F. Lassú Zsuzsa: a kormány aktívan veszélyezteti a gyerekeket

Könyv készül a szexuális nevelésről az ELTE-n.

2021. augusztus 19., 17:49

Szerző:

Múlt héten jelent meg egy angol bulvárlapban az a cikk, amely azt állítja, hogy Skóciában négyéves kortól változtathatnak nemet a gyerekek, szülői beleegyezés nélkül. Megpróbáltunk utánajárni, mi lehet a cikk alapja, és kiderült, erről szó sincs: a rendelkezés csupán egy ajánlás az iskolák számára, amely általános antidiszkriminációs törvényekre, az ENSZ gyermekjogi egyezményére és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatára épül. F. Lassú Zsuzsával, az ELTE Neveléstudományi Tanszékének tanárával, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának vezetőjével beszélgettünk.

Hogyan kell tulajdonképpen értelmezni azt, ami a skót rendeletben van?

A skót kormányzati nevelésügyi ajánlást és irányelveket 2021. augusztus 12-én adták ki „A transzgender fiatalok támogatása az iskolában” címmel. A dokumentum célja az iskoláskorú gyermekek és fiatalok iskolai teljesítményének és jóllétének előmozdítása, a biztonságérzet és elfogadottság érzésének támogatásán keresztül. A skót oktatásügyi kormányzat a tudományos kutatási eredményekre támaszkodva felismerte a transznemű fiatalok sérülékenységét, ezért például a depresszióra és öngyilkosságra való hajlam komoly rizikójának csökkentését szeretné az iskolai közegben megcélozni.

A bulvársajtó hangzatos címeivel szemben az ajánlásban nincs szó semmilyen nemváltásról négyéves korban. Ugyanúgy 18 éves kortól lehet elindítani a legális nemváltást Skóciában is, mint a legtöbb fejlett országban. Ugyanakkor azt hangsúlyozza ez az ajánlás, hogy az iskolákban el kell fogadni a fiatalok nemi önazonosságát, nemi önkifejezését, vagyis ha a gyermek akárhány éves is, de kislány ruhába öltözködik, és azt mondja, hívjatok Marynek, akkor ezt a teljes iskolai közösségnek, pedagógusoknak, konyhás néniknek, portásnak, stb. tiszteletben kell tartani és erre kell nevelni a kortársakat is.

Ahogy mondtam, a dokumentum nagyrészt általános emberi jogi elvekről szól, és az eddig is érvényben lévő törvényekre alapul, pl. a 2010-es egyenlőségi törvényre, a diszkriminációellenes törvényre, valamint a pedagógusokkal szembeni általános elvárásokra, és ezek fényében, ezeket áttéve a transzgender fiatalokra mondja azt, hogy mindenféle diszkrimináció tilos. Skóciában, mint minden olyan országban, ahol fejlett az egyenlőségpolitika, antidiszkriminációs törvények tiltják a transzneműek megkülönböztetését minden területen, például az iskolában is. Rendkívül általános szabályokba illeszkedik bele ez az egész. Azért jöttek képbe a négyévesek, merthogy ott négyéves korban mennek a gyerekek iskolaelőkészítő osztályba, tehát rájuk is vonatkozik ez az ajánlás.

Megnézhetnénk Európa összes szabályozását, és mindegyiket ki lehet forgatni, ha nagyon akarjuk. Nem újdonság az, amit a skót anyag tartalmaz, hanem alapvetően meglévő általános emberi jogi normáknak az alkalmazása az LMBTQ közösségre. Arra reagálnak, hogy a transznemű fiataloknak milyen rossz az egészségi állapota. Európa szerte ezt folyamatosan kutatják és tudjuk, hogy esetükben sokszorosa az öngyilkosságok száma a többiekhez képest. Erre reagálnak úgy a szakemberek, hogy megpróbálják az iskolákból kiűzni ezt a megkülönböztető légkört. Ez egy teljesen üdvözlendő dolog, és hatalmas előrelépés lenne, ha nálunk is lenne ilyen. Itthon azonban még annak az elfogadtatásáért is harcolnunk kell, hogy a szexuális nevelést ne 14 éves kortól akarják csak bevezetni az intézményekben.

Több cikket is írtunk már a szexuális nevelésről, de egyelőre nem vagyunk okosabbak. Azt látjuk, hogy hiába írja elő a Nemzeti Alaptanterv (NAT), nálunk nincs ilyen.

Nálunk a szülőkre szeretnék bízni ezt a nevelést, olyan szülőkre, családokra, amelyekben nevelkedve minden negyedik-ötödik gyerek szexuális abúzus elszenvedője. Olyan szülőkre is, akik számos esetben vagy maguk is erőszaktevők, vagy elnézik az erőszakot. Mi most az ELTE-n könyvet írunk a szexuális nevelésről, születéstől serdülőkorig, a könyv pedagógusoknak, szülőknek készül. Idén ősszel indul egy online nyílt kurzus is, amelyre bárki regisztrálhat. A kurzust és a könyvet is egy pályázat keretében készítjük, és bízunk benne, hogy lesz rá kereslet. Eddigi kutatási tapasztalataink szerint a szülők nagy része nyitott és érdeklődő, ugyanakkor a pedagógusokat még ennél is fontosabb lenne erre képezni.

Egy prűd országban, ahol tabutéma a szex a családban? És most már az iskolákban sem lehet beszélni róla?

Hatalmas szükség van rá, pont az említett szexuális abúzus kérdés miatt. A tinédzser terhesség nem Magyarországon a legmagasabb, vannak ennél sokkal rosszabb helyzetben lévő országok, például a még prűdebb Amerika, de Magyarországon is naponta öt gyerek hoz világra gyereket. Bár javulnak ezek az adatok, hála azoknak a nagyon állhatatos gyermekvédelmi szakembereknek, például a végeken dolgozó Máltai Szeretetszolgálatnak, akik rengeteg munkát beletesznek abba, hogy a hátrányos helyzetű fiatal lányok mégse a gyerekszülést válasszák 14 évesen, hanem továbbtanuljanak. Szóval javul a statisztika, de azzal, hogy korlátozzuk az átfogó szexuális nevelést az iskolákban, azzal azt a fejlődést, ami volt az utóbbi időben, nagyon rossz irányba fogjuk fordítani. Nagyon fontos lenne a gyereknek, mert megvédheti őket a nemkívánatos szexuális jellegű közeledéstől, akár a felnőttektől, akár a kortársaktól, mert azért a gyerekek is tudják egymást bántani. A korai szexuális nevelés eredményeként a gyermek tudni fogja, hogyan mondhat nemet, és, hogy egyáltalán lehet nemet mondani bárkinek, és bejelentheti, ha bárki szexuálisan zaklatja. Vagy ha a kis társa olyat kér tőle, ami nem vicces és aranyos és nem az életkoruknak megfelelő, hogy papás-mamást játszanak, hanem valami annál súlyosabb.

És ez az „én megmutatom nekem mim van, te is mutasd meg neked mi van” az óvodában?

Az teljesen életkornak megfelelő és ártatlan. Viszont amikor valami olyasmit csinálnak, amit látnak mondjuk a pornóban vagy a szülőktől, merthogy sajnos hozzáférnek ezekhez az információkhoz a gyerekek, akkor merje azt mondani, hogy ez valami olyasmi, amit én nem szeretnék, és nem nyúlhatsz oda, és nem érintheted meg. Például ebben a könyvben a kora gyerekkori szexuális nevelés kapcsán ilyesmiről lesz szó, hogy mi a megnevezése a nemi szerveknek, hogy legyen nevünk rá, hogy a gyerek egyáltalán tudja elmondani, hogy megfogták a fütyijét, vagy hozzányúltak a puncijához, erre legyen megfelelő szó, ezt merje használni a gyerek, tudja, melyek azok a területek a testén, ahová nem nyúlhat senki se az ő beleegyezése nélkül. Adott esetben a szülőnek is illene, mondjuk egy olyan helyzetben, amikor a kislánynak a punciját meg kell mosni, akkor, ha nem is engedélyt kérni, legalább szólni arról, hogy most mi fog történni, és miért csinálják ezt. Ez a fehérnemű- vagy bugyiszabály nagyon-nagyon fontos. Azok a gyerekek, akik kapnak ilyen információt, hogy a testük bizonyos részei milyen szempontból kitüntetettebbek, azok védettebbek, és valószínűbb, hogy jelzik, ha valami nem kívánatos dolog történik velük.

És a későbbiekben is, serdülőkorban is nagyon fontos a nemet mondás képessége, a másik oldalról pedig tiszteletben tartani azt, ha valaki nemet mond nekem. Fontos a határokat, a saját határaimat meghúzni és tiszteletben tartani, tartatni másokkal, illetve én se nyúlok oda, és én se csinálok mással olyat, aminek a másik nem örül. Ezek a nagyon fontos dolgok, amiket a szülőnek meg a pedagógusoknak kell megtanítani. De nem minden szülő tanítja ezt meg, vagy mert aluliskolázott, vagy mert saját maga is szexuális abúzus áldozata volt: nagyon sok esetben ezért válik egy szülő maga is elkövetővé. Ebben az esetben a gyereket ki védheti meg? Megvédheti, vagy legalábbis nagyon fontos szereplő lehet az ő szexuális nevelésében a pedagógus.

Nem igaz tehát, hogy nincs ennek helye a nevelési intézményekben, amik az összes kulturált országban nagyon fontos terepe a szexuális nevelésnek. Ott tölti a gyerek az aktív, ébren töltött óráinak nagy részét, hogy is gondoljuk, hogy ott ne essen szó róla, ott ne reagáljanak a pedagógusok, és hogy mindezt a szülők hatáskörébe utalják? Azok a pedagógusok, akik nincsenek erre felkészítve, akik nem tanulnak ilyesmit, azok azt sem tudják, hogyan mondják el a szülőknek, ha valami olyat látnak, ami problémás. Mi most ehhez is segítséget nyújtunk, lesz egy egész fejezet a könyvben a gyermekkori problémás szexuális viselkedésformákról, mert nemcsak arról van szó, hogy a gyerekkel történhet valami, de adott esetben azok a gyerekek főleg, akik ilyen szexuális abúzusnak kitettek, vagy akiknél otthon a határokat nem tartják be, és a gyerek láthat pornót, láthatja a szülőket szexelni, túlságosan is átszexualizált a légkör, ezek a gyerekek maguk is ilyen problémás viselkedést mutatnak.

Statisztikákból kimutatható, hogy aki elszenvedett hasonlót, az jó eséllyel zaklatóvá válthat?

Magyarországon sajnos nincsenek ilyen kutatások. Azt tudjuk kimutatni, hogy azok a gyerekek, akik szexuális bűnelkövetők lesznek – ez egy csúnya szó, mert kriminalizálja a szegény gyereket, aki tulajdonképpen maga is áldozat az esetek nagy részében –, ezeknek a fiataloknak nagy része szexuálisan vagy nemcsak szexuálisan, hanem más módon abúzus áldozata. Nem biztos, hogy őt magát szexuálisan abuzálták, de hogy érzelmi vagy testi abúzus áldozata a gyerek, annak nagy a valószínűsége. Jellemző módon az azonos korú gyerekek játszanak így, mondjuk oviban. De amikor egy nagyobb gyerek csinálja egy kisebbel, vagy ha kényszerítés van benne, ha nem életkoruknak megfelelő tevékenységek vannak benne, akkor egyértelműen problémás. Ezt a pedagógusnak sem szabad a szőnyeg alá söpörnie.

Akkor alapvetően pedagógusoknak készül a könyv?

Igen, és nyitott szülőknek. Nyilván nem fogjuk megtiltani a szülőknek, hogy elolvassák, nem olyan lesz a szövegezés, amit ne érthetnének a szülők, mert mindent megpróbálunk megmagyarázni és közérthetően fogalmazni. A pedagógusok sem olyan járatosak a szexuális fejlődés jellemzőiben. Sajnos a pedagógusképző intézmények nem nagyon tanítanak hasonlót, csak minimális óraszámban, nagyon kevés tananyaggal.  Mi csináltunk több kutatást is, ahol megkérdeztünk pedagógusképzőbe járó fiatalokat, hallgatókat, tanárokat, gyógypedagógusokat is, hogy tanultak-e ilyet a képzés során, és nagyon kevesen mondták azt, hogy tanultak. Nálunk az ELTE-n a Tanító- és Óvóképző Karon van szexuális nevelés kurzus, de ez nem a kötelező kurzusok egyike. A kötelező kurzusok keretében körülbelül egy órányit beszélünk róla, de van ilyen választható kurzus, és mindig fel is veszik a hallgatók, érdeklődnek, nyitottak.

Ha ennyire fontos, és a szexuális nevelés szerepel a NAT-ban is, miért nem tanítják a jövendő pedagógusoknak? Milyen órákon kellene tanítani?

Ezt mi bele próbáljuk tenni a pszichológiába, fejlődéslélektanból tanítjuk nekik. De ahogy mondtam, ez a sok más téma mellett egyetlen másfél órás előadásba sűrűsödik bele. Mert annyi minden mást tanulnak a pedagógusok, de szerintem pszichológiát kellene még nagyon sok órában tanítani. Én azt látom, hogy ahol jól csinálják, mondjuk északon, a skandináv országokban, vagy a briteknél, ott van olyan tantárgy, hogy „társas, érzelmi és egészségnevelés” óra, ahol arról beszélgetnek, hogyan kell barátkozni, mi a tisztelet, mi a bizalom, vagy akár a testi higiénia témakörei. Van arra órakeret, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciáját, társas kapcsolatait fejlesszék. Nálunk az erkölcstan keretében ezt nagyon jól lehetne tanítani, az lehetne ennek a terepe. De mivel az iskolák jelentős része, főleg vidéken, egyházi fenntartású, ezért ezeket a témákat a hittan keretében kellene megtárgyalni, és ott aztán nem lesz szó szexuális fejlődésről meg nevelésről, az biztos. Ez az oktatás klerikalizálódásának hatalmas hátulütője, hogy feláldozunk nagyon fontos témákat, fejlesztési lehetőségeket, ami aztán majd ott fogja magát megbosszulni, amikor a tizenéves gyerekek egymást abuzálják, vagy nemkívánatos terhesség történik, ennek hatalmas társadalmi ára van.

A nemi betegségekről nem is beszélve.

Ezeket a témákat is a korai tinédzser kortól kezdve kellene tanítani, erre mindre nagyon jó lenne a szexuális nevelés, és nem 14 éves kortól, mert a kislányok 14 éves korban már érettek. Ott az internet, és akkor onnan fogják megszerezni ezeket az információkat, és annál rosszabb nincs, mint amikor félinformációból, meg a pornóból „tanulják” meg. Az nem egyenrangú, nem humánus, nem tiszteleten alapuló.

És a kapcsolat sincs benne. Egy pornófilmben időnként a partnerek ott és akkor az ajtóban mutatkoznak be.

Persze. Ha azt mondjuk, hogy nem akarunk 14 év alatt foglalkozni a szexszel, akkor a gyerekek majd foglalkoznak vele, és az interneten a pornót fogják megtalálni. Ezért kellene a pedagógusoknak meg a szülőknek sokkal hamarabb nevelni a gyerekeket a testük tiszteletére, a másik testének a tiszteletére, stb.

Az semmiképp se jó, ha hallgatunk róla.

Nem, az biztos.  Az absztinencia programok nem működnek. Ahol ez van Amerikában, ott a legnagyobb a tiniterhességek aránya. Átfogó szexuális nevelés van például Svédországban, meg Dániában. Ahol a legkorábban, a legnyitottabban beszélnek erről a témáról, ott a legalacsonyabb a tiniterhességek száma, és ott a legboldogabbak a fiatalok a testükkel kapcsolatosan. Ez nagyon fontos: ha a testiségről nyíltan tudunk beszélni, akkor sokkal kevesebb kislány lesz anorexiás. Az anorexia pedig nagyon erős összefüggésben van a szexuális abúzussal. A gyerekkori szexuális abúzuson átesett lányoknak nagyon nagy százaléka lesz anorexiás, mert utálja a testét. Az anorexia egyrészt a kontrollról szól: az a terület, ahol ő kontrollt tud szerezni a teste felett, az étkezés. Szexuálisan bántalmazni tudják, de megtömni nem tudják akarata ellenére a szerencsétlent, és azért nem eszik. Ez szörnyű, és ha ezt a szőnyeg alá söpörjük és nem beszélünk róla, akkor gyerekeket teszünk ki a veszélynek. Véleményem szerint amit a kormányzat most tervez gyermekvédelem címen, az valójában aktív veszélyeztetése a gyerekeknek, és kifejezetten az LMBTQ fiataloknak, akik még kevesebb eséllyel jutnak információhoz a családjukban.

Mikor jelenik meg a könyv?

Örülünk, ha év végéig megjelenik. E-book lesz, nem fogjuk papíron kiadni, mert környezetvédők vagyunk, de mindenkivel meg fogjuk osztani, akit érdekel. Szeptember 24-én lesz egy műhelykonferencia, ahol a szexuális abúzussal kapcsolatos kutatást és természetesen a könyvet is bemutatjuk. Ide jöhet majd bárki, akit érdekel.

(Kiemelt kép: Tüntetők A gyűlölet erősebb a szeretetnél elnevezési demonstráción a Kossuth téren, 2021. június 14-én. Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu)

Romlott a közlekedési morál, idén már többen vesztették életüket vasúti átjárós balesetben, mint tavaly egész évben – hangzott el a Magyar Államvasutak Zrt. (MÁV) és a rendőrség közös balatoni balesetmegelőzési kampány-indító sajtótájékoztatóján, egy balatonszemesi vasúti átjáróban szombaton.