Gyönyörű, okos, híradós

Az MTV aulájában várjuk a híradóst. Kihalt minden, csak a kiállított öreg kamerák őrzik a múltat. A tévépanteonban mintha nem is létezne a jelen.

– Ugye milyen derűs itt? – lép hozzánk D. Tóth Kriszta.
Kesernyésen nevetünk.

A szürreális közszolgálati miliőhöz illik a tévés „kosztümje”: viktoriánus fodros blúz, hozzá farmer. Praktikus viselet, ha a képernyőn csak derékig kell látszani. Egy óra múlva kezdődik a fél nyolcas Híradó. Mert bár a ház ódon emlékek múzeumának látszik, a műsornak mennie kell.

Kriszta azt mondja, sosem akart televíziós sztár lenni. Nem is tartja magát annak. Kaposvárott született 1975-ben. Úgy érzi, a médiában is „vidéki lány” maradt: pózokkal, allűrökkel nem tud mit kezdeni. Édesanyjától tanulta: a tisztesség több a látványos sikernél, a gondokat egyenes tartással kell viselni. Médiadíját is leginkább a mamájának köszönné meg. Ha tehetné. Tizenkét éve veszítette el.

– Nagyon fáj, hogy nem ismerhette meg a férjemet és a lányomat. A díj örömét sem oszthatom meg vele.
Édesanyja egy kaposvári középiskolában tanított angolt és gazdasági ismereteket. Liberális nevelési elvei miatt rajongtak érte tanítványai.

„A világ annyiféle, ahányan élnek benne” – mondogatta diákjainak, lányának is. Szokatlan „tananyag” volt ez a Kádár-korszak kisvárosában. A tanárnő színésznek készült, ám a főiskolára nem vették föl. Viszont boldog volt, hogy nővérének, Kútvölgyi Erzsébetnek sikerült a művészpálya.

– Édesanyám még megélhette, amikor ’97-ben bekerültem a TV3 Híradójába riporternek. Nagyon büszke volt rám.
Kriszta korábban az Egyesült Államokban döntötte el, hogy újságíró lesz. Középiskolásként ösztöndíjjal Amerikában töltött egy nyarat, újságírást is tanult. Megmutatták nekik a New York Times és a CBS szerkesztőségét is.

„Kultúrsokk” volt ez a kaposvári gimnazistának. A tengerentúli médiában arra tanították őket: a riporter legfőbb erénye a bátorság.

A szólásszabadság új történelmét írták akkor Magyarországon. A rendszerváltáskor hírfüggő lett az ország, milliók nézték a híradásokat. Krisztát ’93-ban vették föl az ELTE angol–média szakára. Még diploma előtt tanára, Elek János hívta az alakuló TV3-hoz. Közéleti szellemi műhely volt – egy magántévében. A Baló György, Hardy Mihály vezette médiacsapat tartalmilag, vizuálisan is megújította a honi hírműsorokat.

Nézőbarát csomagolás

De csak pár évig működött a csatorna – megszűnésének botránykrónikáját most nem elemezzük. Már csak azért sem, mert D. Tóth Kriszta már a TV3 „végnapjai” előtt átigazolt az RTL Klubhoz ’99-ben. Akadt, aki azzal vádolta: menekül a süllyedő hajóról. Pedig pályakezdőként csak ki akarta próbálni magát egy nagy kereskedelmi televízióban is. Nem volt könnyű kis műhely után tévés gyártelepre csöppenni, ahol a szlogen úgy szólt: „A legtöbb hírt tőlünk kapja.” Az RTL Klubban akkoriban az volt a trend: minél több rövid hírrel bombázni a nézőket. S bár a piacorientált ízlés nem mindig tetszett Krisztának, azt is megtanulta: komoly társadalmi témákat is lehet „nézőbarát módon csomagolni”.

Kriszta az RTL Klubban került először képernyőre. Az első kamerapróba megrázó emlék: a reflektorok közt úgy ült, mint aki karót nyelt. De a kameraláz csillapodott, s hamarosan reggeli és déli híradásokban köszöntötte a nézőket.

Majd az RTL esti híradóját is vezethette. Gyakran küldték külföldre is. 2002. szeptember 11-én, a terrortámadás évfordulóján a New York-i CBS-tévétorony tetejéről tudósított. Akkora vihar tombolt, hogy a stábból valaki a lábánál fogta Krisztát, el ne sodorja a szél. Utána az amerikai hotelszobában megszólalt a mobilja: Pestről kereste Rudi Zoltán, az MTV akkori hírigazgatója. Látta a riportot, tetszett neki, s megkérdezte: nem szerződne-e át a köztévéhez. Pálffy István mellé kerestek női „híradósarcot”.

D. Tóth Kriszta egy hét gondolkodás után igent mondott. Ismét a változtatás, a kockázatvállalás mellett döntött. Nem sejtette, mennyi támadást kap ezért.

– Sokáig úgy éreztem, bélyeg a kereskedelmi tévés múltam. Bármit csináltam, nem volt elég jó. Nem volt előny, hogy huszonhét évesen lettem az MTV Híradójának műsorvezetője. Sokszor éreztem, az is hátrány, hogy nő vagyok. Nehezebb volt elérni, hogy hitelesnek tartsanak, komolyan vegyenek.

A „pofozásokat” tán csak azért bírta ki, mert a családja mellette állt. Édesanyja halála óta nagynénjét, Kútvölgyi Erzsébetet egyfajta pótmamának tekinti. Sokat beszélgettek arról, hogyan lehet a rosszindulatú kritikákon túllépni. A híradóst akaratereje is átsegítette a nehéz időszakon. Ma már nem az „RTL-es lányt” látják benne, hanem például a köztévé volt brüsszeli tudósítóját.

Irány Brüsszel

Még uniós csatlakozásunk előtt, 2004 tavaszán kérték fel: tájékoztassa rendszeresen a nézőket Brüsszelből. A barátok, ismerősök le akarták beszélni: „Kényelmes állásod van a Híradónál. Föláldoznád, hogy külföldön gürizz néhány perces tudósításokért?” De a tévés számára a járt út biztonságánál izgatóbb volt szinte elölről kezdeni mindent. Ott lenni, ahol egy kontinens ügyei eldőlnek – újságírónak a legszebb feladat.

Lolával az élet

Azt hitte, mindent tud az unióról, ám Brüsszelben kiderült: az elméleti tudás semmihez nem elég. Tapasztalatból lehet megtanulni, kik a fontos döntéshozók, kinek mi a hatásköre, kit ellenőriz, mit vétózhat meg. Brüsszelben a hazai politikai ellentéteknél erősebb volt a szakmai szolidaritás: megesett, hogy Hír TV-s segítette ATV-s kollégáját.

Kriszta mindig is rosszul viselte, ha pártos skatulyákba próbálták beszorítani. Amikor az MTV-hez került, „szocibarátnak” könyvelték el, Brüsszelben sokan „Fidesz-közelinek” gondolták. Holott politikai elfogultságot egyetlen riportjában sem lehet felfedezni.

Kint a BBC-vel és a többi nagy európai televíziós csatornával kellett versenyezniük a magyaroknak.
D. Tóth Kriszta az Európai Bizottság elnökével készített interjújára a legbüszkébb. Olyasmi történt akkor az unióban, amire még nem volt példa. A José Manuel Barroso által javasolt bizottsági tagokat az európai képviselők megbuktatták. Huszonöt tagállam riporterei tolongtak interjúkért: Barroso a kelet-európai tévések közül egyedül az MTV tudósítójának nyilatkozott.

Kriszta – túl egy váláson – Brüszszelben ismerte meg második férjét. Kint született meg lányuk, Lola.

A híradós feladta külhoni karrierjét, s családjával 2007-ben hazaköltözött. Visszatért az MTV Híradójához, ám az anyaszerep műfajváltást is jelentett. Gyerekkora óta szenvedélye az írás. A Nők Lapjában kislányáról kezdett sorozatot írni, majd megjelent a Lolával az élet című könyve. Bestseller lett. Lola talán az ország egyik legismertebb kislánya, ám kamera még nem „láthatta” őt. Kriszta elismeri, régebben óvatlanul kezelte a szenzációsajtót. Megszenvedte ő is, a családja is. Ha majd nagyobb lesz a gyerek, eldöntheti, akar-e címlapra kerülni.

A tévést meglepte a mostani médiadíj. Szerinte a híradózás nem igazán megbecsült műfaj idehaza. Trendi azt hangoztatni, hogy elegendő, ha valaki jól tud olvasni a súgógépről. Pedig fontos a személyiség. A híradós nem hírolvasó robot. A személyiség a tényműfajban is nélkülözhetetlen.

D. Tóth Kriszta közszolgálati „brandjéhez” tartozik a társadalmi felelősségvállalás is. Médiaarca a tüdőrák elleni felvilágosító kampánynak, segít az értelmi fogyatékos, halmozottan sérült sportolók „népszerűsítésében” is. Nemegyszer vállalt ebédosztást szegényeknek. Hivatását ajándéknak tartja, kötelessége minél többet visszaadni a rászorulóknak.

Közszolgálati dizájn

Pontosan ismeri saját határait is. Nem akar például politikai vitaműsorokat vezetni. „Agresszívabb alkat” kellene ahhoz. Számára a riport nem „izomműfaj”. Jobban érdeklik az emberi történetek és a külföld eseményei. Műsort vezet a Panorámában, riportokat forgat a Szempontnak. Újabb gyerekkönyvre készül, de édesanyja sorsát is szeretné megírni. Az emlékek és a köszönet könyvét.

Az MTV kopott lépcsőin szaporázunk Krisztával. Íratlan szabály: élő műsor előtt nem szabad liftbe szállni. Ha elakad a felvonó, ki vezeti az adást? A stúdióban vakító reflektorok, ezüstös a közszolgálati dizájn. Magánörömök, -bajok a képernyőn kívülre kerülnek, amikor elhangzik a Híradó szignálja.