Furcsa emlék

Most legalább megtudtam, milyen érzés kamerával látni és láttatni egy eseményt. Bokor László kollégám írásából (K. u. K.-napok Bécsben), amelyben megemlíti szerény személyemet, azt is megtudtam, hogy bennünket, kiküldött tudósítókat „nyolcas fogatnak” neveztek. Én akkor csak annyit tudtam, hogy minden kolléga irigyelte azt, akit valamilyen apropóból Nyugatra küldtek. Meg azt is tapasztaltam, hogy Péter János külügyminiszter nagyon nem kedvelte az újságírókat. De ennek semmi köze nem volt a Kennedy–Hruscsov-találkozóhoz, amelyen mindenki igyekezett „anyaghoz” jutni, jelen lenni a helyszíneken, amelyeken legfeljebb az érkezéseket láthattuk, a sajtóértekezleten, amelyen nem mondtak semmit. Ezt Paál Ferenc, a doyen előre tudta, mert a két világrengető napot egy bécsi kávéház teraszán töltötte a Neue Zürcher Zeitung olvasásával.

Két nap rövid idő, de még ez is hosszú volt a semmitmondáshoz. (Én nem francia adókat hallgattam, hanem a Le Monde-ot olvastam, hátha abból kiderül, hogy mi történik a bécsi találkozón, amelyről tudósítok. Nem tudtam meg.)

Utóbb kiderült, hogy a találkozó eredménytelen volt. A következmények: a berlini fal, a kubai rakétaválság, Kennedy meggyilkolása, Hruscsov leváltása – 1961–1964.

Mai elképzelésem szerint a találkozó úgy zajlott, hogy Hruscsov egyfolytában beszélt, és Kennedy alig jutott szóhoz. S ugyancsak feltételezem, hogy a találkozónak köze lehetett a berlini fal felépítéséhez. Nyugodtan képzelődhetek, mert nincs tanú a találkozóra, és a szovjet–amerikai viszony elemzői sem tudtak bármit is kihozni a bécsi napokból. Mindössze annyit, hogy eredménytelenül zárultak.

Ilyet persze akkor, még ha tudtuk volna, sem lehetett kimondani vagy leírni. Enyhüléspártiak voltunk.

Számomra a találkozó eredményes volt: egy nejlonkendő (százszázalékos, szinte szikrázott), egy nejlon esőkabát (ez a divat), egy pár parafa talpú műbőr papucs a Gerngross Áruházból.
A szovjet követség közelében lévő moziban akkor (ismét) elővették a Ninocska (Ninotchka) című Garbo-filmet, talán nem véletlenül, Nyina Hruscsovára való tekintettel. Akkor láttam először Lengyel Menyhért–Ernst Lubitsch vígjáték-remekművét; csodás élmény volt, tudósításaimban nem számoltam be róla.

Hazatértem után drága nagynéném megkérdezte: találkoztál Kennedyvel? Nem, feleltem. És Hruscsovval? Vele sem. Akkor miért mentél Bécsbe? – tette fel a legjobb újságírói kérdést nagynéném. Hruscsovtól és Kennedytől ezt senki nem kérdezte meg. Talán ezért nem is feleltek rá.

Szécsi Éva
E-mail