Fejetlenség – Zsákutcában az ellenzék

Kormányváltó alternatíva kell – talán csak ez az, amiben egyetértenek az ellenzék demokratikus pártjai. A Jobbik közben lép: a Fidesz módszerét utánozva nemzeti konzultációt, ötpárti egyeztetést hirdet, és Vona Gábor azt mantrázza: ők a pártrangsorban a másodikok.

Az ellenzék támogatottságában nincs áttörés. Bár a közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek a Fidesz-korszakot korruptabbnak tartják a 2010-es szoci éránál is, a kormánypárt még mindig fölényesen vezet. A Fidesz 46, az MSZP 19, a Jobbik 18, a DK 9, az LMP 4, az Együtt 2 százalékon áll a biztos pártválasztók körében a ZRI Závecz Research legfrissebb, júliusi felmérése szerint.

A kis pártok az MSZP-t kárhoztatják: nem újult meg a szervezet, s ez nehezíti, sőt ellehetetleníti a vele való szövetségkötést. Bár a szocialisták szerint a háttérben kevésbé ellenséges velük Hadházy Ákos, az LMP újonnan megválasztott társelnöke, Szél Bernadett, a másik vezető viszont semmilyen módon nem akar együttműködni Molnár Gyula pártjával.

– A 2014-es EP-választás és a dunaújvárosi időközi szavazás kudarca megmutatta, ha az MSZP nem tűnik hitelesnek, akkor helyben összeomlik, és helyette mást támogatnak a választók – elemez az egyik kis párt képviselője. Név nélkül, mert nem szeretne felesleges harcot.

– Ha a parlamentben úgy tűnt is, megállapodtunk velük egy ügyben, mindig volt egy másik szocialista, aki felállt, és azt mondta, nem ért egyet a javaslattal – mondja egy másik.

– Az MSZP intellektuális válságban van. A Fidesz képes belső küzdelmeiket manipulálni. Ez pedig azért veszélyes, mert a szocialisták elfoglalják a baloldali ellenzéki térfél nagy részét, miközben komoly, valódi ellenzéki funkciót nem töltenek be – mondja a harmadik.

Az MSZP egyik prominense viszont így fakad ki:
– Az LMP a korrupcióellenes harccal operál. Ez szép, de kevés: csupán belépő a politikába! Az LMP olyan, mint egy művirág, hiába locsoljuk, soha nem fog nőni. Az Együtt meg csak elvi alapon hajlandó együttműködni. Folyton egymást szagolgatjuk! Nem az LMP, a PM vagy az Együtt dönti el, hogy ki a hiteles, hanem a választók.

Az MSZP-ben közben sokan máris legyintenek a közelgő választásokra, inkább 2022-es pecsenyéjüket sütögetik. Több szocialista beszélgetőtársunk is azt mondja, túl friss még a kongresszus emléke, továbbra is szemmel tartják egymást a párt korifeusai, ezért bénult az MSZP. A párt nemcsak önmaga, az elnökválasztás finisében megkötött belső alkuk foglya, hanem a belőle választói tömböket kihasító, tagokat elcsábító DK-val is birkózni kénytelen. Gyurcsány pártja nyugodt, hiszen politikusai ráérnek építkezni, tisztában vannak azzal, hogy nem tudnak olyan pozícióba jutni, amelyben programjukat megvalósíthatnák. Kivárnak, nekik nem annyira 2018 a fontos. Céljuk, hogy megelőzzék az MSZP-t, és ez mindent felülír. Mostanában nem is hallani tőlük a megszokott összefogásmantrát.

De információink szerint akadnak elégedetlenek a DK-ban is: a kivárás – sokak által Gyurcsány Ferenchez kötött – álláspontja a párton belül feszültségeket okoz. Kerék-Bárczy Szabolcs nyilatkozataiból éppen az olvasható ki, hogy nem ért egyet 2018 feladásával. Ebben az ügyben a politikus lapunknak nem akart nyilatkozni, de megerősítette korábbi felvetését: Magyarország, a demokrácia számára az egyetlen lehetőség, ha két év múlva leváltja az ellenzék a Fideszt.

Molnár Gyula, az MSZP elnöke is több interjúban közölte: ha újra a Fidesz győz, az ellenzéket megbüntetik majd a választók, és mindenki megy a levesbe.

– A verseny arról szól, ki az, aki el tudja hitetni magáról, hogy ő az Orbán-kormány legelkötelezettebb leváltója – mondja az MSZP egyik prominense. – Az ellenzéki politikusok többsége viszont úgy áll hozzá, hogy Orbánt nem lehet leváltani, de ott kell lenni, amikor összeesik.

A szocialisták szerint a protestszavazókért zajló küzdelemben a szélsőjobbos elégedetlenkedőkre felesleges ráhajtaniuk, maradnak hát a demokrata bizonytalanok. Információink szerint az MSZP ősztől katonásabb kommunikációs rendre tér át: mindössze öt-tíz szocialista állhat majd az újságírók elé, továbbá négy-öt, párton kívüli szakpolitikus, akik az MSZP gazdasági, szociális, egészségügyi véleményét mondják el, és lesz ugyanennyi, úgynevezett szegfűs „verőlegényük”. Ők mozdulnak majd rá a Fidesz és a kormány kényes ügyeire. A szocialisták üzeneteikben azt hangoztatják majd, hogy míg 2014-ben kormányra akart kerülni a Fidesz és utána kezdett el lopni, addig 2018-ban már csak azért akarnak hatalmat, hogy lophassanak.

Azt mondják, érthetőbben fognak fogalmazni, és a népszavazási kampányukban pikniket, nagyszabású kulturális eseményt, úgynevezett Európa-napot szerveznek az átalakítás alatt álló Liget közelében. A DK a Parlament körüli élőlánccal tüntet majd, az Együtt a népszavazást Orbán sorsáról szóló voksolásként fogja fel, de közben a programjáról is beszél majd. Hogy van-e értelme a népszavazásra feltenni minden lapot, már erősen kérdéses. A ZRI Závecz Research felmérése szerint ugyanis reális esélye van, hogy érvényes lesz a kvótanépszavazás: a megkérdezettek 54 százalék mondja, hogy elmegy voksolni, 23 nem döntött, 19 százalék nem szavaz majd. A szűk többség a felmérés szerint elmegy a referendumra, döntő többségük a kormány szándékainak megfelelően szavazna. A DK álláspontja hat a szimpatizánsaikra, ők minden bizonnyal nem voksolnak majd, viszont a szocialista szavazók megosztottak, pártvezetőik bojkottfelhívása náluk nem működik.

Az az önmagába forduló, választóival kevéssé törődő, válságban lévő ellenzék, amely az előválasztás és az alapjövedelem ötletén túl nem sok innovációval szolgált, kénytelen lesz – akár tetszik neki, akár nem – az összefogásról, együttműködésről közösen állást foglalni.

Abban mindenki egyetért, hogy előválasztás kellene, hiszen az vitákat hozna, segítené a szervezeti építkezést, becsatornázná a civil világot, új arcokat jelenítene meg. De abban már különböznek a vélemények, hogy miként szerveznék ezt meg. A PM regisztrációhoz kötött választást képzel el, amelyet megyénként – személyesen vagy online – 2017 decemberig kellene lebonyolítani. Miniszterelnök-jelölt az lehetne, aki összegyűjt 5000 ajánlást, egyéni jelöltnek 250 ajánlás kell. Sorrendre is lehetne szavazni, így másodlagos, harmadlagos preferenciákat is figyelembe venne a rendszer. Az előválasztás egymilliárd forintba kerülne, s 300-400 ezer ember venne részt benne, az ő 3000 forintos felajánlásuk fedezhetné a költségeket.

– Elég ötszáz fideszes, és meg tudják hekkelni az egész folyamatot – mondja az MSZP prominense. Szerinte nem kell nagy hókuszpókusz: akár egy falugyűlésen, művházban is lehet szavazni a jelöltekről. Persze ez már nem az az előválasztás, amiről a PM beszél. Utóbbi végén az ellenzéknek lenne 106 egyéni jelöltje, miniszterelnök-jelöltje, és optimális esetben olyan közös listája, amelyet az ellenzéki választók legitimáltak. Egy ilyen, „teljes körű” előválasztásra azonban a dolgok jelenlegi állása szerint nincs esély.

A baloldali ellenzéki pártok számára az Együtt egy közös ernyőszervezetet, választópártot, a PM pedig közös listát tartana ideálisnak, de ez azért valószínűtlen forgatókönyv, mert egyikük sem akarna a hiteltelen szocialistákkal egy listán szerepelni. Az MSZP egyik ötlete az ellenkezést úgy küszöbölné ki, hogy közös logó alatt indulnának, és a lista első húsz helyén párton kívüli kormánytagok, civil szakértők szerepelnének, s utána jöhetnének csak a politikusok. A parlamenti pártarányok egy törvénymódosítással úgy alakulnának ki, hogy valamennyi koalíciós szervezet vezetője bejelenti frakcióalakítási tervét, és ehhez csatlakozhatnának a képviselők.

A másik verzió szerint különböző koalíciók alakulnak az ellenzéken belül: a kicsik és a nagyok külön-külön szövetségre lépnek.

– Halálos ölelés lenne számunkra a DK-val való összefogás – mondja egy MSZP-s politikus. Vagyis a nagyok koalíciója kizártak tűnik, ám a kicsiké nem.

Az Együtt és az LMP is főként a Fideszről leszakadó bizonytalanokat igyekszik megszerezni magának. Eközben már most stratégiai szövetségeket próbálnak kötni. Információink szerint a Bokros Lajos-féle MOMA, az Együtt és a PM várhatóan közös plakátkampányba fog a népszavazás előtt. Nemcsak az unió mellett, az Orbán-kormány ellen állnak majd ki, hanem biztatnak a voksolás bojkottjára. Ez lesz az első összefogási kísérlet, ami után várhatóan az LMP-nek is kezet nyújtanak. A közös plakátolás szépséghibája, hogy az akció állítólag az MSZP kijátszásával született. Szocialista forrásaink szerint ugyanis ők hozták az ötletet, közvetítésükkel érkezett a pénz, mire az Együtt elütötte a kezüket. Lapunktól értesültek arról, hogy várhatóan éppen őket hagyják ki a közös korteskedésből.

Ha beválik a szisztéma, a választásokig fokozatosan háromosztatúvá válhat a demokratikus ellenzéki mezőny: az MSZP, a DK és a kicsik koalíciójára. Az egyesülést kizártnak tartják a lapunk által megkérdezett politikusok, de választási együttműködést, egy ernyőszervezet létrehozását viszont lehetségesnek gondolják. (Az LMP egyelőre ragaszkodik a függetlenségéhez.) Ha ez a három ellenzéki erő futna neki a választásnak, borítékolható, hogy nem tudnak a koordinált indulásban megállapodni. Hogy miért? Ennek megértéséhez egy kis matek kell: 27 egyéni jelölt kell ahhoz, hogy egy párt listát állíthasson. Vagyis a tárgyalások megindulásához a kicsiknek ennyi lehetőséget kellene adni. 106 egyéni körzetből így az MSZP-nek és a DK-nak összesen 79 körzet marad, ezen kéne osztozniuk. Ha a pártok támogatottságának arányát nézzük, akkor nem lehet igazságosan megállapodni. Több mint száz hely kellene, hogy a közvélemény-kutatások mai adatai alapján a kicsikhez képest arányos mennyiségű helyet kapjanak a nagyok. Ha nincs alku és mindenki egymás ellen indul, ugyanaz lesz az eredmény, mint Dunaújvárosban, ahol az időközin mindenki mindenkire lőtt, és végül győzött a fideszes jelölt.

Van egy másik lehetőség is: 106 körzet helyett csak 66-ban állapodik meg az MSZP, a DK és a többi párt, s hagyják elúszni azt a maradék negyven egyéni körzetet, ahol amúgy is reménytelennek tartják az ellenzéki győzelmet. De a kicsiknek a reménytelen helyeken is lehetne jelöltjük, így könnyen összejöhet a listájuk. Egyéni helyük nem nagyon lesz, de a töredékszavazatokat a listához adják, és így is lehet országgyűlési képviselőjük.

– Négy éve volt potenciális miniszterelnök-jelölt, erősebb társadalmi mozgalom (Milla), sok tízezres tüntetések, fejlődő civil világ, több új arc, innováció, új szervezetek. Vagyis 2014 előtt az ellenzéket – minden belső problémája ellenére – több dolog ösztönözte arra, hogy együtt mozduljon. A pesszimista forgatókönyv szerint 2018 teljesen kakofónia, hangzavar lesz ellenzéki oldalon, pedig jogos választói elvárás volna tudni: ha ott a Fidesz, akkor mi van itt? – mondja az egyik PM-es politikus.

Hasonló véleményen van szocialista beszélgetőtársunk:
– A csoda segíthet rajtunk: megjelenik egy Medgyessy- vagy Bajnai-szerű figura, aki felemelheti a zászlót, és sokan felsorakoznak mögé. De Messit nem lehet leigazolni addig, amíg a bajnokság színvonalát nem tornázzuk fel. Ha 2017 tavaszára valamelyikünk nem lesz 18-20 százalék környékén, hogy a szétaprózódott ellenzékben diktálni tudjon, utat mutasson, akkor ugyanilyen hangyaboly maradunk. Az emberek meg elküldenek minket melegebb éghajlatra.