Értelmiség a periférián

- Az előrehozott választások második fordulójában a Szerb Haladó Párt jelöltje győzött, szűk három százalékkal előzte meg az eddigi elnököt, a Demokrata Párt vezetőjét. Milyen következményekkel járhat ez az eredmény?

– Beláthatatlanok a következmények. Ugyanis hiába a Szerb Haladó Párt a legerősebb, a pártalkukból jól látszik: nem tud kormánytöbbséget kialakítani. Erre csak a Demokrata Párt és koalíciós partnerei képesek. De nyilvánvaló az is, hogy ez a kormány nagyon heterogén és ingatag lesz. Elemzők zűrzavaros időket és görög forgatókönyvet vizionálnak Szerbiában. A kiút a nagykoalíció lenne, ám egy ilyenfajta kiegyezésre nem sok az esély. Az ország tehát patthelyzetbe került, és csak egy dolog biztos: Szerbiára nehéz napok várnak.

- Ami a magyar szavazókat illeti, az ön egyik írását idézve: nagy zavarodottság támadt a bácskai rónán. Ugyanis a választások előtt egy hónappal Orbán Viktor ígéretet tett, hogy kampányolni fog a VMSZ mellett.

– Hogy még pontosabb legyek: akkora zavar keletkezett, hogy négy párt, amely korábban a VMSZ ellenében Magyar Fordulat néven koalícióra készült, Orbán Viktor közbelépésének hírére lemondott a szövetség tervéről. Pedig a kis pártoknak nem nehéz megtalálniuk a közös hangot: mindegyik jobboldaliként definiálja magát, és jobboldali szlogenekkel kampányol. Az anyaországi politika is meghatározó a helyi vezetők számára. Itt egy jobbikos párt kivételével mindegyik a Fideszhez húz, azt tartja mintaképnek. Vannak „ősfideszesek” is, akik húsz éve lelkesen kampányolnak Orbánék mellett.

- És most – az ön szavaival élve – összezavarodtak?

– Természetesen. Két évtized után hirtelen Orbán ellen kellett kampányolniuk. Kibillentek a korábbi egyensúlyból: az egyik kis párt épphogy túlélte a választásokat, miután a vezetői szabályosan sokkot kaptak. Egyébként nemcsak a kis pártok szerepeltek rosszabbul, mint négy éve. A magyar miniszterelnök által támogatott VMSZ is jelentősen veszített szavazói bázisából. De nem állítom, hogy van összefüggés az anyaországi közbelépés, a felbomló koalíció és a szokatlanul gyenge választási eredmények között. Nem tudhatjuk, milyen eredmény született volna Orbán felbukkanása nélkül.

- A választások után néhány nappal Pásztor István bejelentette, hogy harmincezer szavazatot loptak el a pártjától. Mi lehet a háttérben: választási csalás, vagy a pártvezető próbálkozása, hogy a gyenge szereplést kimagyarázza?

– Tény: mindenütt, de mifelénk különösen „divatos” lopásra hivatkozni, ha egy párt jelentősen kevesebb szavazatot kap a vártnál. De harmincezer vokssal már nem illik csak úgy vagdalkozni. Ilyen magas szám legalábbis gyanúra ad okot, hogy van alapja a bejelentésnek. Nyilvánvalóan ki kell vizsgálni az esetet, mert ha igaz, Szerbia történetének legnagyobb választási csalásáról van szó.

- Visszatérve a fogyatkozó kis pártokra: mi lesz velük? Eltűnhetnek?

– Szerencsére úgy látszik, ez a veszély nem áll fenn. Minden jel szerint a magyar közösségben még megvan az igény a többségi pártoktól eltérő politikai képviseletre is. Ugyanakkor tény az is, hogy a Bánság és a Bácska vidéke lassan saját politikai háló nélkül marad. Előbb-utóbb az itt élő aktív kisebbségiek csak a többségi pártokban folytathatják politikai tevékenységüket.

- Tudható, hogy melyikben?

– Minden felmérés azt mutatja: épp az inkább baloldali Demokrata Párt népszerűsége egyre nagyobb a magyarok körében. És a párt is mindent elkövet, hogy a magyar kisebbség kedvében járjon. Előszeretettel csábítja az értelmiségi középosztályt: pozíciókat ajánlanak fel a kisebbségi ügyvédeknek, orvosoknak és mérnököknek. Emellett a Demokrata Párt szavazta meg anno a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, amely nagyfokú önrendelkezést biztosít a kisebbségek számára az identitás kérdéseiben, illetve az oktatás, a kultúra és a nyelv területén.

- Csakhogy ismert: ez az önrendelkezés nem egyenlő az önállóssággal, mivel a kisebbségeket érintő kérdésekben kizárólag a Fidesz testvérpártjának, a Vajdasági Magyarok Szövetségének van döntő szava.

– Nincs mit szépíteni: a Vajdaságban egypártrendszer működik. A VMSZ által működtetett Magyar Nemzeti Tanács teljes kontroll alatt tartja a helyi értelmiséget. Kinevezi a média vezetőit, uralja a hivatalos kulturális tereket, többek közt a színházakat is. Nem látok esélyt arra, hogy a közeljövőben ez megváltozzék.

- Írta is egyik cikkében: gyakorlatilag nincs a Vajdaságban önálló magyar értelmiség. Diktatórikus viszonyok között nehezen bontakozik ki a szabad gondolkodás.

– Ez igaz, de nemcsak a VMSZ egyeduralma miatt alakult így. Száz évvel korábban sem volt ez másképp. 1918 előtt a Vajdaságban harmincezer szerb és tizennyolcezer magyar élt. Mégsem volt magyar kulturális élet. A fővárosi politikai elit perifériának tartotta a Délvidéket, és úgy gondolta, elegendő a budapesti értelmiséget és kultúrát támogatni. Eközben a szerbek minden eszközzel az értelmiségük mellett álltak. Íróik mindegyikét például gazdag újvidéki kereskedők támogatták. Az elmúlt száz évben gyakorlatilag nem történt előrelépés ezen a téren. Nemrégiben olvastam a Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkét, amelyben Bettina Hartz írónő arról elmélkedik: a Vajdaságban egyre sűrűbb kulturális fesztiválokról rendre kimarad az autentikus újvidéki magyar szín.

- Mennyiben tud ezen változtatni a Napló-kör – ha egyáltalán a változtatás a cél?

– Alapvetően azért alakultunk, hogy egy kicsit újraindítsuk a párbeszédet a vajdasági magyarok között. Az államszocializmus idején még jól működtek a közösségi terek – Tito igencsak rugalmas volt ezen a téren –, de mára elhaltak. Itt, Délvidéken gyakorlatilag teljes az elszigetelődés a magyarok között, ezen szeretnénk valamelyest oldani.

- A visszajelzések alapján hogy látja: van igény a közösségi terek újranyitására?

– A helyiek szemlátomást szomjazzák ezeket a kulturális együttléteket. Eddig három településről jeleztek vissza, hogy szívesen látnának minket kávéházi beszélgetésekre, irodalmi felolvasóestekre. Idősek és fiatalok egyaránt érdeklődnek. Sőt, a pártlapok is felfigyeltek ránk.

- Gondolom, nem az érdemeiket ecsetelték hosszan.

– Nem egészen. Még el sem kezdtük a tényleges tevékenységünket, már támadtak. Leginkább azzal vádoltak, hogy behoztuk a Vajdaságba a liberalizmust.

- Igazuk volt?

– Pártfüggetlen mozgalom vagyunk, elsősorban kulturális érdeklődéssel.

- Mégis mindjárt a megalakulásuk után politikai közleményt adtak ki.

– Vannak olyan közügyek, amelyekben elengedhetetlennek érezzük a politikai állásfoglalást. A legutóbbi választások eredménye is ilyen. A közleményben sajnálatunkat fejeztük ki a magyar pártok rossz szereplése miatt. A magyarság bástyájának is nevezett Szabadka már négy éve elesett. A Magyar Nemzeti Tanács választásakor a magyarok huszonnyolc százaléka szavazott. A legutóbbi választásokon pedig egyértelművé vált a trend. Egyre erősebb a megosztottság, a széthúzás a Vajdaságban. És amíg az egypártrendszer fennmarad, addig ez a folyamat nem visszafordítható.