Gyermek és karrier

- Valójában „cáfolják” a kisbabák Orbán Viktort?

Pongrácz Tiborné: Nemcsak Orbán Viktort, a demográfusokat is. Ők azt várták, az ezredforduló táján jelentősen emelkedhet a születésszám, mivel akkoriban válhatnak anyákká a „Ratkó-gyerekek” leszármazottjai, egy nagyobb női nemzedék. Csakhogy a születések száma 1998-ban már százezer alá csökkent, és azóta sem éri el az évi százezret.

– Félretájékoztatták volna a szakemberek a politikát?

P. T.: Nem, dehogyis!

– Akkor hát Orbán Viktor félreértelmezte a tényeket?

P. T.: Az igaz, hogy 2011-ben visszaesett kilencvenezer alá a születések száma. Az volt a mélypont. Ahhoz képest valóban több gyerek született 2012-ben. A politika egyszerűen másként értékel, mint egy szakember.

– Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője lett Orbán családpolitikai tanácsadója. Ő vezeti a demográfiai program munkacsoportját. Önökkel már tárgyalt?

P. T.: A családpolitikai koncepció egy része a Népességtudományi Kutatóintézetben készült. Aztán hogy ebből mi valósul majd meg, nem tudom. De ez a kormány legalább foglalkozik a kérdéssel. Ugyanakkor a járulékra kiegészített családi adókedvezmény – amely ötvenmilliárd forintot is elvisz – nem feltétlenül ösztönzi a gyerekvállalást. Bár jobban élnek majd a támogatott családok, ettől még nem szülnek több gyereket az anyák. A gyerekvállalást alapvetően a jövőkép befolyásolja. Az, hogy az emberek magukat és a családjukat biztonságban érzik-e.

– Vajon a szingliéletforma mennyiben „felelős” azért, hogy nálunk, de Európában is egyre kevesebb gyerek születik?

Utasi Ágnes: Nem hibáztathatók a szinglik. Ugyanis a szingli nők – a párkapcsolat nélkül, egyedül élők – elég nagy hányadának van gyereke.

– Pedig sokan úgy gondolhatják: a szinglik elsősorban a karrierjükre, a szakmájukra koncentrálnak, s ebbe nem fér bele a gyerek.

U. Á.: Mindig úgy gondoltunk a szinglire, hogy ő egy magasan kvalifikált és karrierorientált harmincas. Nos, ma már a harmincasok egészére is igaz, hogy az egyedül élők körében nagyon magas az arányuk azoknak, akik korábban partnerkapcsolatban éltek, és gyerekük is van.

– Kiss Noémi arcán látom, hogy őt ez kicsit sem lepte meg.

Kiss Noémi: Szinglihelyzetben is lehet jól és ügyesen gyereket nevelni. Ma egy nőnek nem a házasság jelenti a „karriert”. Az anyukám és a nagymamám életében még valóban a házasság volt a „küszöb”.

– Úgy tudom, a harminc feletti nők több mint fele még az első gyerekét sem szülte meg.

P. T.: Felmérések szerint Magyarországon száz nő körülbelül kétszáztíz-kétszázhúsz gyereket szeretne, és a száz nagyjából százhuszonötöt szül. A kormányprogram feltételeket akar teremteni ahhoz, hogy a gyerekvállalási vágyakból valóság legyen. Félreértés, hogy mindenkit arra ösztönöznének: vállaljon minél több gyereket.

K. N.: Elmondjam, milyen gyerekkel élni ma Magyarországon? Pici gyerekekkel? Nagyon nehéz. Kezdve az orvoshoz járástól a szülés problémáján át a csecsemőgondozásig. Mennyit rohangáltam azért, hogy az ikreimmel bekerüljünk egy koraszülöttprogramba. Vagy: a védőnői hálózatot már réges-rég meg lehetett volna újítani. Soha senki nem beszél arról, hogyan kell egy csecsemőt gondozni. És az egész micsoda ipar! A gyerekcipőn 27 százalékos az áfa! Milyen energiánkba került az is, hogy mindkét gyerekünknek legyen óvodai helye. Persze mindez annyira evidens, nem?

U. Á.: Nem egészen. Ezt a magasabb civilizációs igényszintet egy távoli faluban élő kismama meg sem tudná fogalmazni.

K. N.: Egyetértek. De hát Magyarországon nem ülnek nők a parlamentben, nincsen érdekképviseletük a kismamáknak. A Népesedési Kerekasztalhoz sem hívják meg őket. Azokat a szülőképes korú nőket sem, akik elmondhatnák: nekik milyen ma Magyarországon nem szülni, vagy miért nem szülnek.

– Talán nem véletlen, hogy nálunk nincs női kvóta. Például a svédek bőkezűen, szociálisan érzékenyen és az esélyegyenlőséget komolyan gondolva egészen más választási lehetőséget kínálnak a családoknak, férfiaknak és nőknek. Ha az apa otthon marad két hónapig a gyerekkel, támogatást kapnak. Én is azt gondolom: a férfiaknak és a nőknek együtt kell átérezniük, mi a teendő, mi a felelősség, mi a pluszgond és a pluszöröm.

K. N.: Patriarchális társadalom a miénk, miközben a férfiak ugyanolyan válságban vannak, mint a nők. A nők szerepe megváltozott – ami az életmódból, a női karrierből, a női munkavállalásból is fakad. Képzeljük el, hogy hirtelen ott maradnak bezárva a lakásba két-három gyerekkel. A kismamák számos pszichés problémával küzdenek. Itthon ez is egy tabu, miként a meddőség és akár az egyedülálló nő elfogadottsága is. Úgyhogy nem jó üzenet, hogy a férfiak propagálják, szüljünk még több gyereket. Fontosnak tartom, hogy a „néma kismamaközeg”, akiket ma nem kérdeznek meg semmilyen fórumon, jobban előtérben legyen. Nemcsak egy-két sikeres anyukát kellene mutogatni, hanem a valóság problémáit is. Akár azt is, hogy érzelmileg milyen utat kell megtennie ma Magyarországon egy nőnek, hogy gyerekei szülessenek.

P. T.: Mindenesetre a nők munkaigénye nem feltétlenül azért nőtt meg, mert karriert akarnak csinálni, hanem mert a bizonytalan viszonyok miatt fontosnak tartják, hogy két lábon álljon a család. Ezért is lenne fontos a részmunka. Hozzáteszem: az extra gyed mindenképp egy fontos lépés ebbe az irányba.

– Egyszer majd szavaznak is az extra gyedről. A lényege az: ha a kismama hamarabb visszamegy dolgozni, nem veszíti el azt a pénzt, amit három évig gyesként fölvehetett volna.

P. T.: Igen. Ez az egyik lépcső ahhoz, hogy ne essen ki olyan hosszú időre a munkából a kismama.

– Abban egyetérthetünk: fontos a választás lehetősége, hogy gyerekkel, sok gyerekkel vagy gyerek nélkül éljük-e le méltóságban az életünket. De azt is tudnom kell: ha megszültem a gyerekeimet, visszamehetek dolgozni, és a társadalom segít abban, hogy elhelyezzem a gyerekeket...

K. N.: Pontosan ez adná a biztonságot.

– Ehhez pedig nyilván bölcsődéket, óvodákat kellene építeni. Nem pedig sportstadionokat.

P. T.: Jó színvonalú bölcsődéket! Dániában a két év alatti gyerekek 60 százaléka jár bölcsődébe. Miért? A helyek színvonala miatt. Nagy reklám volt, amikor a királyi család vitte a gyerekeket bölcsődébe. De idehaza nemcsak a helyhiány a gond. Itt tradicionálisan – nyilván a gyessel is összefüggésben – belevésődött a társadalom tudatába: egy gyereknek az a legjobb, ha az anyjával van otthon három évig. Pedig két év után nyugodtan bevihető egy jó színvonalú közösségbe. Most lelkiismeret-furdalással beadja az anya egy „gyermekmegőrzőbe”, ahol úgy oldják meg a létszámkérdést, hogy emelik a csoportlétszámot. Az a bajom, hogy a családpolitikai elképzelések leginkább ötletek, s nem tudni, mi valósul meg belőlük, mi nem. Márpedig ha nem állnak össze rendszerré, nem igazán fog működni az egész.