Gyors döntések, sietős igazítások

- A Nemzetgazdasági Minisztérium álláspontja szerint a Széll Kálmán terv 2.0-val lezárult Magyarország pénzügyi konszolidációja. Ezzel lezárult a kormányzati kapkodás időszaka is?

– Milyen kapkodásról beszél?

- Egy példát mondok: a 2012-es költségvetést – amelyet egyébként a Járai-féle Költségvetési Tanács is megalapozatlannak tartott – egy éven belül négyszer kellett kiigazítani.

– Az Európai Unió gazdasága folyamatosan, előre nem látható ütemben lassul. Magyarország erősen exportorientált ország, természetes, hogy kiszolgáltatott ezeknek a növekedési ingadozásoknak. Minden alkalommal, amikor az E- megváltoztatta a növekedési prognózisát, a kormány azonnal megtette a szükséges költségvetési lépéseket. Amit maga kapkodásnak nevez, az valójában villámgyors kormányzati reakció.

- Mégis, megspórolható lehetett volna néhány kiigazítás, ha nem 1,5 százalékos növekedéssel számolnak az eredeti büdzsében. Közgazdászok akkor azonnal figyelmeztettek: a költségvetés erősen torzít, mert túlbecsülték a növekedést.

– A közgazdászok decemberben is figyelmeztettek, és a kormány a végleges költségvetést már csak 0,5 százalékos növekedésre építette. Mi alapvetően a német növekedési mutatókat, valamint saját számításainkat vesszük alapul, és folyamatosan követjük a gazdasági eseményeket. Előfordulhat, hogy épp a külső konjunktúra gyors változásai miatt azonnali döntéseket kell meghoznunk, amelyeknek a részleteit csak később tudjuk kidolgozni. De lássuk be: a rugalmasság akkor is a kormány mellett szól.

- Az már kevésbé, hogy ezekkel az ad hoc intézkedésekkel eluralkodott a káosz: a folyamatosan felbukkanó új sarcokkal teljesen kiszámíthatatlanná vált a gazdasági környezet.

– A pénzügyi konszolidációval ez a korszak is véget ért: a Széll Kálmán terv 2.0 tartós hiánycsökkentő intézkedéseket tartalmaz. Az Európai Bizottság múlt héten megjelent tavaszi prognózisa is megerősíti, hogy Magyarországon a hiány idén és jövőre is a GDP 3 százaléka alatt marad. Erre a rendszerváltás óta nem volt példa. Tény: gyors törvénykezési időszakot tudunk magunk mögött, és elismerem, eközben követtünk el hibákat. De jó okunk volt erre: két év alatt véghezvittük a reformokat. Erre szinte egyetlen EU-tagállam sem volt képes. A portugálok és a spanyolok is csak a tervezésig jutottak. Nem a költségvetési fegyelem jelenti az igazi válaszvonalat: mi a reformokkal növekedési pályára állítottuk a gazdaságot.

- Vegyünk egy példát: a felsőoktatási keretszámok váratlan és drasztikus átalakítása is reform?

– Természetesen. Ezzel az átalakítással a műszaki pályára helyeződik a hangsúly a felsőoktatásban, és erre óriási szükség van. Magyarország fejlődésének egyik kulcsa az ipar. 27 százalékos az ipar hozzájárulása a GDP-hez, magasabb, mint Németországban. Miközben – és ez a Mercedes-gyár konkrét esetéből is kiderült – alig találnak a gyárak jól képzett munkaerőt.

- És most több mérnök lesz?

– Nyilvánvaló, hogy ezek a változások nem egyik évről a másikra következnek be. A mérnöki pályára már a középiskolai évek alatt készülni kell, és a pályaválasztási preferenciák sem változnak egyik percről a másikra. A gazdaság nem gombnyomásra működik.

- A törvényalkotás sem. Mégsem mérték fel a keretszámok átalakításának hatásait. Az első Széll Kálmán terv mindössze másfél oldalas indoklást tartalmaz arról, hogy miért épp a jól jövedelmező, keresett szakmákat lehetetlenítik el. Miért nem készültek tanulmányok, előzetes számítások az intézkedések előtt?

– Az első Széll Kálmán terv negyven-, a második ötszáz oldalas. Ha minden egyes lépés mellé csatolnánk az összes számítást, felmérést és hatástanulmányt, már ezer oldalnál járnánk. Kevesen vennék a fáradságot az elolvasására.

- Van, akit érdekelne. Mint ahogy az egykulcsos adórendszerhez készült hatástanulmány is, amelyből talán sejthető lett volna az eredmény: a várakozásokkal ellentétben nem pörgette fel a fogyasztást, társadalmilag viszont igazságtalan. Ráadásul 600 milliárdos lyukat ütött a költségvetésben. Miért nem vonják vissza a 16 százalékos szja-szabályozást?

– Miért vonnánk vissza? Ezt a bizonyos 600 milliárd forintot a családoknak adtuk. Tény: egyelőre nem fogyasztásra szánták a többletbevételt, de ennek leginkább az az oka, hogy tavaly a lakosság energiáit felőrölték a devizahitelek. A fogyasztási mutatók – kizárólag az egykulcsos adónak köszönhetően – mégsem mentek át mínuszba. A társadalmi vonatkozásról pedig annyit: a jól képzett munkaerő díjazása nem nevezhető igazságtalannak. Hangsúlyozom, Magyarország számára a magas hozzáadott értékű termelőmunka ösztönzése az egyetlen kiút.

- Ezt a célt szolgálja a tankötelezettségi korhatár leszállítása 16 évre? Hiszen emiatt majd tömegesen kerül ki szakképzetlen munkaerő a piacra.

– Itt nem csupán a tankötelezettségi korhatár leszállításáról van szó: a szakképzésbe is korábban kapcsolódnak be a tanulók. Mondok két adatot: Franciaországban a munkanélküliségi ráta tíz százalék feletti, Németországban pedig a legalacsonyabb egész Európában. Tudja, miért? Mert a németeknél felismerték a szakképzés fontosságát.

- Nem lett volna célszerűbb előbb átalakítani a szakképzést, és csak utána leszállítani a korhatárt?

– A 16 éves korhatár azért nem ennyire páratlan: néhány kivételtől eltekintve ez az általános az összes OECD-országban. 16 éves kor felett a tanuló szabadon dönt a jövőjéről. Mi megnyitottuk a számukra a lehetőséget, hogy szakmát tanulhassanak. Ezenkívül végrehajtottuk a munkaerő-piaci reformot is. Ezek az intézkedések alapozzák meg a munkahelyteremtést Magyarországon.

- Álljunk meg egy szóra: miféle munkaerő-piaci reformot?

– Az állam feladata ezen a téren a megfelelő gazdasági környezet kialakítása. Ezt teremtettük meg törvényi szabályozással. A kis- és középvállalkozásokat támogatjuk a társasági adó tíz százalékra csökkentésével. Rugalmassá tettük a munkaadó és a munkavállaló megállapodását. Külföldi példák is igazolják: nem lehet munkahelyeket létrehozni ott, ahol a munkaadó fél a munkaerőtől, mert – némi iróniával szólva – a nehézkes törvények miatt nehezebb megválni tőle, mint egy házastárstól. Egyebek közt csökkentettük a cégek adminisztrációs terheit is, az így felszabaduló forrásokat pedig hasznosabb célokra fordíthatják. Szerintem ez reform.

- Szerintem nem. Eleve esélytelen a munkahelyteremtés ott, ahol annyira alacsony a piaci bizalom, hogy gyakorlatilag nulla körül mozog a befektetési ráta.

– A politikusok sokszor kerülnek súlyos döntési helyzetbe: mondjuk, ha választani kell a kiadáscsökkentés és a gazdaságélénkítés között. A kettő egyszerre nem megy, viszont a fegyelmezett gazdaságpolitika erősíti a piaci bizalmat is. Erősíti az is, hogy Magyarország még az idén kikerülhet a túlzottdeficit-eljárás alól. És meggyőző érvként szolgálhat a befektetők számára a leendő IMF-megállapodás: olyan biztonsági hálót kap az ország, amely a piaci hitelek magas hozamszintjét is lejjebb szorítja.

- Utóbbi már most is meglehetne. Megérte kipaterolni az IMF-et?

– 2008-ban Magyarország az összeomlás szélén állt, ezért szorult az IMF segítségére. Két évvel később a stabilizációnak köszönhetően szükségtelenné vált a folytatás. Csakhogy az unióban továbbra sem ült el a bizonytalanság. A görögországi folyamatok beláthatatlan következményekkel fenyegetnek, a francia választások éjszakáján zuhant az euróárfolyam, és sorolhatnám. Ilyen körülmények között Magyarország számára elkerülhetetlen egy biztonsági megállapodás megkötése. Az a célunk, hogy ez mielőbb létrejöjjön.