Filippov: Oroszország időt vesztett

FJ: Egy kutatási igazgató mit kezd az orosz-ukrán háborúval?

FG: Amit egy normális ember, aggódva és szorongva követi.

Mindenki ugyanazt érti normalitáson?

Én önironikus módon a világhoz való viszonyon mérem a normalitást. Az Egyensúly Intézet viszont hosszú távú folyamatokkal foglalkozik, ilyen rövid távú események nem befolyásolják.

Milyen volt a tegnapod?

Érzelmileg felkavaró.

Hogyan értesültél a háború kitöréséről?

A nem-normalitásomhoz tartozik, hogy a telefonomon rengeteg hírforrás „brékingje” van bekapcsolva. Fura, de sok barátom felébredt ezen a hajnalon, aztán persze nem aludtak vissza. Én ilyenkor nem tudok nem szörfölni a hírforrások között.

Volt dolgod vele?

Ha megismerni a helyzetet „dolog”, akkor igen.

Tevőlegesen? Rokonok iránti aggodalom?

Ukrajnában közeli barátaim családjai élnek. Érdekelt, hogy biztonságban vannak-e.

A biztonságban vannak mit jelent?

Azt, hogy ahol élnek, érzik-e közvetlen hatását a támadásoknak, megsebesült-e valaki.

Egy történet jutott eszembe anyámról, és a barátnőjéről, Éváról, aki Budapest ostromakor visszament volna az elhagyott esernyőjéért, ha ebben nem akadályozta volna meg a mamám. Akart visszamenni. Ezt az „effektet” tegnap sokszor tetten értem.

Egy – talán a Telexen olvasható – interjúban egy menekülő azt mondta, azért szakadt ketté a család, mert valaki a kutyáját is magával akarta hozni. Az pedig külön érdekel, ahogy a történelem most, a közösségi médiában zajlik. Hirtelen eltűnt a fókuszból a Covid-járvány, és a tízmillió virológus szakértőből tízmillió külpolitikai szakértő országává váltunk.

Pedig a Covid nem tűnt el. Az OGYÉI kontra MTA történet lényege: büntetőfeljelentéssel ne akarjanak tudományos vitába avatkozni.

Látszik, ahogy a ma Magyarországa szempontjából legfontosabb esemény: a választás keretez. Ahogy alakulnak a dolgok. Kutatási igazgatóként – miközben személyesen felkavar – azzal foglalkozom, azt kutatjuk, hogy a nemzetközi rendnek milyen tektonikus változásai vannak. Régóta beszélünk arról, hogy a következő évtizedek kizárólag az Egyesült Államok és Kína világelsőségért zajló vetélkedéséről szólnak majd. Ukrajna sorsa ebben a vetélkedésben dől el. A felgyorsult fejlemények ennek az erőtérnek a hátterében szemlélendők.

Miközben Kína és az Egyesült Államok közvetlenül nem is érintettek ebben a konfliktusban.

Ahogy most Kína közelebb sodródik Oroszországhoz, a leggyengébb fél, Oroszország közelében van, amit egyáltalán nem akart roppant mód érdekes. Felsejlik egy hosszú távú geopolitikai, geostratégiai játszma, amiben az ukránoknak nincs esélyük.

Mi lesz a sorsuk?

Személyes benyomásom szerint a független, szuverén Ukrajna kilátásai rosszak a stratégiai elhelyezkedésénél fogva. Oroszországgal szemben ez az egyetlen szárazföldi felvonulási terület. Ukrajna hosszú távon nem tud fennmaradni. Az oroszok szempontjából Ukrajna egy nyitott ajtó, amit nem hagyhatnak nyitva. Olyan történetet láthatunk, amit mi is átéltünk 1956-ban: emberek tízmilliói vannak kiszolgáltatva a történelem fogaskerekeinek.

Visszaveszi Putyin azt, amit Gorbacsov elengedett?

Igen. Oroszországnak volt egy élménye, hogy a hidegháború után tíz év alatt rivális szereplők vették körbe. Ha Ukrajnát visszacsatolják, akkor is ott van a határán 12 ezer NATO-katona, 3 NATO-országban pedig rakétarendszer. Annak ellenére, hogy Oroszország a fenyegető agresszor szerepében tűnik fel, valójában egy fogatlan oroszlán. Oroszország nemzetközi szerepe a látszat ellenére csökken.

Most annak kellene bekövetkeznie, hogy Kína elfoglalja Oroszországot?

A jelentőség elveszítése nem feltétlenül látványos. Előfordultak a történelem folyamán eljelentéktelenedett birodalmak. Ott volt például Spárta…

Mi a különbség Ukrajna és a balti államok között?

A NATO tagság. Ukrajnában csak azért machinálhatnak, mert az Egyesült Államoknak nincs érdeke.

Meg tudta volna akadályozni Oroszország a balti államok NATO-tagságát?

Abban az időszakban – közel másfél évtized alatt -nagyon meggyengült. Akkor sorakozott fel a NATO a határára. Oroszország kicsit olyan helyzetben volt, mint Németország az I. világháború után.  Megalázottságot és kiszolgáltatottságot élt meg, feladta stratégiai állásait. Putyin részben arról „szól”: Oroszország hogyan talál vissza magához. Egy hanyatló birodalom most átmenetileg életre kel.

Ezt az emelkedést még nagyobb süllyedés fogja követni?

Majdnem biztos vagyok benne. A világ energiaforradalom közepén áll, miközben Oroszország jövedelemének egyharmada a fosszilis energiából származik.

Valamilyen „felvilágosult abszolutizmus” sem segítene rajta? Volna konstrukció, ami ezt a folyamatot érdemben megváltoztathatná?

Oroszország időt vesztett. Putyin fókuszálhatott volna arra, hogy diverzifikálja az orosz gazdaságot, hogy ne függjön az energiaáraktól. Ezt a közgazdaságtanban a kincsek átkának szokták nevezni. Ha van egy kimeríthetetlen természeti erőforrásod, amiből a jövedelmedet szerzed, az visszavet abban, hogy innovatív legyél. Oroszország nem készült fel a XXI. századra.

El tudsz képzelni egy Filippov-Putyin beszélgetést?

Nem. Sokszor felnagyítják Putyin főgonosz-szerepét. De ez nem azt jelenti, hogy a vonásai nem befolyásolják, ami történik, bár Ukrajna sorsa a kezdettől meg volt pecsételve, ám ahogyan Oroszország ezt most véghez viszi, Putyin személyiségének nagy a szerepe.

(Kiemelt kép: Filippov Gábor Fotó: Merész Márton)