Forradalmi veszély – Elkerülhetetlen a közoktatási rendszerek egymáshoz hangolása
Hatalmas konferenciát hívott össze áprilisban Marianne Thyssen foglalkoztatásért, szociális ügyekért, munkavállalói készségekért és mobilitásért felelős uniós biztos A munka jövője: ma, holnap, mindenkinek címmel. Az ötszáz résztvevő – köztük miniszterek, uniós intézmények és ügynökségek vezetői, a civil társadalom és a szociális ágazat képviselői – egybeterelésével a bizottság nemcsak jelezni, hanem nyomatékosítani is kívánta, hogy az európai közösség milyen óriási kihívás előtt áll. Ezt a gazdasági átalakulást manapság már negyedik ipari forradalomnak nevezik. Most még tart a rég nem látott konjunktúra a kontinensen, ami egyelőre, úgy tűnik, elaltatja a döntéshozókat, hogy időben cselekedjenek, és segítsék a polgárokat a robotizáció-digitalizáció által folyamatos változásnak kitett munkapiacon való boldogulásukban.
A konferencián felszólalt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, illetve Valdis Dombrovskis alelnök is, hogy felhívják a figyelmet arra: nemcsak lehetőségek, hanem – cselekvés híján – veszélyek is kísérhetik a gyors ütemben zajló átalakulásokat. Hangsúlyt kapott az is, hogy a szociális jogok európai pillérének kihirdetésével a tagállamok olyan elvek és jogok mellett kötelezték el magukat, amelyek elengedhetetlenül fontosak „a méltányos alapon és jól működő 21. századi munkaerőpiacok és jóléti rendszerek fenntartásához”. A tanácskozás egyik kulcsszava a méltányosság volt. Többször előkerült ugyanis az a dilemma, hogy az átalakuláshoz gyorsan kell alkalmazkodni, és ebben minden munkavállalót segíteni kell, azokat is, akik hátrányban vannak. A bizottság álláspontja szerint a munkapiaci átalakulás éppen a legsérülékenyebb munkavállalókat érintheti hátrányosan, de az egyenlőtlenségek elszabadulása megelőzhető, ha a döntéshozók figyelnek erre a veszélyre.
A méltányosság és esélyegyenlőség került a fókuszba Valdis Dombrovskis előadásában is. „A gyors technológiai fejlődés és a digitális átalakulás fokozhatja a gazdasági növekedést. Ugyanakkor ennek sokszínű, befogadó növekedésnek kell lennie – ehhez pedig az kell, hogy Európa továbbra is a felfelé irányuló konvergencia útján maradjon. Csak a verseny győzteseként erősíthetjük a gazdasági és társadalmi kohéziót az EU egész területén” – jelentett ki.
Marianne Thyssen arról beszélt, hogy a munka folyamatosan változó világában a kormányoknak számítaniuk kell arra, hogy az emberek erre a hihetetlen sebességű változásra nem állnak készen, ezért segíteniük kell őket a szociális intézményekkel, az oktatási rendszerrel.
Többször szóba került – leghangsúlyosabban Muriel Pénicaud francia munkaügyi miniszter beszédében –, hogy a globalizáció csökkentette ugyan a világon a szegénységet, de a kétezres évekhez képest nagyon megnőttek a jövedelmek közti egyenlőtlenségek, a legszegényebb 10 százalékhoz tartozók esetében régóta stagnálnak a jövedelmek. Ez súlyos feszültségek forrása, és hosszú távon töredezetté teszi az európai kohéziót. „Sok emberben nagy a csalódottság, a düh, ami melegágya a szeparatista, nacionalista érzelmeknek” – mondta. Muriel Pénicaud figyelmeztetett: a negyedik ipari forradalom elől nincs menekvés, minden munkahely érintett. Szerinte nagyon fontos megértetni a döntéshozókkal, hogy úgy kell ezt az átalakulási folyamatot segíteniük, hogy közben az esélyegyenlőtlenségek ne mélyüljenek.
A konferencia több előadója is hangsúlyozta: ha az Európai Unió talpon akar maradni, akkor őszintén szembe kell nézni a digitalizáció, a globalizáció, a migráció, az éghajlatváltozás vagy a demográfiai változás, nevezetesen a népesség elöregedésének kihívásaival.
A digitalizáció olyan gyors ütemben alakítja át a munkaerőpiacot, hogy rövid időn belül szakmák, munkatípusok tűnnek el, a készségek harcáról beszélhetünk. Ezek a készségek pedig a kreativitás, a gyors és hatékony problémamegoldás, a csapatmunka, a hálózatokba szerveződés képessége, a kritikus gondolkodás és emellett a környezettudatosság. E ponton érünk el a konferencia Achilles-sarkához, az oktatáshoz, ezen belül is a közoktatáshoz, ahol a gyerekek a fent említett készségeket vagy elsajátítják, vagy nem. Ezek a készségek ugyan felnőttkorban is fejleszthetők, de sokkal kevésbé sikeresen és csak extra anyagi ráfordítással. Az Európai Unió különböző alapjaiból eurómilliárdokat fordítanak a tagállamok átképzési, felnőttképzési programokra, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az alkalmazkodást segítsék. Csakhogy a közoktatásban nagyon nem mindegy, mit tanulnak a gyerekek. Ez a szempont viszont hiányzott a tanácskozás napirendjéről.
Éppen ezért volt a konferencia csúcspontja Michel Servoznak, a bizottság vezető tanácsadójának felszólalása. Előadásában rávilágított arra, mennyire nonszensz, hogy a tagállamok eltérően működtetik a közoktatást. „Fontos lenne, hogy legyen konvergencia az oktatás terén is” – mondta ki a talán legfontosabb gondolatot.
Ez valóban logikus lenne. Hiszen a gazdaságban ott vannak az úgynevezett konvergenciakritériumok, amelyeket az EU-tagállamoknak teljesíteniük kell a monetáris unióban. Ezeknek a kritériumoknak a céljuk az, hogy a tagországok gazdaságai egymás felé konvergáljanak, az éves költségvetési hiányuk például ne haladja meg a GDP három százalékát. Az oktatásban azonban nincsenek ilyen kritériumok, a közoktatás a tagállamoknak szabad terep, lényegében azt csinálnak, amit akarnak. Márpedig abból a tényből, ha egy tagállamban, mint például Magyarországon, 15 évesen minden ötödik gyerek funkcionális analfabéta, és 12,6 százalék a korai iskolaelhagyók aránya, rettentő gazdasági problémák adódnak. A stabilan olvasni, szöveget értelmezni és alapfokon számolni nem tudó fiatalok elsőként fognak kizuhanni a munkaerőpiacról, arról nem is beszélve, hogy a negyedik ipari forradalomhoz semmilyen szinten nem fognak tudni alkalmazkodni, mert az alapkészségek híján átképezhetetlenek lesznek. Márpedig ha az unió gazdaságának szempontjából húsba vágó, hogy egy országban ne szaladjon el a költségvetési hiány, az is élet-halál kérdés, milyen a tagállamok közoktatási rendszereinek teljesítménye. Az alkalmazkodni nem tudó tömegek vesztesek lesznek, és a már emlegetett nacionalista, szeparatista szólamok lelkes rajongóivá válhatnak, ami a kohézió megrendülését hozhatja.
Michel Servoz előadásában kifejtette, mire gondol, amikor az iskola felelősségét firtatja.
„Mire tanítanak az oktatási rendszerek? A tényekre. Rossz helyen van a fókusz” – utalt arra, hogy ma már a lexikális tudás ott van minden ember mobiltelefonján, bármikor megnézhetők a neten azok az adatok, tények, amelyeket számtalan iskolában be kell biflázni. A lexikális tartalmak sulykolása pedig elveszi az időt attól, hogy az úgynevezett soft skillekre, vagyis a kreativitásra, a kritikus gondolkodásra, a kiszámíthatatlan körülményekre való megoldásra fókuszáljon az iskola. Ezek a kulcskészségek az Európai Unió által kiemelt célként kezelt „élethosszig tartó tanuláshoz” is elengedhetetlenek.
Bár az oktatás szempontjai hiányoztak a konferenciáról, a rendezvény ennek ellenére hiánypótló volt. A bizottság a tanácskozáson keresztül üzent a tagállamoknak, hogy az EU támogatást nyújt az átalakulásban. „A munkahelyüket elvesztő vagy az átmenettel szembesülő embereknek átfogó támogatásra van szükségük, amely magában foglalja a továbbképzést, az átképzést, a foglalkoztatási szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a jövedelemtámogatást és az egész szakmai pályafutásra kiterjedő szociális szolgáltatásokat” – fogalmazták meg a legfontosabb üzenetet. Ha a tagállamok ezt nem veszik komolyan, akkor az unió le fog maradni a globális versenyben. / Ónody-Molnár Dóra
