Fogadj örökbe egy narancsfát!
Olvasóink közül valószínűleg sokan béreltek már lakást AirBnb-n, esetleg utaztak Oscarral. A crowdfarming hasonlít ezekhez a modellekhez, csak étellel. Plusz még egy kecske vagy egy fa büszke tulajdonosai is lehetünk egy évig. De mire jó ez? Hasonló tartalmú cikkeket a 168 Óra hetilap legújabb számában olvashat.
Gabriel és fivére, Gonzalo Úrculo az egyetemi évek után költöztek haza a családi narancsfarmra, Valencia környékére, hogy új ötletekkel és lendülettel segítsenek a szülőknek. Pár hónap elteltével azonban azzal szembesültek, hogy a szupermarketek és más közvetítő cégek olyan alacsonyan tartják a termés árát, hogy abból alig lehet egy termelőnek megélni. Úgyhogy elkezdtek sakkozni azon, hogy hogyan lehet ezt jobban csinálni.
Miguel, a narancsfa
Új ötletük támadt, amivel kikerülhették a bolthálózatokat, és még egyedivé is váltak: felkínálták a saját fáikat adoptálásra. Természetesen a fákat nem lehetett kiásni és hazavinni, csak mint a vadasparki állatoknál, az örökbefogadó fizethetett a fa gondozásáért. Gabriel és Úrculo névtáblával látta el a növényeket, és képeket küldött az örökbefogadónak, aki – és ez a lényeg – a termést is megkapta postán. Elképzeléseik szerint ez a módszer egyrészt biztosíthatja számukra az elvárható bevételt, így egyebek mellett jó minőségű alapanyagot vehetnek a következő ültetéshez, és még többet tudnak termelni. Másrészt a fogyasztó is minőségi árut kap, miközben a környezetbarát csomagolást használó oldalt igénybe véve tesz is a fenntartható jövőért, és a fotelból élvezheti a kertészkedést. Ami, valljuk be, sokkal kellemesebb, mint a délspanyol ültetvényeken húzni az igát.
Paco, egy spanyolországi termelő is csatlakozott a CrowdFarming csapatához. Ő is így tudott áttérni az organikus módszerekre, miután egy farmvadász, aki hozzá hasonló kistermelőket felkeresve próbált új farmereket szerezni az oldalhoz, elmondta neki az alapkoncepciót. „Neki köszönhetően kezdtem lépéseket tenni annak érdekében, hogy átalakuljak organikus farmmá. Nem először merült fel bennem a váltás gondolata, de az ő ösztönzésükre végül belevágtam.” Azóta több gazda is csatlakozott a kezdeményezéshez. A karantén pedig csak tovább növelte az oldal népszerűségét. Habár a bevételekről nem számolt be a CrowdFarming csapata, Paco elárulta, hogy nemcsak az oldalon adja el a termékeit, hanem a helyi piacokon és más terjesztők segítségével a környékükön is. Ennek ellenére úgy tűnik, működőképes, de legalábbis népszerű, menő, hipszter vagy valami efféle a narancsfa távnevelése.
Persze nem csak Spanyolország termelői gondolkodnak így. Szerte Európában örökbe lehet fogadni gyümölcsfákat, a narancs mellett avokádót is, de akár merinó juhot, kecskét és lényegében bármit, amit el lehet nevezni, és éveken át lehet nevelgetni. Magyarországra jelenleg idénytől függően változó számú, de nagyjából százötven farmertől lehet vásárolni, úgy hetven-nyolcvan csak a termést adja, a másik felénél viszont az adoptálás is működik. Mindezt nyolc különböző országból. A terméskör széles, az avokádótól és az édesburgonyától egészen a gyapjútakaróig lehet válogatni.
Pénztárcával szavazás
Az nyilvánvaló, hogy a multik áraival a családi farmok képtelenek vetekedni. Vagyis a CrowdFarming kezdeményezés a fogyasztói társadalom működése ellenében jött létre, és nem azért, hogy olcsó legyen. Konkrét példával élve: azonnali vásárlással Valenciából átszámítva 1180 forintért kapunk egy kiló narancsot – ha csak a gyümölcsöt vesszük, de a fa nem a mienk. Ezeket hat kilogrammos kiszerelésben küldik el, aztán ez valamilyen állapotban megérkezik. Nagyjából ugyanez az árszint az adoptált fák esetében is, ott a fa gondozásának költségeit is tartalmazza a fizetendő összeg. Összehasonlítva a hazai szupermarketekkel, ez az ár majdnem négyszerese a sima bolti narancs árának, biotermékek esetén pedig duplája. Mégis működik az oldal, sőt egyre több a felhasználó, az örökbefogadó, vagyis valami varázsa van a dolognak. Hogy ez valami faölelgetős nagyvárosi romantika vagy a középosztály tudatos fellépése a tömegfogyasztás ellen, az nem egyértelmű. Jess például sokszor rendel olyan termékeket, amiket alapjáraton a szupermarketek polcáról emelne le. „Igyekeztem az otthonomhoz minél közelebb eső országokból rendelni, de sajnos sok termék nem nő Németországban.” Ezzel szemben Melindát inkább a fenntartható jövő és az egészségügyi kockázat kizárása érdekli jobban. Ám a legtöbb vásárlót összeköti a természet szeretetének gondolata.
A legtöbben sosem termeltünk semmit életünk során. Mindig nagyvárosokban éltünk, sokunk elképzelni sem tudja, pontosan hogy kerül az asztalra az ennivaló. Az emberek többsége számára az étel útja a szupermarket polcától az otthoni hűtőig tart. Azonban örökbefogadással végigkövethető az egész folyamat, hiszen a gazdák folyamatosan tartják a kapcsolatot a vevőkkel, képeket, információkat is küldenek, például, hogy otthon hogyan kell tartani a portékát, hogy az minél tovább friss maradjon. Ezzel a cukiságfaktor is ki van pipálva. Az emberek pedig imádják. A tudatot, hogy jó kezekből kapják az ételt, hogy tettek valamit a családi farmokért és talán a környezetért is. Ehhez pedig elég volt megnyitniuk egy weblapot. Ennél egyszerűen nincs kényelmesebb forgatókönyv, csak fizetni kell.
Itthon kicsiben
Egyértelmű, hogy ezek a vállalkozások nem az egész társadalmat próbálják megreformálni, erre nem is lennének képesek. Inkább a felső és középréteg figyelmét szeretnék felhívni arra, milyen igazából gazdálkodni, hátha ezzel megváltozik az ételről és a környezetről alkotott véleményük. Tömegtermelés, fogyasztói társadalom, urbanizáció. Ezek ellen jönnek létre az új trendek, mint a CrowdFarming. Csak Európán belüli kereskedelmet teremt, műanyagmentesen szállít ki, és a legtöbb gazdánál ott a biojelvény is. Nem személytelenít el, mint a multik, és ha nem is néz ki tökéletesen a termés, legalább igazi, és ezt a vásárlók is tudják. „Úgy gondolom, hogy helyre kell igazítanunk a hozzáállásunkat a valósághoz. A természet nem tökéletes, és ha tiszteletben akarjuk tartani a Földet, el kell fogadnunk, hogy néha becsúszik egy romlott avokádó a csomagba” – osztotta meg velünk a gondolatait Jess.
Magyarország is igyekszik lépést tartani a trendekkel. Vevők már vannak, de a gazdaságok még nem kezdtek el átállni erre az értékesítésre, ehhez egyszerűen kicsi ez a piac. Sokkal inkább jellemző a termelői piacok és az azokhoz hasonló weblapok működtetése. Ez azt jelenti, hogy a kereskedő több termelőt gyűjt az ernyője alá, és kínálja a portékákat a szokásos kereskedelmi bolthálózaton kívül.
Ezek között az egyik legnagyobb a Nekedterem.hu oldal. Az ár nagyjából a kétszerese annak, amit egy átlag szupermarketben fizetni kell, de a termék itt is ellenőrzött. A számok alapján működik a dolog, a cég tavaly 290 millió forint bevételt ért el, ami a korábbi 137 és 85 millióhoz képest jelentős növekedés. Így ugyan nem mehetünk ki Spanyolországba megölelni a narancsfánkat, sőt a makói hagymánkat sem nevezhetjük el dugványkorában, de ezzel is támogathatjuk a fenntartható gazdálkodást.
