Fegyverüzlet politikai számításból – Rekordgyorsasággal hozták meg a hadiipari döntést
A tét már a magyar haderő túlélése volt 2017-ben, amikor bejelentették a Zrínyi 2026 programot, a Magyar Honvédség 3500 milliárdos fejlesztési tervét. A honvédség fegyverzetére, felszerelésére a rendszerváltás óta az ország alig költött, így meggyengült a harci, területvédelmi és nemzetközi missziós képessége is. Ráadásul a NATO Oroszország 2014-es krími agressziója után doktrínát váltott. Ismét előtérbe került a szövetség védelmi, elrettentő képességének megerősítése. A magyar hadseregről pedig sok minden juthatott a megfigyelők eszébe, az elrettentés aligha. A Zrínyi programmal viszont az ország vállalta, hogy 2023-ra egy közepes, 2028-ra pedig egy nehézdandárt állít ki, védelmi költségvetését pedig 2024-re a NATO által mindig is szorgalmazott 2 százalékra emeli.
Természetesen most sokan vitatják, hogy a koronavírus-járvány miatt kialakult 7-9 százalékos költségvetési hiány körülményei között szabad-e tartani a védelmi költekezés tempóját, ám informátoraink álláspontja szerint a NATO elvárása Budapesttel szemben nem puhult fel. Magyarországnak a sok pávatánc után bizonyítania kell atlanti, európai elkötelezettségét, és az eddig elhatározott vásárlások, beruházások éppen a NATO-, valamint az EU-integrációt erősítik. Azokat a kivételes pilléreket, amelyeket senki sem kérdőjelez meg. Vagy legalábbis nem az ellenzékből.
A szárazföldi haderő számára a kormány korábban 44 új Leopard 2A7+ nehézharckocsi megvásárlását és 12 használt Leopard 2A4 lízingjét jelentette be. Ez utóbbiak egyébként a török haderőben nem szerepeltek nagyon fényesen a szíriai fronton, sokat kilőttek közülük régi orosz páncéltörőkkel, de ezeket amúgy is kiképzésre használják majd. A beszerzési listán szerepel 24 darab PzH 2000+ önjáró löveg is, és mindezzel Magyarország lett tavaly a német védelmi ipar első számú vásárlója. Részben a felajánlott nehézdandár harcképességét erősítik egyébként azok a közepes hatótávolságú AMRAAM rakéták is, amelyek megvételéről Benkő Tibor védelmi miniszter írt alá szándéknyilatkozatot David Cornstein – rövidesen távozó – amerikai nagykövettel. A diplomata alighanem ezzel akarta megkoronázni ellentmondásos budapesti ténykedését.
A Hiúz-üzlet fontosságát kár lenne vitatni: a legkorszerűbb magyar hadiipari cég létrehozásához, egy keresett high-tech termék közös gyártásához kapcsolódik. Erősíti a foglalkoztatottságot, és magasan képzett munkaerő kell hozzá. Ráadásul az amerikai, ausztrál, cseh és katari érdeklődés azt ígéri, hogy a 172 darab hazai piacra készülő Lynx gyártása után kelendő exportcikk lehet belőle. Hallani olyan véleményt, hogy ha csúcstechnikát képvisel is, de ez is csak újabb összeszerelő üzem. Van jobb ötlet?
A Rheinmetall Lynx KF41 ma a világ egyik legkorszerűbb gyalogsági harci járműve, amelynek felszerelését maga a felhasználó alakíthatja a küldetések igényei szerint. Rendelkezik 35 mm-es löveggel, géppuskával, lehet rajta tankelhárító rakéta, füstgránátvető, de a toronyra szerelhetők megfigyelő műszerek is. Így a Hiúz lehet parancsnoki jármű, alkalmas felderítésre, műszaki mentésre vagy orvos célba juttatására. Éppen ez a modularitás az egyik garanciája annak, hogy lehet tere a hazai fejlesztésnek is. A Rheinmetall híre egyébként nem teljesen makulátlan: korábban korrupciógyanús ügybe keveredett Indiában, majd Törökországban. Annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a nemzetközi civil szervezetek árgus szemmel figyelik majd, és jelentős nemzetközi szereplőként már nem kockáztat újabb presztízsveszteséget. Azt egyébként még nem közölték, hogy melyik magyar cég lesz a Rheinmetall partnere, és hogy az esetleges profitot hogyan osztják meg. Igaz, a profitnál még nem tartunk: a gyár átadásáig várhatóan még évek telnek el.
A Lynx-üzlet kezdeményezője nem a Magyar Honvédség és nem is a Honvédelmi Minisztérium volt. A beszerzés és a gyártás ügyeit a kormány 2018-ban a nemzeti védelmi ipari, valamint a haderő-modernizáció koordinálásáért felelős államtitkár, az orvosvégzettségű Maróth Gáspár kezébe tette le. A kormánybiztos – aki egyébként az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat élére kinevezett Maróth Miklós fia – már az első Orbán-kormány idején a kormányfő tanácsadója volt. 2000–2001-ben a Nemzeti Egészségügyi Tanács titkáraként dolgozott. Kétségtelen, hogy a kormányfő bizalmasaként tud gyorsan dönteni, nem kell sokat bíbelődnie sem apparátusi ellenállással, sem civil kontrollal, befolyása valójában nagyobb, mint a miniszteré.
A zalaegerszegi Lynx gyár a hazai védelmi ipar zászlóshajójának szerepét a HM Arzenál Zrt. és a Česká Zbrojovka szerződésével 2018 márciusában létrehozott kézifegyvergyártól veszi át. A kiskunfélegyházi gyártásról szóló tízéves távlatú szerződés 100 millió euró értékben 200 ezer darab lőfegyverről szól. Itt licenc alapján P–07-es és P–09-es pisztolyokat, Scorpion EVO3 típusú géppisztolyokat és Bren2 típusú gépkarabélyokat gyártanak. A sajtójelentések eddig arról szóltak, hogy munkaerőgondok miatt a kapacitások kiépítése csúszott a tervekhez képest. Szenes Zoltán volt vezérkari főnök, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora (vele készült interjúnk a 10. oldalon olvasható) lapunknak úgy nyilatkozott, hogy ő járt a gyárban, ahol hipermodern, automatizált gépsorokon, jó ütemben folyik a termelés. Javasolta is, hogy az üzemet mutassák be a sajtónak. Arról viszont neki sincs információja, hogy 4-5 év múlva, a hazai igények kielégítése után a nemzetközi piac vajon vevő lesz-e a magyar „zbrojovkákra”, vagy mindenki az eredetit keresi-e majd. Kézifegyverekből egyébként világszerte jelentősek a raktárkészletek, és a piac az utóbbi években szűkült.
Az újraépülő magyar hadiipar már külföldi gyárakkal is büszkélkedhet. A HDT, a magyar állam egyik új cége megvásárolta a Hirtenberger Defence Systems (HDS) nevű, aknavetőket gyártó osztrák céget. Fegyvernemi szakértőnk úgy tudja, hogy ez a cég értékesítési gondokkal küzd, az a 120 milliméteres, földi telepítésű aknavető, amelyet a HDS a vásárlás előtt mutatott be Szlovákiában, nem versenyképes, ami kérdésessé teheti a 13 milliárd forintos hitel visszafizetését. Jól mennek viszont a cseh Aero Vodochody kiképző és harcászati gyakorló repülőgépei. A céget az idén vette meg a Magyarországon bejegyzett Aero Investment Partners Zrt., melynek 51 százalékos tulajdonosa Tombor András. A hírek szerint Magyarországnak a közeljövőben legfeljebb néhány Albatros L–38-as gépre lesz szüksége, kérdéses, hogy a gyár működéséhez fűződik-e majd további magyar érdek, azon túl, hogy lehet drukkolni honfitársunk cégének nemzetközi sikeréért.
Az viszont már országos érdek, hogy jól menjen, így adóforintokat spóroljon az a Gyulán létesülő üzem, amely Airbus helikopterekhez gyárt majd rotorokat. A beruházást Magyarország regionális versenyben nyerte el, és ebben tétel volt az állam vissza nem térítendő támogatása is. Az üzem indítását a 2018-as bejelentés idején még 2020-ra tervezték, mostanában azonban 2022-es nyitásról hallani. A franciaországi központú Airbus fontos partnere Magyarországnak, és persze nem elsősorban a csapatszállítónak vásárolt, de a kormányhoz kötődő utak miatt elhíresült két használt A319-es miatt. Sokkal inkább az eddig megérkezett kilenc darab H415M könnyű helikopter okán, amelyből még 11 vásárlását tervezik. 2023-tól 16 darab H225 M közepes helikopter érkezik majd – jó esetben már magyar rotorokkal szerelve.
A HVG nyomán korábban több forrásból is olvasni lehetett arról, hogy a török Nurol Makina cégtől a honvédségnek százszámra vásárolhat páncélozott járműveket az a HT Division nevű cég, amelyben társtulajdonos Szíjj László is. Lapzártakor azonban megbízható forrásból úgy értesültünk: ez az üzlet meghiúsult, a magyar fél várhatóan más partnert keres.
A védelmi ipar hazai fejlődését persze élénk szakértői viták kísérik. A Magyar Védelmiipari Szövetség (MVSZ) elnöke, Zsitnyányi Attila úgy vélekedik, hogy helikopterek és stratégiai szállítógépek előállításán kívül a hazai bázist minden szükséges eszköz gyártására fel lehetne használni. Ettől erősen eltérő véleményt fogalmazott meg több interjúban Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézetvezetője, aki szerint az iparág kialakítását szinte a nulláról kell kezdeni. Tálas a 168 Órának úgy nyilatkozott, hogy természetesen nem kérdőjelezi meg az ipari hagyományok fontosságát, például azt, hogy a Rába képes harci járműveket gyártani, a nagy kérdés az, hogy rendelkezésre áll-e az a tudás, az a szellemi szoftver, amely lehetővé teszi, hogy a nagy hagyományú magyar cégek a 21. században eladható védelmi eszközöket állítsanak elő. Tény, hogy vannak például hazai tervezésű, kitűnő, kisszériás precíziós lőfegyvereink, ám a legtöbb területen mégis újra kell telepíteni a gyártókapacitásokat és ki kell képezni az azok működtetésére képes szakembereket.
Tatán az első Leopard harckocsikA védelmi ipar fejlesztéséről meghozott döntéseknek nincs kedvezményezettje a nagy hagyományokkal rendelkező magyar cégek között, legfeljebb beszállítóként juthatnak szerephez. Így nyilatkozott lapunknak Szenes Zoltán, aki egyetemi tanári munkája mellett a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke is. Sajnálatosnak tartja, hogy a rendszerváltás után veszni hagyták a korábbi magyar hadiipart. Jellemző például, hogy a Zbrojovka gyárat 80 éve alapították, míg a hazai Fegyver- és Gépgyár (FÉG) 130 éves kiváló üzem volt, amikor a ’90-es években megszűnt. Az Index egy korábbi cikkében egyébként azt olvashattuk, hogy azoknak a magyar cégeknek a jelentős része, amelyek a 2010-es évek elején még rendelkeztek haditechnikai gyártásra szóló engedéllyel, később már referenciaszerzésre sem kapott engedélyt. Egy forrásunktól azt hallottuk, hogy a cikkünkben is dicsért Gepárd precíziós mesterlövészpuskát és annak öntöltő változatát, a Hiúzt, ma már csak Romániában gyártják.
A magyar védelmi ipar tehát elsősorban német és francia alapokon épül újjá, ahogy a vásárlásokban toronymagasan kiemelkedik Németország részesedése. A sajtóban gyakran megfogalmazódik a vélemény: politikai számításból tavaly 55 milliárd euróért vettünk német termékeket, 2019-ben Magyarország volt a legnagyobb külföldi vevő a német hadiipari piacon. Az újra és újra megfogalmazódó gyanú szerint a magyar kormány így szeretné megvásárolni a német elit jóindulatát. Az újabb fegyverüzlet feltétele állítólag az lehetett, hogy az idei német uniós elnökség idején Berlin megszünteti a hetes cikkely szerinti eljárást. Nos, nehéz feltételezni, hogy Merkel kancellár kétmilliárd euróért eladna, vagy akár el tudna adni egy német döntést, amely az egész uniónak fontos.
Amúgy a fegyverüzlet tényleg politikai ügy. Olyan döntések sorozata, amelyek a keleti kapcsolatok, Peking és Moszkva, Ankara és Baku helyett Európa véráramába kötik Magyarországot. Kinek is van kifogása?
