Fogy a levegő

Áder János a kormányfő előzenekaraként, nyaralni érkezett Erdélybe, családostól, néhány nappal a tusványosi rendezvények előtt. Németh Zsolt és Répás Zsuzsanna ugyancsak az Orbán-beszéd előtt jelentette be Sepsiszentgyörgyön, hogy új karokat indít a Székelyföld-peremi kisvárosban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az az intézmény, amely tavaly látványos ünnepséget rendezett Orbán Viktor Bocskai-díjának átadásához.

A bemelegítő hírek szerint a magyar kormány jelenléte Erdélyben „figyelmes, gondoskodó”, ezt kellett volna a tusványosi Orbán-előadásnak megerősítenie, igazolnia és fokoznia.

Nem ez történt. Minden gondos előkészület ellenére az derült ki, hogy az Orbán-kormány tanácstalan, figyelmetlen, és önérdekeit követve jelentős károkat okozhat az erdélyi magyar közösségnek.

Orbán ölelése

Már a rendezvénysorozat kezdetén éles konfliktus robbant ki az erdélyi magyar szervezetek között. Eredetileg úgy tűnt, hogy a nyári egyetemen az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt politikusai – a közösen elszenvedett választási vereség és az azt követő hosszú, hónapokig tartó nyilatkozatháború után – végre egy asztalhoz ülnek. Felsorakoznak a Fidesz és Orbán Viktor mögött. Az utolsó percben azonban a Kovászna megyei tagszervezet két, országosan ismert politikusa (Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor megyei önkormányzati elnök) visszamondta a részvételt, mert utóbbit politikai riválisa, az EMNP elnöke, Toró T. Tibor kihúzta a meghívottak listájáról. A visszalépések után az RMDSZ bojkottot hirdetett. Kelemen Hunor úgy fogalmazott: a szövetséget nem lehet „csicskáztatni”, így végül a programoktól távol maradtak a szervezet tagjai.

A konfliktus több egyszerű, személyes vitánál, mert jól jelzi, milyen esélyei vannak annak, hogy a jövő évi választások során bármiféle együttműködés jöjjön létre Erdélyben. Éles, megoldatlan nézeteltérések tesznek lehetetlenné bármilyen közeledést. A Fidesz által az utóbbi években rendkívüli mértékben támogatott EMNP és a mellőzött, gyakorta ellehetetlenített RMDSZ áll szemben egymással. Az előbbi rendelkezik frissen kiépített infrastruktúrával, az utóbbi mozgósító erővel és mérhető támogatottsággal.

A két szervezet együttműködése nélkül azonban nem lehet sikeres a jövő évi kampány.

Az elfajuló vita után végül a tábor területén kívül ült tárgyalóasztalhoz Kelemen Hunor és Orbán Viktor. Évek óta függőben lévő kérdés, hogy közeledik-e egymáshoz az RMDSZ és a Fidesz. Toró T. Tibort és az általa vezetett Erdélyi Magyar Néppártot, a Fidesz stratégiai partnerét erre az egyeztetésre nem hívták meg, de ez még nem jelenti azt, hogy a nagyobbik kormánypárt a régi helyett új szövetségest talált volna magának. Az RMDSZ elnöke az egyeztetésen elmondta a szövetség álláspontját a román regionalizációs folyamattal kapcsolatban (amelynek a tétje az, hogy a többségében magyarok lakta megyék saját közigazgatási egységben maradhatnak-e), és támogatást kért az RMDSZ részvételével elindított Európai Polgári Kezdeményezéshez, amelyhez – hangsúlyozta Kelemen Hunor – segítséget ígértek a magyar szocialisták is. A találkozó üzenete szerint az RMDSZ által képviselt erdélyi magyar közösségnek a román alkotmányos és regionális reform során a következő időszakban európai szintű támogatásra és védelemre van szüksége. Arról viszont nem esett szó, hogy lesz-e bármilyen együttműködés a jövő évi választásokkal kapcsolatban.

A kétoldalú tárgyalások után a Kárpát-medencei magyar pártok képviselői munkavacsorán vettek részt, ahol szemtanúk szerint bizalmatlan és feszült volt a légkör. Tőkés László arra kérte Orbán Viktort, hogy Budapestről „ölelje össze” az egymással szemben álló erdélyi pártokat. Ám a jelek szerint a miniszterelnök még – és már – senkit sem akar „összeölelni”, s ezen az estén sem körvonalazódtak az együttműködés „Kárpát-medencei formái”.

Magyar–magyar frontok

Nehéz eldönteni, hogy mi az oka a „magyar–magyar hidegháborúnak”. Nem váltak volna be az évek óta, leginkább Erdélyben folyó pártépítési folyamatok, nem ért be a politikai befektetés? Vagy a magyar kormány nem találná a helyét sem a szűkebb magyar–magyar, sem a tágabb kelet-közép-európai diplomáciai viszonyrendszerben? Az elmúlt években rendszeresen részt vettek magas rangú román politikusok a szabadegyetem rendezvényein, Traian Băsescu is visszatérő vendég volt. Most azonban a román kormánypártok és az ellenzék is távol tartotta magát, és elmarasztaló nyilatkozatokat tett. Orbán látványosan partner nélkül maradt.

Mire a sokak által várt beszéd ideje eljött, elfogyott a levegő a magyar miniszterelnök körül. Orbán a magyarországi politikai kontextusnak megfelelő, de Erdélyben mégis váratlan és baljós szöveggel állt elő. Huszonnégy órával azután, hogy európai szintű segítséget ígért Kelemen Hunornak, arról tartott előadást: érdemes konfliktust vállalni az EU-val, mert a megoldás a nemzetállamokban van, a kérdés pedig nem az, hogy van-e válasza az uniónak, hanem az, van-e a magyaroknak, a németeknek, a románoknak. Mondta ezt azoknak az erdélyi magyaroknak, akiket az utóbbi évtizedekben mérhetetlenül sok hátrány ért a (román) nemzetállamban. Ez a felszólalás teljességgel ellentétes volt az erdélyi magyar politikai érdekekkel és törekvésekkel, például azzal, hogy végre, hosszú idő után, tűnjön el a romániai alkotmányból a nemzetállami kitétel.

Így, bár sok-sok ígérettel érkezett az Orbán-kormány Erdélybe, ennél is több reményt vitt el a kormányfői beszéd. Amit csak súlyosbított Tőkés László felszólalása. Ő arra kérte a magyar miniszterelnököt: Magyarország vállaljon „védhatalmi státust” az erdélyiek felett.

Beszóltak: hazudsz!

Az idei tusványosi nyári egyetem az illúzióvesztés helyévé vált. Tovább romlott a magyar–román államközi viszony (a román jobb- és baloldal egyaránt szembefordult Orbánékkal), s a magyar–magyar kapcsolatépítés nehézségei is megmutatkoztak azokban az ellentétekben, amelyek azért alakultak ki, mert a Fidesz beleavatkozott az erdélyi magyar politikába, szembefordult az RMDSZ-szel, és saját párthálózatokat épített ki. A legnagyobb bukást azonban a magyar kormányzati politika jelenti: a „nemzetstratégia” már nemcsak Európában vált ki elutasítást, hanem Erdélyben, az erdélyi magyarok számára sem értelmezhető.

A magyarországi kormányközeli tudósítások arról számoltak be, hogy Orbán Viktor ütemes tapsot kapott Tusnádon. Az, hogy volt olyan, aki a szemtanúk szerint „hazudsz!” kiáltással paradicsommal dobta meg a miniszterelnököt, már szűkebb felületen kapott helyet. A hírekből azonban szinte teljesen kimaradt, hogy sem a Fidesz stratégiai partnerei, sem a kisebbségi politika korábban mellőzött partnerei nem tudtak megállapodni érdemi kérdésekről. Egy évvel az uniós, illetve a magyarországi választások előtt, évekkel a választójog kiterjesztése után Tusnádfürdő mérlege így az éles szembenállás, a teljes értetlenség és az általános gyanakvás.