcsolódó szabályok megsértése miatt emeltek vádat Gede Tibor ellen. A feljelentés a közösség elleni izgatásra is vonatkozott, de azt a Budapesti V. és XIII. kerületi ügyészség nem tartotta megalapozottnak.

Hogy miért?

A Btk. szerint a közösség elleni izgatás bűntettét az követi el, aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzet, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít.

Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője szerint a „gyűlöletre uszítás” kifejezést az ítélkezési gyakorlat töltötte meg tartalommal. E szerint „az uszítás veszélyeztető bűncselekmény, vagyis a megvalósuláshoz nem elegendő a veszély feltételezett volta”, hanem több kell hozzá, „a sérelem bekövetkezésének reális lehetősége”.

– Az ügyészség szerint bár uszító a film, de a mai társadalmi viszonyok között nem alkalmas a gyűlölet keltésére – magyarázza Szabadai Viktor.
A liberális politikus nem tartja helyénvalónak a mai joggyakorlatot.

Miért térnek ki a hatóságok az ilyen ügyek elől?
– Kényelmetlen számukra a téma, senki nem meri meghozni a precedensértékű döntést – állítja Szabadai.
– A gyűlölet-bűncselekményeket nehéz bizonyítani. Kevés az ügy – mondja Fleck Zoltán jogszociológus. Szerinte a rendőrség és az ügyészség is úgy érezheti, hogy a közösség elleni izgatás vagy a rasszizmus bizonytalan kategóriák, ezért inkább elkerülik őket. Példát is hoz: – Ha egy arab diákot szkinhedek vernek meg a buszmegállóban, akkor garázdaság miatt indul eljárás, pedig egyértelmű, hogy rasszista jellegű támadásról van szó.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet nemrégiben a legfőbb ügyészhez fordult, mert szerinte „a hatóságok a gyűlölködő indítékot figyelmen kívül hagyva, vagy fel nem ismerve elmulasztják alkalmazni a gyűlölet-bűncselekmény tényállásokat”. Ha ismeretlenek származásuk miatt romákat vernek meg, a hatóságok garázdaság gyanújával nyomoznak. Idén március végén egy Dohány utcai lakásban a szédert ünneplőket ért támadás: valaki kővel dobta be az ablakukat. A rendőrség csak rongálás miatt nyomozott.

Dalszövegért közmunka

A TASZ arra kérte a legfőbb ügyészt, hogy a nyomozó hatóságok számára dolgozzanak ki általános iránymutatást az ilyen ügyek kezelésére. Dr. Láng László, az ügyészség főosztályvezetője lakonikus választ küldött: a törvény indoklása „kellő támpontot nyújt” a jogszabály értelmezésére. Nem kell hát egységes iránymutatás.

Az elmúlt húsz évben a politikai elit számos alkalommal nekifutott a gyűlöletbeszédről szóló jogszabályok átalakításának. Hol az ellenzéken, a koalíciós társon, hol az Alkotmánybíróságon vérzett el az újabb és újabb javaslat. A gyűlöletbeszéd politikai fegyver lett.

– Mivel politikai motivációjú bűncselekményekről van szó, a rendőrség általában a semleges Btk.-szakaszok alapján indít nyomozást – állítja Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság Büntetőkollégiumának vezetője.
Ezért ritka a vádemelés az ilyen ügyekben. Kivétel ezalól: a Mein Kampf korábbi kiadójának, Mónus Áronnak, a Gede testvérek könyvkiadásának és a Nemzeti Front nevű zenekar dalszövegeinek ügye. Az előbbi kettőt felmentették a közösség elleni izgatás vádja alól, az együttest viszont már háromszor is elmarasztalta a bíróság. A büntetés enyhe volt: közérdekű munka vagy pénzbüntetés.

– A bírónak azt a lehetőséget kell mérlegelnie, hogy az ellenséges magatartás, a lázítás következtében a gyűlölet átcsaphat-e fizikai erőszakba – magyarázza Frech Ágnes.
Ez pedig nem egyszerű.
De Fleck Zoltán szerint nem lehet mindent a bíróságtól várni:
– A büntetőjog nem megfelelő eszköz a gyűlölet, a rasszizmus kezelésére. Ha a többségi társadalom nem ítéli el egyértelműen a gyűlölet-bűncselekményeket, a társadalmi közmegegyezést a büntetőjog sem hozza létre.