Furcsa pár

A tantervben valóban párba állítják Kertész Imrét és Wass Albertet. A 168 Órában Gömöri György nemrég megvilágította a minőségek különbségét. A Heti Válaszban aztán Szőnyi Szilárd vállon veregette a „kirohanása” dacára „amúgy jóravalónak” nevezett Gömörit. (Aki különben 1956-ban emigrált, Oxfordban végzett, tanított-kutatott a Harvardon, a Berkeley-n, a Cambridge-i Egyetem professor emeritusa, és viszonylag kevés már a hely a vállán újabb veregető markok és izzadó tenyerek számára. Viszont számos könyv szerzője, hazai kitüntetések és nemzetközi díjak birtokosa, tudós és alkotó irodalmár, akitől nehéz lenne elvitatni az ítéletalkotás jogát. Még akkor is, ha fájón gyengének tartja a valahai gróf munkáit.) És akkor még nem ejtettünk szót arról, hogy ugyanezért a véleményért az Irodalomtanárok Egyesületének tagjait buzgón le is hazaárulózta egy jobboldali lap.

Sz. Sz. fő aduja egy – szerinte szerencsétlen – bökvers, amelyet Gömöri Wassról írt valamikor. Figyelmébe ajánlanám a glosszátornak a bökversek természetrajzát, valamint a hajdani dakota közmondást, miszerint sas nem kapkod legyek után, ágyúval verébre nem lövünk, mindenkiknek a maga értékrendje szerint! (Suum cuique vagy Jedem das Seine, ha így ismerősebb.)

És ha már ily kínos a dilemma, javasolnám: tanítsuk Puskás Öcsi összes verseit az iskolákban, ez még a gazdag Alcsúton is mosolyt varázsolna az arcokra, és hát kell-e más? Nyilván nem.

Gerendás András
E-mail