Evangélikus püspök a Radnóti-díjasok között

Átadták Budapesten, a RAM Colosseumban az idei Radnóti Miklós Antirasszista Díjakat. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnöksége 2000-ben alapította az elismerést, amely olyan magánszemélynek vagy szervezetnek ítélhető oda, aki, vagy amely „munkásságával, véleményformáló kiállásával, személyes példamutatásával fellép a rasszizmus, az antiszemitizmus, és a kirekesztés bármely formája ellen”.

Az ENSZ Közgyűlése 1966 októberében március 21-ét jelölte ki a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napjaként. Tette ezt annak emlékére, hogy 1960-ban a dél-afrikai rendőrség Sharpeville-ben ezen a napon tüzet nyitott és megölt 69 embert, az apartheid rezsim elleni békés tüntetés során. E hagyomány miatt választották az alapítók március 21-ét a Radnóti-díj átadásának napjául. Évente 12 elismerést osztanak ki, ebből a MEASZ tagjai hármat kaphatnak.

Idén – mások mellett – díjazták a 168 Óra szerzőjét, Aczél Endre újságírót, Alföldi Róbert színészt, rendezőt, Heller Ágnes filozófust, Jánosi Katalin képzőművészt, a Nagy Imre Alapítvány alapítóját és Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspököt.

Az 1936-ban született lelkész a teológia elvégzése után Veszprém, Balassagyarmat, Rudabánya és a budapesti Fasor valamint Józsefváros gyülekezeteiben szolgált segédlelkészként. Ösztöndíjasként tanult Genfben és Zürichben, 1967 és 1970 között a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) meghívására a genfi központ Teológiai Osztályának asszisztense volt, majd egy évtized múlva ugyanitt a tanulmányi osztálytitkári állást kapja meg. 1987-ben tér haza, ekkor az Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspökévé választják, 2003-ig tölti be a posztot. Eközben, 1993-tól tíz éven keresztül a Keresztyén-Zsidó Társaság társelnöke. Őt Fabiny Tamás, szintén evangélikus püspök követte.

– A társaságban sokat foglalkoztunk a rasszizmus, az antiszemitizmus kérdésével. Az evangélikus egyház korábban is arról volt híres, hogy például a fasori gimnázium, de a többi intézményünk is felvette a zsidó tanulókat.

Harmati Béla a Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékbizottság tagja is. Saját emléke nincs 1944 tavaszáról, gyermek volt még, vidéken éltek, de édesapját elvitték katonának, három évet orosz fogságban töltött. Azt mondja, sokat tanulhatnánk abból, ahogy a nyolcvanak években a világ országai megpróbálták kezelni az afrikai rasszizmust.

– A dél-afrikai rasszizmus elleni küzdelemben az LVSZ fontos szerepet vállalt. Volt tagegyházunk még Namíbiában, Dél-Afrikában is, sokat dolgoztunk a feketék és fehérek közötti békéért. Az én feladatom az volt, hogy az európai, ázsiai, afrikai tagegyházak egyetemeivel, szakcsoportjaival tanulmányi programokat hozzunk létre, s az eredményeket országosan és világszinten is összefoglaljuk, publikáljuk. 1982-ben Zimbabwében, miután az ország önálló lett, új, fekete kormány jött. De az ellentétek megmaradtak, hiszen a korábbi gyarmatnak számottevő fehér lakossága volt. Ráadásul a törzsek sem fértek össze. Konzultációt hívtam össze arról, hogy mi az egyházak szerepe a nemzetépítésben, mi kell az egészséges társadalomhoz? Ehhez az angolul és franciául beszélő országok egyházainak küldöttségeit hívtuk meg Madagaszkártól Nigériáig, Zimbabwébe. Milyen apróságokon múlik a siker? A konferenciát egy főiskolai központban tartottuk, közel a határhoz, a túloldalon akkor már ment a harc a fehérek és a feketék között. A zimbabweiek megszokták, hogy ha ENSZ-, vagy bármilyen küldöttség jön, akkor a vendégek ebédelni visszamennek a szállodájukba. Mi viszont azt mondtuk, az ördög fog ennyit utazgatni, eszünk velük. Teljesen megdöbbentek: leülnek velünk egy asztalhoz? Mondtuk, persze, testvérek vagyunk. Ezután a programunkat is magukévá tették, hiszen látták a példákat, hogy élhetnek együtt, békében feketék és fehérek, meg különféle törzsek. És jókat ettünk, semmi bajunk nem lett.

Harmati azt mondja, sikerükben nagy szerepe volt, hogy a gyarmati idők alatt az egyházak számos oktatási intézményt tartottak fenn az afrikai országban. Így történhetett, hogy az egyik svéd misszionárius, aki már tizenvalahány éve ott élt, a gimnáziumban tanította az új kormány szinte minden tagját. Beszélte a nyelvüket, velük dobolt, így könnyebben elfogadták a tanácsait.

– Ez volt az egyik legsikeresebb rasszizmus elleni programunk. Nem véletlen, hogy a magyar evangélikus gimnáziumok mindegyikének működik csereprogramja Svédországgal, Németországgal, Franciaországgal, az olaszokkal. Menjenek a diákok, lássanak más kultúrákat, a rasszizmus, antiszemitizmus elleni megoldásokat.

Harmati idézi Hans Küng svájci teológust: nincs világbéke a vallások békéje nélkül, és nincs vallásbéke a különböző vallások dialógusa nélkül.
– Én ebben próbáltam részt venni. Sokat tudtunk segíteni az erdélyi menekülteknek Ceauṣescu idején, aztán amikor megindult a balkáni menekültáradat. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet idehaza ételt oszt, hajléktalanoknak segít, de ha kell, ott van Kijevben, Afganisztánban. Dél-Afrikában tudják, milyen fontos az oázis-kultúra. A sivatagi oázisokban az utazó vizet, árnyékot, segítséget talál. Úgy kell élni a világban, hogy az egyes népek, csoportok, családok oázist jelentsenek, ahol a rászorulók segítséget találnak. Az oázisok pedig szövetséget köthetnek, hogy egyre többeknek tudjanak támaszt adni.