Ez mind romantika
Nehezen tudnám eldönteni, hogy az Albertinában most záródó romantikakiállításnak koncepciója vagy bemutatott anyaga érdekesebb-e. De az kétségtelen, hogy a kettőnek csak nagyon szőrmentén van köze egymáshoz. (Ilyesmi gyakrabban megesik, mint gondolnák. Van egyszer a kurátori, rendezői szándék és van egyszer a fellelhető anyag – na, ezeket kell aztán valamilyen egységbe ötvözni. S ez bizony nem mindig sikerül.) Így aztán ezúttal létrejött egy gazdag képgyűjtemény (a bemutatott anyag nagyobbik része a múzeum tulajdona, még Albert főherceg hagyatékából, többségében grafika), és mellé kapunk egy színvonalas ismeretterjesztő előadást, tablókon elbeszélve, részben a romantika főbb tematikus területeiről (álmok, romok, ilyenek, ezek a legismertebbek, de ezeket még egészen jól lehet illusztrálni), részben az „északi”, német-protestáns romantika, és a „déli”, mondjuk így, Habsburg-katolikus romantika közötti különbségről. Az elemzés, a distanciateremtés rendkívül érdekes és tanulságos, még akkor is, ha a bemutatott képzőművészeti alkotások többsége az egyik irányba (szerintem maguktól is kitalálják, melyikbe) húz. Merthogy az Albertina gazdag és nagyon érdekes gyűjteménnyel rendelkezik az ún. Szent Lukács Testvérek nevű képzőművészeti csoportosulás műveiből. A csoport (tagjainak hírneve nem terjedt túl a korabeli Bécsen, de ettől még tehetséges alkotók egész soráról van szó) a „tiszta” vallásos romantika szélsőséges felfogását képviselve a katolicizmusba már beemelt ókori művészethez nyúlt vissza, lefojtott, feszültségekkel teli műveket hozva létre. (Munkáik a kiállításon több szekcióban is feltűnnek, legjelesebb képviselőik szinte kis életmű-kiállítással szerepelnek itt – más kérdés, hogy többen egészen fiatalon meghaltak a kör tagjai közül.)
Egy szó, mint száz, egységesebb tárlatot láthattunk volna, ha csak a bécsiek képei szerepelnek itt. De a helyiek ezt talán nem ítélték elég közönségcsalogatónak. Kaptunk hát melléjük néhány nagyágyút, Goyát és Caspar David Friedrichet, például – nagyobb bajunk ne legyen.
Balogh Károly
