Filippov: neveljünk magunkból politikailag aktív állampolgárokat

„Vannak olyan intézmények, ahol számokban pontosan kimutatható, hogy mennyire sikeres a működésük és az is, hogy a politikai befolyás sokat árt. Egy példa: a közbeszerzési intézmények működése. A magyar adminisztráció az egy ciklusokon átívelő módon átpolitizált szervezet” – hozott példát Filippov arra hogyan sérülhet az intézmények hatékonysága.

Mit jelent az, hogy a szakmaiság antidemokratikus szempontja? – tette fel a kérdést Fiala. „Az ókori görögök – egész konkrétan Platón – szerint senki nem szeretne olyan orvosi kezelést, ahol megszavazzák a következő szikevágást” – magyarázta Filippov. Kötelező legyen-e az oltás? - hozott fel példát Fiala a szakmaiság és a demokrácia konfliktusára. „Úgy tűnik, hogy Magyarország miniszterelnöke nem Platón” – válaszolta meg saját kérdését.

Az igazságszolgáltatás tipikusan olyan terep, ahol nagyon nem szerencsés ha egyáltalán felmerül a politikai befolyásolás gyanúja – fejtette ki az Egyensúly Intézet politikai elemzője. „Amikor mi arról beszélünk, hogy vannak már antidemokratikus intézmények a fejlett demokráciákban, akkor jellemzően az igazságszolgáltatást és a független jegybankokat szoktuk példának felhozni. Ott kifejezett elvárás, hogy a jogi vagy szakmai elvek érvényesítése szempontjából minél kevésbé befolyásolja a politika – adott esetben akár a választói akarat érvényesítése érdekében – a döntéseket. A bíró akkor sem szabhat ki halálbüntetést a gyilkosra, ha tudjuk, hogy a magyar társadalomban elsöprő többsége van a halálbüntetés támogatásának” – fejtette ki Filippov.

Az önmegtartóztatás nem erőssége a politikusnak – vetette fel Fiala.

„Az önmegtartóztatás kulcsfogalom. A politikai rendszer két dologból épül fel, két dolog alapján működik vagy éppen nem működik: az egyik az intézmények minősége, az intézményeket működtető emberek kultúrája, hogy mit enged meg magának és mit nem”

– válaszolta az elemző.

„A szakmaiság logikája nagy részben más, mint a politika logikája és ez így normális. Ha egy politikai rendszerre egészként tekintünk, amelyben többféle szempontot szeretnénk érvényesíteni, többek között, hogy a politika tudjon versengeni a szavazatokért, de azt is, hogy az állam és annak szervei tudjon működni, akkor olyan egyensúlyt kell létrehoznunk, ahol tudjuk, hogy a politikának megvan a saját logikája és a politikusok nem azért követik azt, mert rossz emberek, hanem azért mert a politika keretein belül gondolkodnak, akkor úgy kell egy rendszert kialakítani és olyan választói közösségnek kell működnie, amely ki tudja kényszeríteni az egyensúly visszabillenését. Például, ha egy politikus a jog betűjének megfelelően, de annak szellemével érezhetően nem összhangban túlterjeszkedik, akkor a választóknak kell kikényszeríteni, hogy ezt ne tehessék meg” – mondta Filippov arra, hogyan lehet megtalálni a kényes egyensúlyt közügyeink intézésében.

Ezt alulról kényszerítették ki, vagy felülről találtak egy lyukat a politikusok? – kérdezte Fiala.

„Rendkívül színes a paletta, országonként változik. Van, ahol elitkonszenzus alakította ki valamilyen válsághelyzetben és van, ahol a választók nagyon egyértelmű akarata. Sajnos – ne feledjük – vannak negatív példák, hanyatlástörténetek is. Az Egyesült Államokban egy nagyjából 30-40 éves hanyatlási folyamat tanúi lehetünk abban a tekintetben, hogy a politikusok – egyébként a választóknak táncolva – hogyan lakják be az alkotmányos intézményeket és hogyan szegnek meg olyan íratlan szabályokat, amelyet egyébként korábban nem tettek” – válaszolta Filippov. „Roosevelt évtizedeken keresztül megpróbálta feltölteni a legfelsőbb bíróságot a saját embereivel, hogy lebontson egy korlátot a saját hatalma előtt. Akkor demokraták és republikánusok a törvényhozásban ezt együttesen akadályozták meg. Azt mondták, hogy az alkotmány szellemében ilyet nem lehet. Amikor Nixont lebukott a Watergate-üggyel, akkor a politikai élet két nagy tömbje egyetértésre jutott, hogy ezt nem lehet megtenni. Az 1990-es évek polarizálódása után eljutottunk Trumpig, akinél nagyon sok olyan pont lett volna, ahol a republikánusok a demokratákkal együtt léphettek volna fel egy nagyon, nagyon veszélyes folyamattal szemben, de a pártpolitika logikája ezt felülírta” – említett negatív példát a Keljfeljancsi vendége.

Magyarországon ma azt látni, hogy nem, hogy nem nyitják ki a szakmaiság előtt az intézményeket, de bebetonozzák bizonyos szereplők mandátumát – vetette fel Fiala.

„Most mondjam azt, hogy valószínűleg igazad van?”

- kérdezett vissza Filippov, aki szerint ez a látható folyamat pont a politikai és szakmaiság már említett konfliktusáról szól. Érthető és logikus, ha a politikus a saját embereivel szeretné feltölteni az intézményeket, csakhogy ezek az intézmények valók valamire. Például, hogy korlátozzák a mindenkori hatalmat – magyarázta Fiala János beszégetőpartnere. „A helyes egyensúly az lenne, ha az alkotmányos intézményeknél sokkal nagyobb mértékben érvényesülne a szakmaiság intézménye” – tette hozzá. „Elképzelhető egy olyan világ is, ahol nem politikai szövetségesekkel töltöm fel az én hatalmamat hivatott intézményeket, hanem adott esetben a világ legjobb közgazdászaival vagy egészségügyi szakembereivel, jogászaival.”

Neveljük magunkból politikusokat? - kérdezte a műsorvezető. A politikai elemző szerint az utcai politizálás bizonyos keretek között a politika velejárója. „Egy bizonyos feszültségszintet jelez, normális esetben egy politikus már egy közvélemény-kutatásból érzi, ha rossz úton jár, ha túllépett egy határt. Ezért fontos az állampolgári kultúra” – figyelmeztetett Filippov arra a demokrácia harmadik pillérére, az állampolgári kultúrára, hogy mit engedünk a „saját oldali” politikusainknak és mit nem. „Nem politikusokat kell nevelnünk magunkból, hanem állampolgárokat, akik politikailag aktívak.”

(Kiemelt kép: Filippov Gábor. Fotó: Merész Márton / 168.hu)