Üzent a CEU Demokrácia Intézetének társigazgatója: a gender nem egy politikai összeesküvés

Mondhatni szitokszóvá vált a magyar közéletben a gender, illetve a gender tanulmányok. Mi rejlik a két fogalom mögött?

A gender egy új jövevényszó a magyar köznyelvben, társadalmi nemként hivatkoztunk rá mindaddig, míg a hatalmon lévők politikai agendájává nem lett. Eredetileg  egy angolszász szó, amit a második hullámos feminista mozgalmak kezdtek szélesebb körben használni, annak a gondolatnak a leírására, hogy a nemi szerepeinket jórészt a társadalmi környezetünk határozza meg. Megkülönböztették a „sex” szótól, amely a biológiailag determinált különbségeket írta le. Azt akarták hangsúlyozni, hogy abból, hogy valaki XX vagy XY kromoszómapárral születik, még nem egyenesen következik, hogy mi is a dolga a világban. A gender tehát nem egy ideológia, nem egy lobbi, nem egy politikai összeesküvés, hanem egy fogalom, amely nemi szerepeink társadalmi beágyazottságát írja le abból a célból, hogy rámutasson például a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségekre.

Mi volt az a társadalmi folyamat, ami a biológiai és a társadalmi nem különbségtételét indokolta? 

Évszázadokon keresztül egyértelmű volt, hogy, ha valaki férfinak vagy nőnek születik, akkor mi a szerepe a világban. A keresztény alapú kultúra ezt világosan meghatározta. Nőneműnek születtél? Akkor gyerekeket szülsz, a ház körül dolgozol, és automatikusan a férfiak alárendeltje vagy. Mindig voltak olyanok, akiknek ez nem tetszett, de a fejlettebb világban az 1970-es évek végére megerősödött angolszász feminista mozgalmak hangját már sokan meghallották.

 Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu

Mondana egy példát erre a társadalmi meghatározottságra?

Amikor a nagyanyám született, még nem volt a nőknek teljes szavazójoga Magyarországon, nem tartották a nőket egyenrangú állampolgároknak. Ma meg lehet egy női miniszterelnök-jelölt. Megváltozott száz év alatt a biológiáink? Nem! A társadalmi környezet változott meg, ezért vállalhatnak nők másféle szerepeket ma, mint egy évszázada. Vagy például különböző kultúrákban más és más szerepet tartanak nőiesnek vagy férfiasnak. Ráadásul, és ez fontos, a gender, vagyis a nem társadalmi dimenziója nemcsak ezt jelzi, hanem azt is, hogy  a nemekről való gondolkodásunk, a nemek közötti hierarchia bele van építve társadalmunk összes intézményébe, a sporttól kezdve a házasságon át, az állampolitikáig.  

Ha ezt a különbségtételt felszámoljuk akkor nagyobb esélye van az egyénnek a társadalomban történő kiteljesedésére? 

Ha ezt felszámoljuk, akkor az egyén neme nem határozza meg azt, hogy milyen lehetőségei vannak a társadalomban. A feminista mozgalmaknak ez az alapvető célja. Jelenleg életünk szinte minden terén komoly nemi egyenlőtlenségeket látunk, és ezek nemhogy csökkennének, de a nők legtöbb csoportjában – mert a nők sem egyformák! – növekednek.

Mit gondol Novák Katalin korábbi kijelentéséről, miszerint nem hisz a társadalmi nemek létezésében? 

Mások meg nem hisznek a gravitációban. Ez nem hit kérdése. Vajon Novák Katalin miniszterasszony tényleg nem látja be, hogy a nemünk – a szerepeink, az amit a nemekről gondolunk, amit a nemek közötti különbségeknek tartunk – társadalmilag meghatározottak? Csak ugyanazt tudom mondani, mint az előbb. Ha Novák Katalin peches módon mondjuk 125 évvel ezelőtt született volna, aligha beszélhetne erről ennyi ember előtt, mert egyszerűen nem hallgatták volna meg. Egy nő nem lehetett miniszter, nem beszélhetett a közpolitikában, még egyetemre is csak alig járhatott 125 éve. A biológiánk nem változott, tehát mégiscsak arról lehet szó, hogy a női és férfi szerepeket jórészt a társadalmi környezet határozza meg, ettől tudnak megváltozni. Ezt az állítást írja le a gender vagy társadalmi nem kifejezés. De továbbmegyek: kutatók, filozófusok azon is elgondolkodtak, hogy az, amit biológiai különbségnek gondolunk, vagy akár az, hogy csak két ilyen fontos nemi csoportot tartunk számon a társadalomban, szintén társadalmi választások eredménye. A kisbabák sok mindenben különböznek egymástól, amikor születnek, mégis csak női/férfi nemi szerveik alapján osztjuk őket olyan csoportokba, amelyeket azután bejegyzünk minden iratukban életük végéig. Pedig ennek a két csoportnak a képzése, vagy a csoportba sorolás sem mindig egyértelmű a biológiai jelek alapján. Sőt, az sem biztos, hogy a nemi szervek különbözősége minden helyzetben fontosabb, mint más különbségek, akár például a szem színe. A menstruáció erre egy jó egy példa. Sok ember még, már vagy egyáltalán nem menstruál, mégis a női csoportba tesszük őket. Tehát annak ellenére, hogy a nemi szervekbeli különbségnek nincs jelentősége, a nemi csoportosítást fenntartjuk, társadalmilag tulajdonítunk jelentőséget a biológiának.

Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu

Mi az oka, hogy a konzervatív politikai diskurzus számára ilyen fontos téma lett a gender?

Amit eddig elmondtam, az a gender tudományos értelmezése. Nemzetközi szinten a 90-es évek közepén került be a gender, illetve a gender mainstreaming szó a közpolitikába egy ENSZ dokumentum kapcsán. Ekkor vívta ki a Vatikán haragját és ekkor kezdődött meg legalábbis egyházi körökben az úgynevezett gender-ellenes küzdelem. Tőlük vették át a projektet a jobboldali, populista mozgalmak a 2000-es évek első évtizedében, ahonnan egyenesen jutott Magyarországra is, néhány évvel később. Mondjuk én egyetértek azzal, hogy a gender, tehát a társadalmi nem, és az egyre növekvő nemi egyenlőtlenségek igenis legyenek a politikai gondolkodás középpontjában, de sajnos a jobboldali mozgalmak számára nem a nemi egyenlőtlenségek okoznak gondot, hanem a szó maga és a neki tulajdonított tartalom. 

Mit takar  a gender mainstreaming fogalma? 

Az, hogy a nemi egyenlőtlenségeket nem, vagy nem csak külön témaként kell kezelni például a politikai döntéshozásban, a szakpolitikában, hanem figyelembe kell venni ezeket minden döntéshozatalnál. Tehát nem elég egy munkahelyi egyenlő bánásmód bizottság, hanem ahhoz, hogy elérjünk valamiféle nemi egyenlőséget, minden döntésnél figyelembe kell venni a létező egyenlőtlenségeket és azt, hogy hogyan lehet ezeket csökkenteni.  

Abban az esetben, ha ténylegesen csak a társadalmi nemekről és az egyenlőtlenségekről szól a gender, és valójában egy szociológiai, tudományos fogalom, hogyan vált a politikai csatározások részévé? 

Mint említettem a jobboldali politikai mozgalmak tűzték zászlajukra az úgynevezett „genderellenes” küzdelmet Európa-, sőt világszerte, ezt vették át politikusaink itthon. Egyúttal gyorsan felhasználták a szexuális kisebbségek jogaival, például a tanszneműekkel kapcsolatos ellenérzések felkorbácsolására. Tették mindezt „genderideológia” címszó alatt. 

Akkor a szexuális  jogok kérdése nem is tartozik a gender tárgykörébe ön szerint? 

Nézze, ez több különböző dolog, mindegyik fontos és nem függetlenek egymástól. De a feministák maguk is igen megosztottak ezügyben.  A 70-es évek feministái elsősorban a nemi egyenlőségért, a nők jogaiért küzdöttek. A 90-es évekre azonban a feminista mozgalmak egyre inkább az identitás kérdését állították a harcuk középpontjába: fontos lett, hogy tiszteljük azt, hogy az egyén hogyan gondolkodik önmagáról, milyen csoportba tartozónak véli magát, hogyan akarja megjeleníteni azt, hogy ki ő. Ha például valaki sem férfinak, sem nőnek nem érzi magát, akkor legyen lehetősége másként definiálni önmagát. Ha valaki XY kromoszómákkal született, de mindig is nőnek érezte magát, legyen lehetősége így élni. Megerősödtek az úgynevezett queer mozgalmak, a transzneműek mozgalma is és részben a feminista mozgalmak részeivé váltak. Részben viszont a feminista mozgalmak kritikájának is a célkeresztjébe kerültek: a baloldali feministák gyakran panaszolják, hogy az identitás hangsúlyozása eltereli a figyelmet a nők jogaiért és egyenlőségéért folytatott küzdelemről, míg egyes radikális feministák, vagy a magukat szintén feministának nevező politikai jobboldalhoz tartozó aktivisták nem fogadják el nőnek azokat, akiket nem annak nyilvánítottak születésükkor.

Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu

A gender bírálói szerint a genderlobbi megbontja a hagyományos családszerkezetet.

Én azt sem tudom pontosan mi az a „hagyományos családszerkezet”. Pláne egy olyan országban, ahol a házasságok majdnem fele válással végződik. Ahogy a legtöbb EU-s országban, Magyarországon is  az emberek kevesebb mint fele él  a papa-mama-gyerekek típusú háztartásban. Ráadásul ez a családmodell egy történetileg igencsak új képződmény, ami nem volt igazán népszerű az elmúlt évszázadig. Egy értelmes társadalomkritikának figyelembe kéne vennie a realitásokat is. Ezeket a szövegeket nem lehet komolyan venni, ezek nem bírálatok, ezek nem a társadalmi problémákról való gondolkodás elemei, hanem politikai uszítások. Jobboldali politikusok rácuppantak a gender fogalmára és megtöltötték nem koherens politikai gondolatok seregével, amire azt mondták, hogy ez a genderideológia. Olyan tartalmakkal töltik meg, amivel félelmet lehet kelteni: „jön majd Soros György és nemátalakító műtétet akar ráerőszakolni a hatéves gyerekedre.” Ez nevetséges dolog. Bizton állíthatom, hogy nem állnak sorba a gyerekek nyugaton sem a nemváltoztató műtétekért.   

Akkor mi a realitás ön szerint ebben a témában? Mi a tendencia a nyugati világban? Nem történik ideológiai beavatkozás a családok életébe?

Az történik, hogy láthatóbbá válhattak olyan emberek, akik szexualitása és nemi identitása más, mint a többségé. Ők eddig is léteztek, de vagy megpróbáltak úgy tenni, mintha nem lennének mások, vagy elbújtak a többség szeme elől. Most nyugaton egy kicsit könnyebb felvállalni a másságot.  Nem sokkal, és nem mindenhol. A legtöbb helyen még mindig komoly diszkriminációnak, sőt erőszaknak vannak kitéve a különböző nemi és szexuális kisebbségekhez tartozók, amit jól mutat például az is, hogy elképesztően magas az öngyilkossági kísérletek száma a körükben. Ezért is nevetséges azt mondani, hogy valaki csak úgy heccből választaná ezt az utat, vagy hogy valakit erre csak úgy rá lehetne beszélni. Nehéz dolog a mi világunkban egy kisebbséghez tartozni, nem meggyőzés vagy divat alapján vállalja ezt fel valaki.

(Kiemelt képen Fodor Éva. Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu)