Gazdálkodj okosan!

– Picit ingatag jobb oldalon, nyomd össze őket!
– Neked jobbra, nekem balra, óvatosan!
– Hol a harmadik kocka?
– Magad felé, picit jobb, picit bal!
– Hé, neked remeg a kezed!
– Szeretnéd, mi?

Két csapat vetélkedik: a Sára és Társai Bt., valamint a Zsebi és a Kiscicák Rt. Kockacukorból építenek tornyot. Az építő szeme bekötve, mellette áll egy irányító, aki instrukciókkal látja el, hogy hová helyezze a kockákat, nehogy összedőljön az egyre magasabb torony.

A verseny az OTP Fáy András Alapítványának OK projektjének egyik tréningeleme. A látszólag szürreális viadal az alapítvány új, frissen átadott nyíregyházi oktatóközpontjában a reális összefüggések megértéséhez segíti hozzá a fiatalokat. A kockatorony szállodát szimbolizál: minél több kockát tudnak a csapatok egymásra tenni, annál több emeletes a szállodájuk.

A hoteleket a két csapat, azaz a két építési vállalkozás építi egy képzeletbeli szigeten, az „ingatlan” felhúzására három percük van. A cél, hogy a két vállalkozás minél nagyobb profitot realizáljon. A csapatoknak ki kell találniuk, melyik telket veszik meg a szállodának, a jobb helyen lévő drágábbat vagy a kevésbé frekventált területen lévő olcsóbbat. Azt is meg kell tervezniük, hány emeletet vállalnak: lehet az tíz, húsz vagy akár harminc is. Az építő csak az irányítóval beszélhet, az irányítót viszont egy harmadik felszólíthatja, hogy állítsa le az építési folyamatot. A három szerep a vállalkozásokban meglévő hierarchiát jeleníti meg: a dolgozót, a közép- és a felsővezetőt. Az első körben az egyik csapat túl sokat kockáztatott, a 25 emeletes szálloda felépítése túlzás volt. A második körben ezért csak 12 emeletest vállaltak – ez jó döntésnek bizonyult. A Sára és Társai Bt. először felépítette, amit vállalt, a második etapban azonban elbuktak. A játék végén a tréner azt beszéli meg a diákokkal, hogy miért nem sikerült profitot termelniük, a döntések milyen gyakori dilemmákat, pénzügyi-gazdasági döntéseket szimbolizálnak.

A városi fiatalok 23 százaléka tájékozott pénzügyekben, ez az arány az aktív dolgozók körében 28 százalék, míg a diákok között 12 százalék – derül ki a K&H első negyedéves, a 19–29 éves fiatalok elégedettségét mérő jóléti index felméréséből. A megkérdezett fiatalok „elsősorban az online bankolással vannak tisztában, ismernek egy eszközt vagy funkciót, de ez nem feltétlenül jelent valós pénzügyi jártasságot”. Vagyis a kutatások igazolják: szükséges a pénzügyi edukáció. Az OTP Fáy András Alapítvány az Esélyt a jövő generációjának! mottó jegyében indította el 2012-ben az általános iskolás és középiskolás diákok pénzügyi, gazdasági és gazdálkodási ismereteinek bővítését célzó projektet, amely a tudatos életpálya- és karriertervezésben segíti a fiatalokat. Van is miben. Lehangoló eredmény, hogy felmérések szerint a fiatalok a hitelekről és a biztosításokról közepesen, a megtakarítási és befektetési termékekről pedig egyáltalán nem tájékozottak. A megkérdezettek 63 százaléka arról számolt be, hogy semmilyen pénzügyi ismeretet nem tanult az általános iskolában, a budapestieknél ez az arány 81 százalék. A válaszadóknak csupán 6, illetve 32 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szerzett valamilyen pénzügyi tudást a középiskolában, illetve a felsőfokú intézményekben – derült ki a kutatásból.

A Fáy alapítvány évente húszezer diákot képez. A tréningeket nemcsak a budapesti és a nyíregyházi oktatóközpontban, hanem – mozgó előadók segítségével – bárhol meg tudják tartani. Az oktatás ingyenes, oda is el tudnak jutni, ahol a gyerekeknek gondot okoz az utazási költség kifizetése.

A pénzügyi ismeretek hiánya súlyos kockázatokkal jár, ezt láttuk a devizaalapú, ingatlanfedezetű lakáshitelek kapcsán is.

László Csaba közgazdász, korábbi pénzügyminiszter, a KPMG tanácsadási üzletágvezetője azt mondja, a 2008-as válság során tőlünk nyugatabbra is sokan belerokkantak rossz pénzügyi döntésekbe. Szerinte a devizahiteles eladósodottság mögötti felelősség rendkívül bonyolult kérdés.

– Sok mindenkinek van felelőssége. A bankok 2004-ben átálltak a devizahitelezésre. Akkor azt hittük, Magyarország belátható időn belül az eurózóna tagja lesz, s ez forinterősödést vetített előre. De az ország egyre távolabb került az eurózónától, miközben a válság miatt olyan erősödésnek indult a svájci frank, ami a világ legnagyobb befektetési bankjait is meglepte. Tizenöt év távlatából persze szürreálisnak tűnik, hogy milyen feltételekkel hiteleztek a bankok s az emberek mennyire eladósodtak. De megvolt ennek a maga története, amelynek során több rétegben rakódott egymásra a felelősség.

– A pénzügyi kultúra szempontjából most az a nagy kérdés, mi történik azzal a több tízezer háztartással, amelyek huzamosabb ideje nem fizetik a hiteleik törlesztését – mondja László Csaba. – Már az eddigi adósmentések is magukban hordozták annak lehetőségét, hogy a nem fizetők jobban járnak, mint a tisztességgel törlesztők, vagy azt, hogy azokat segítik meg, akik arra nincsenek rászorulva. Mindkét lehetőségnek rossz üzenete van az adósságukat végső erejükből törlesztők felé, és a nem fizetők döntő többségének gondjait még csak ezután kell rendezni. Nyilván nem lehet egy fél országot utcára tenni, de a pénzügyi kultúrának egyértelműen ártana, ha csak a bankok vinnék el a balhét. Ez ugyanis mindenki számára azt üzenné, hogy a felelősség saját rossz döntéseik után áthárítható, illetve nincs káros következménye a rossz döntéseiknek – így László Csaba. Arra is figyelmeztet: lesznek válságok a jövőben is.

– Az államoknak, a pénzügyi szektornak és a médiának óriási a felelőssége abban, hogy az emberek ne veszítsék el az éberségüket és a józanságukat. Ehhez elég néhány egyszerű szabályt betartani. Így például azt, hogy ha egy befektetés az aktuális hozamot számottevően meghaladó hasznot ígér, akkor kételkedni kell, mert tartósan kiugró hozamot törvényesen elérni szinte lehetetlen. A kétes ügyleteket folytató szolgáltatók pedig előbb-utóbb bedőlnek – magyarázza László Csaba, hozzátéve: ezt lehetett látni a K&H Equitiesnél is, ahol – a sajtóhírek szerint – csak pár évig sikerült fenntartani ezt a rendszert. A trükközés el is nyúlhat – ez történt a Buda-Cash esetében. De ehhez a dörzsöltség mellett nagy szerencse is kell. – Ha a 0,9 százalékos jegybanki alapkamat mellett a betéteinkre nyolcszázalékos kamatot ígérnek, akkor annak rossz vége lesz. Akkor lehet nagy hozamot generálni, ha közben vállaljuk a nagy kockázatot. Az emberek azonban csak a hozamot látják, és elfeledkeznek a kockázatról.

A volt pénzügyminiszter szerint az egészséges kétkedés nem jelenti azt, hogy el kell engedni minden ígéretes lehetőséget. Be lehet szállni ígéretes üzletekbe, de egy kisbefektetőnek nem szabad mindent egy lapra feltennie: nem mindegy, hogy a pénzünk öt százalékát fektetjük be, vagy az összes megtakarításunkat, esetleg jelzáloggal terheljük meg a lakásunkat is. A kockázati tőkebefektetés azt jelenti, hogy nagyjából 50 százalék az esélye annak, hogy minden betett pénzt elbukik az ember, 30 százalék, hogy a pénzénél marad, 15, hogy valamicskét nyer rajta, és csak 5 százalék, hogy nagyot kaszál.

László Csaba szerint a tanítás sokat segíthet, főleg a középiskola utolsó éveiben. A szakember fontosnak tartja az esettanulmányok elemzését.

– Három-öt történetet világosan el lehet magyarázni a diákoknak. Főleg azt érdemes megértetni, hogy egy nagy bukáshoz vezető csalást milyen kifinomult technikákkal valósítanak meg. A kisbefektetőnek úgy csomagolják be az üzletet, hogy ne tűnjön fel a nagy kockázat. Megvesznek olyan embereket, akiket a nagyközönség hitelesnek tart. Nemrégiben itthon is futottak olyan kétes hitelű nyugdíj-biztosítási reklámok, amelyekben a célzott korosztály által nagy tiszteletnek örvendő személyiség beszélt a biztosításról, s ezzel a befektetést is hitelesítette. Valószínűleg neki sem volt fogalma arról, hogy mit ajánl, és jóhiszeműen járt el.

László Csaba szerint az oktatás feladata, hogy „józanul kétkedjenek” a fiatalok, ha a normál befektetési szinttől eltérő ajánlattal találkoznak.

Vagyis megtanuljanak mérlegelni. Mint a kockacukor szállodáknál.