Frakciódiktatúra

- Megint egy sokmilliárdos „ajándék”: rezsicsökkentés, stadionok és szobrok után a helyhatósági választások előtt a kormány „gondoskodik” a vidék népéről. Neki is jár mindaz, ami a budapestieknek. Mit szól a hivatalos indokláshoz?

– A javaslat átgondolatlan. Én legalábbis nem hallottam róla egyetlen szakmai érvet sem.

- Kövér László hallott, s „elfogadhatatlan” neki Fazekas Sándor miniszter magyarázata, hogy „közelebb a termeléshez”. A Fidesz második embere „elhibázottnak és végiggondolatlannak” tartja a kormány elképzelését. Ön már hallott ilyet? Kövér a Katolikus Rádióban azt mondta: ötletnek mindez jó, de reméli, hogy nem valósul meg.

– Egyetértek vele. Senki nem beszél például arról az apróságról, mi lesz a több ezer érintett kormányhivatalnokkal, családjaikkal, a gyerekeik iskoláztatásával. Ismerve a hazai mobilitási lehetőségeket és szándékokat, hogyan költözzön egy család Budapestről Debrecenbe? Hacsak nem épp az a cél, hogy így lehet a legegyszerűbben megszabadulni a bűnös fővárosi értelmiség meghatározó részétől.

- Kádercsere a régóta hangoztatott főváros-központúságra hivatkozva?

– Ez egyértelmű számomra. Lehet, hogy a közigazgatási szakma még megmaradt krémjéről, a legfelkészültebb emberekről van szó, a véleményformálókról, akik a politikai nyomásgyakorlás ellenére ragaszkodnak a szakmaisághoz. De egyéb magyarázatokat is el tudok képzelni az ötletről.

- Krém? Akkor mit kezdjek azzal, hogy az apparátus szép csendben lemondott a jogszabályok előkészítéséről, átengedve azt hatalomközeli ügyvédi irodáknak?

– Ne felejtse el, ha baráti ügyvédek készítik a jogszabályokat, nagyobb eséllyel felelnek meg a megrendelőnek. Ismerek olyan csapatot, ahol jogalkotáshoz egyáltalán nem értő emberek barkácsoltak fontos törvényjavaslatokat. A kormányzati apparátust egyszerűen kiiktatták. Talán éppen a politikamentes szaktudása miatt.

- Itt is fontosabb a lojalitás, mint a művészeknél, a sajtóban, médiában, a pályázati pénzek elnyerésénél, a földek, az üzletek... Soroljam? Unalmas.

– Maradnék a szakmámnál. A szolgálati tudás csak hosszú évek alatt szerezhető meg, személyes jelenléttel, kapcsolatokkal, és ez a horizontális halmaz olyan képességeket alakít ki, amelyek egymással érintkezve naponta újulnak meg, egészülnek ki a szolgálati helyen.

- Az igazi Rádió Pagodájában kezdem érezni magamat, duma, pletyka, ötletelés. Ott születtek a tervek, műsorok, ott nevelkedtünk!

– Igen, ilyesmire gondolok. A minisztériumok előcsarnokai, folyosói vagy – bármilyen profán is – ebédlői mind fontos helyszínei lehetnek egy-egy rövid szakmai csevejnek, a személyes kontaktusnak, egyeztetésnek. Az internet meg a modern telekommunikáció ezt nem pótolhatja. A logisztikainak nevezett szétverés mindezt felszámolja.

- Mosolyognom kell, mert Kövér László szinte szó szerint ezzel érvelt: „Még az internet korában is fontosak a személyes kapcsolatok, a világ nagy fővárosaiban nem véletlenül koncentrálták egy helyre a kormányzati épületeket.”

– Hát persze.

- Ha ennyire magától értetődő, mire lenne jó a felfordulás?

– Az elmúlt huszonöt évben a miniszterelnökök valamilyen rejtélyes okból ragaszkodtak a kormányzati szerkezet felforgatásához. Gyakran csak a neveket változtatták meg – az is sokba került –, de mindig voltak kifejezetten kártékony és ostoba átszervezések is. Ilyen volt a kormányzati negyed szerencsére elvetélt ötlete, vagy az igazságügy és a rendészet összevonása. Hasonló ostobaság volt a Gyurcsány-kormány idején a közigazgatási államtitkári szint megszüntetése. Az előző Orbán-kormány létrehozta a gigaminisztériumokat, mert csökkenteni akarta az állami szervezetet. Ezek rengeteget ártottak a normális kormányzati működésnek.

- A kisebb, de hatékonyabb állam üdvözlendő, nem?

– Igen, de nálunk minden törekvés kudarcba fulladt, mert a létszám állandóan és folyamatosan emelkedik. A kisebb állam önmagában különben sem érték. A hatékonyságot a feladatok függvényében kell értelmezni, márpedig a feladatok is folyamatosan növekedtek.

- Ingatlanbiznisz nem lehet a háttérben?

– Miért ne lehetne? Egy ilyen átalakítás több tízmilliárdos nagyságrendű is lehet, képzelje el, mennyi ingatlanügylet, szakértői-kivitelezői megbízás kell hozzá, amelyek mind a saját haveri körben találnak gazdára. Ehhez képest a trafikmutyi nevetséges aprópénz volt. Aki pedig nem vállalja a költözést, könnyen pótolható olyanokkal, akik közel állnak ugyan a hatalomhoz, de esetleg soha életükben nem dolgoztak a közigazgatásban.

- Így válik politikafüggővé a közigazgatás, ahelyett hogy semleges lenne.

– Igen. Az elmúlt négy évben egyértelmű cél volt, hogy kizárólag a pártpolitikától függő államapparátus jöjjön létre. A kormány mint szakmai szervezet, mint igazgatási központ feleslegessé vált, elveszítette a jelentőségét, a Guinness-rekordokat döntögető törvénygyár ezt tökéletesen alátámasztja. Frakciódiktatúra alakult ki. Talán ezért kell a még megmaradt szakemberektől is megszabadulni. Holott az „állam vagy piac” felfogás már régen lejárt lemez: a felkészült kormányzati irányítás ma már a versenyképességet befolyásoló tényező. Nem a nagysága számít, hanem a szakszerűsége.

- A győri egyetem professzora, Rechnitzer János kedveli a tervet. Szerinte nő a térség gazdasági szerepe, élénkül az ingatlanpiac, nő a fogyasztás, a település, a régió ismertebbé válik.

– Ez nem a regionalizmusról, nem a területfejlesztésről szól. A gazdasági globalizáció együtt jár a közigazgatás globalizációjával. Európa számára nincs más lehetőség, mint a föderális közigazgatás, annak ellenére sem, hogy pillanatnyilag a „nemzetek Európája” képviselői a hangosabbak. Pedig a nemzeti kormányzás is alkalmatlan bizonyos problémák megoldására.

- Vagyis Európa kénytelen lesz központosítani, a mi kormányunk meg – homályos és vitatható célokból – éppen decentralizál. Éppen azért, mert eddig mindenben központosított.

– Pontosan. Ez téves irány.

- A Budapest-központúság sem elfogadható indok?

– Nem szabad összekeverni a kormányzás és a területfejlesztés problémáit. Mit tud kezdeni a nemzeti bankfelügyelet a multinacionális bankokkal? Semmit. A nemzeti hatóságok tehetetlenek a globális tőkefolyamatokkal szemben, ez volt a 2008-as válság egyik legfontosabb tanulsága. Európa gyorsan reagált erre, ezért nekünk sem a szakmai világtendencia ellen kellene „harcolnunk”. Megint szembemegyünk Európával, mert ahelyett, hogy a kormányzati koordinációt, a horizontális kapcsolatokat erősítenénk, szétaprózzuk a rendszert.

- A kormány politikusai, Rétvári Bence, Lázár János is szimbolikus gesztusról beszélnek, mondván, a vidékiek is megérdemlik a jobb közigazgatást. A kormány Várba költözésével meg szétválasztja a hatalmi ágakat. Mindez egyszerre igaz és hamis. És nem csak azért, mert ők lenéznek ránk és minket, mi meg bámulhatunk fölfelé.

– A kormány a hatalmi ágakat fizikailag, formálisan szétválasztja, de nem tartalomban. Az átlagszavazó szakmai ismeretei – nem csak nálunk – meglehetősen hiányosak, és ezzel nagyon könnyű visszaélni. Tájékozatlanságuk miatt a polgárok igen könnyen manipulálhatók, óriási az igény a szimbolikus gesztusokra. A parlament ellenőrző szerepét kellene visszaállítani, a független alkotmánybíráskodást.

- „Eleve nem vetem el”, eszperentézte az ötletről Hiller István. Varga László szintén szocialista képviselő pedig lobbizik, hogy Miskolc is minisztériumot kapjon. Beindult a tárcacasting. Törődnek velünk, olyan jó népnek lenni!

– Ez vicc. Presztízsharccá válik egy szakmai ügy. Mint a Kádár-rendszerben, amikor minden nagyváros toronyházat, kórházat akart, akár volt hozzá szakember és megfelelő infrastruktúra, akár nem. Ez már olyannyira nevetséges, hogy minősíteni sem érdemes.