Ezer ajtóék elég volt, és simán megcáfolták az Orbán-kormány propagandáját
A Belügyminisztérium adatai szerint tavaly országosan mintegy 28 ezer hatvan év feletti esett áldozatul valamilyen bűncselekménynek, azonban ez a szám csak a fele annak, amit 2013-ban regisztráltak – adta hírül a honfiúi büszkeség legszebb regiszterében a kormányközeli Magyar Idők.
Ezer ajtóéket és személyi riasztót szereztek be a rendőrök az időskorúaknak Borsod megyében, hogy a viszonylag olcsó, ám megbízható technikai eszközökkel csökkentsék a betörések, rablások számát. Az északi régióban ugyanis néhány éve még négyezer felett volt azoknak a nyugdíjasoknak száma, akik valamilyen bűncselekmény áldozatává váltak.
A megelőzés jegyében ezért rendszeresen tartanak előadásokat a nyugdíjas- és szociális klubokban, amelyek sikerességét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy tavaly már csak körülbelül kétezer idős sértettet tartottak számon.
A fővárosban több mint hétezer, míg Pest megyében csaknem háromezer sértettet regisztráltak múlt évben ebben a korcsoportban, és szintén a csalás, a lopás és a testi sértés volt a leggyakoribb. Budapesten és a megyében összesen tizenöt esetben indult eljárás olyan gyilkosságok miatt, amelyek áldozatai idősek volt. A bűnügyileg fertőzött megyék táborába tartozik Jász-Nagykun-Szolnok is, ahol a csalások száma több, mint amennyit Pest megyében észleltek.
A legjobb eredményeket a határ menti Vas megye tudhatja magáénak, ott ugyanis elenyészően kevés idős esett áldozatul csalásnak vagy lopásnak. Sőt ebben a térségben tavaly egyetlen rablás és gyilkosság sem fordult elő. Nógrád megye is élen jár: tavaly mindössze 28 testi sértést, három rablást és egy gyilkosságot jegyeztek fel az erőszakos ügyek listájára.
Az ország délkeleti fele is biztonságosnak értékelhető. Békés megyében például hét évvel ezelőtt 12 ezer bűncselekményt regisztráltak, tavaly már fele ennyit. A hatezer bűncselekménynek pedig mindössze egytizede érintette a hatvan év felettieket.

A Magyar Idők híre azért is figyelemre méltó, mert a témát tekintve körülbelül akkora koherenciát mutat egy másik jeles kormányfelülettel, az Origóval, mint két egymás utáni nap kormányzati sajtónyilatkozata migráns-, illetve menekült-ügyben. Az enyhén szólva kormányközeli hírportál szeptemberben még a nyugdíjasok tömeges pusztulásának rémképét rajzolta fel a magyar horizontra, vérfagyasztóan életszagú riportja számos megtörtént esettel illusztrálta, hogyan terrorizálja a Vona-gárda a nemzet kormányával rokonszenvező szépkorúakat, ahol csak éri. Az élet sűrűjéből merített beszámoló leginkább szívbemarkoló része talán az volt, amikor egy jobbikos fiatal e szavakkal illetett egy halálra vált nyugdíjast lépcsőházi körülmények között:
„vidd fel gyalog a bevásárlószatyrodat, te vén szennyvízláda”.
Igaz, akkor még sehol, egy árva szó sem esett az emberiség nagy találmányáról, a jó öreg ajtóékről.
(A 444 nyomán)