Erők és viszonyok

– Erőmérkőzés volt a kongresszus?

Lakner Zoltán: Azért hívták össze a küldötteket, hogy választ adjanak az elmúlt fél évben kialakult belső polémiákra. Az volt a célja az MSZP vezetésének, hogy felmérje az álláspontok támogatottságát. Ezért is szavaztattak meg bizonyos kérdéseket a kongresszussal.

– De lehet győztest hirdetni?

Ripp Zoltán: Igazán csak azt lehet megállapítani, melyik nézet kapott többséget a kongresszuson.

– És ez az arány nem a pártvezetés győzelmét jelzi Gyurcsány Ferenccel szemben?

R. Z.: Kétségkívül világossá váltak az erőviszonyok az MSZP vezetése és a küldöttek között, a párt elitjében. Ám az nem derülhetett ki, mindezt mennyire tükrözi a párttagság véleménye. Gyurcsány Ferenc és köre korábban azért kezdeményezett pártszavazást, mert úgy gondolták: nem feltétlenül azonos a párt elitjének és a tagságnak a vélekedése.

L. Z.: Az erőviszonyokat mégiscsak markánsan kirajzolták a kongresszusi határozatok szavazati arányai, amelyek azt mutatják: a Gyurcsány-féle álláspont alulmaradt.

R. Z.: Én részt vettem a kongresszuson. Egyetlen olyan szavazás volt, amelynek voksaránya komolyabban tájékoztatójellegű. Az a javaslat, hogy a Demokratikus Koalíció Platform vonja vissza a pártszavazási kezdeményezését. Kétharmaddal fogadták el ezt a küldöttek.

L. Z.: Én csak a sajtóhírekből, nyilatkozatokból tudok kiindulni: a többpontos kongresszusi határozatba belekerültek lényeges üzenetek is. Például az MSZP nevéhez való ragaszkodás, a vezérpártiság elutasítása és a karakteresen baloldali politika kialakítása. Mindezekről korábban vita zajlott a pártban. És a küldöttek kilencvennégy százaléka megszavazta a határozatot. Ami szintén jelezheti a belső erőviszonyokat.

R. Z.: Nem egészen. Ugyanis a határozati javaslatok megfogalmazásában részt vettek a platformoknak, köztük a demokratikus koalícióénak a delegáltjai is: a kongresszus elé már kompromisszummal került ez a szöveg. Ezért is volt kimagaslóan magas a támogatottsága. A pártszavazás visszavonatásában nem volt hasonló egyetértés.

– Kicsit menjünk vissza az időben. Gyurcsány platformja még áprilisban kezdeményezett pártszavazást morális és szervezeti kérdésekről. Például: legyen az MSZP gazdálkodása átláthatóbb, a pártvezetők tényleges vagyoni helyzetét ismerhesse meg a nyilvánosság, az MSZP szabjon gátat a pártfunkciók halmozásának, a tagság közvetlenül választhasson elnököt. A voksoláshoz aláírásgyűjtésbe kezdett a Demokratikus Koalíció Platform. A pártelitben erős morgás kísérte ezt. Ám aztán maga Mesterházy Attila javasolta a választmánynak, adjon zöld utat a „Gyurcsány-kísérletnek”. Megtörtént. Majd a pártelnökség gyorsan kongresszust hívott össze, és a küldöttek arról határoztak, a Demokratikus Koalíció Platform vonja vissza a pártszavazást, amely egyébként a héten kezdődne. Ezt értik önök?

R. Z.: Értelmetlen ez a határozat. Mesterházy Attila személyesen ígérte meg Gyurcsány Ferencnek: elfogadtatja a választmánnyal a pártszavazás ötletét, s akkor nem kell tovább gyűjteni az aláírásokat. Gentleman’s agreement volt. Erős ellenérzésekkel ugyan, de a választmány lenyelte a kezdeményezést. Amelyet csak egy újabb, ellentétes határozatuk állíthat most le.

– Vagy Mesterházy, hiszen végül ő tette a javaslatot a választmánynak.

R. Z.: Ő legfeljebb kezdeményezheti a dolgot. Elég érdekes helyzetbe lavírozta magát az elnökség és a kongresszus. Ha a választmány június 22-éig, a pártszavazás első napjáig nem vonja vissza a döntését, meg kell tartani a voksolást a szabályok szerint. Tehát nem Gyurcsánytól kell várni a visszalépést.

– Vajon miért ódzkodik ennyire az MSZP felső köre a pártszavazástól? Talán épp azért, amit az előbb mondott Ripp Zoltán: nem biztos, hogy a tagság véleménye a kongresszus többségi álláspontját tükrözné?

L. Z.: Az MSZP-n belüli erőviszonyokról teljesebb lenne a kép a pártszavazással – túl a kongresszuson. Úgy vélem: ha már egyszer a választmány elfogadta a pártszavazást, jobban járna az MSZP, ha végigvinné. De talán azért akarják leállítani, hogy ne eszkalálódjon a belső feszültség.

R. Z.: Vannak a pártban, akik úgy gondolják: a pártszavazásnak mindenképpen lenne vesztese. És a vesztes helyzet nem oldja az ellentéteket, inkább tovább szíthatja őket.

– Lakner Zoltán szerint a kongresszusnak is volt vesztese. Pontosabban úgy fogalmazott: a Gyurcsány-féle álláspont alulmaradt. Ez vajon nem vezethet újabb konfliktusokhoz?

R. Z.: Kérdés, mit hoz a következő időszak, mennyire valódi a „békekompromisszum” és „pártegység” határozata. Az MSZP döntéseinek a sorsa mindig kétséges. Ugyanakkor a kongresszuson az elsődleges kérdés nem az volt, miként gyűrhetik le egymást a szocialisták. Hanem az – és ezt a sajtó csak halványan hozta –, milyen arculattal, működési metódussal, milyen pártszerkezetben, milyen szövetségi politikával lehet felvenni a versenyt a Fidesszel, s végül legyőzni Orbán Viktort. Magyarország jövője érdekében.

L. Z.: Ez azért már pozitívum...

R. Z.: Mindezzel csak azt akarom mondani: tévedés egyszerű belső hatalmi harcként beállítani az MSZP kongresszusát.

– Mesterházy előzőleg azt mondta: a kongresszusnak tisztáznia kell az elveket, milyen párt legyen az MSZP. Nyilatkozataiban a vezetés rendre kitért arra: míg ők balra fordítanák a pártot, s balról kínálnának szövetséget a demokratikus erőknek, addig Gyurcsány „olvasztótégelyt” formálna az MSZP-ből, a politikai képviselet nélkül maradt konzervatív és szabadelvű liberálisok, mérsékelt jobboldaliak gyűjtőpártját. Gyurcsány még a kongresszus napja előtt is magyarázta, mennyire félreértették őt: nem integrálni akar, hanem az MSZP-t balközépre nyitni, mert csak innen lehet megszólítani egy szélesebb társadalmi kört, a polgári közepet. Hogy látják: tisztázta a stratégiai elveket a kongresszus?

L. Z.: Szerintem félnapos kongresszus önmagában nem is alkalmas arra, hogy az elvi vitákat megnyugtatóan tisztázza. Másfelől a fő kérdés mégiscsak az: a „felek” betartják-e azokat a kereteket, amelyeket a kongresszus kijelölt. Vagy ki-ki továbbzötyög azon a vágányon, amelyen eddig is haladt – pusztán „pihenőállomásnak” tekintve a küldöttgyűlést.

R. Z.: A tisztázáshoz, amelynek révén nyugvópontra juthatnak az ideológiai viták, szükségesek azok a dokumentumok is, amelyek a párt közép- és hosszú távú politikáját meghatározhatják. Ilyenek lehetnek az MSZP-hez kötődő József Attila Alapítvány keretében készülő szakpolitikai tervek és a Programtanács „Iránytű” című anyaga. Minderről – érdemi elvi vita után – az őszi kongresszus dönt majd.

– Addig mégis marad az „elvi patthelyzet”?

R. Z.: A baloldaliságról mindenkinek megvan a maga definíciója, noha ezek nem minden esetben fedik egymást. Én amúgy azt kompromisszumnak tartom: a kongresszusi határozatba nem a „baloldali fordulat igénye” került be, hanem a baloldaliság deklarálása. A „fordulattal” az MSZP megtagadta volna eddigi politikáját, azt üzenvén: más nézetek uralták a pártot. Az persze ésszerű, hogy az MSZP karakteresen baloldali pártként akarja meghatározni magát. Hiszen a hagyományosan baloldali szavazókat rendkívüli módon sújtják a Fidesz intézkedései: különösen élhetetlen viszonyokat teremtettek a leszakadt és elszegényedett rétegek körében. Csakhogy a Fidesz-kurzus arroganciája új politikai forgatókönyvet írt a baloldal számára: a szociális érzékenység, elkötelezettség és a demokrácia védelme ma már szorosan összetartozik. Az MSZP kongresszusi felszólalásaiból az derült ki: vagy a törzsszavazók, a „kisemberek” baloldaliságát kell képviselni, vagy a középrétegekét, amelyek baloldaliságnak tekintik a demokrácia védelmét is, s nyitottak a liberális gondolatokra. Pedig ez a két megközelítés valójában egy irány.

– Ez nem azt mutatja: az MSZP voltaképpen két politikai kultúra pártja?

L. Z.: Én azért nem állítanám, hogy az MSZP-ben kiforrott politikai stratégiák vitája zajlik. Ez inkább a „kiforralás” időszaka, amivel persze nincs is baj egy évvel a választás után. Másrészt egyetértek: az Orbán-kormány lépései kijelölik azt a demokratikus ellenzéki politikai mezőt, amelyet leginkább egy baloldali néppárt tudna „bejátszani”. És nemcsak a mélyszegénységben élő hét-nyolcszázezer ember képviseletéről van szó, hanem az alsó középrétegéről is, amely – akár a gazdasági válság, akár az évek óta tartó, most sem szűnő megszorítások miatt – elveszítette egzisztenciális biztonságát, elkezdett lecsúszni. De figyelembe kell venni a választási matematikát is. A szocialista párttól 2006-ról 2010-re elfordult 1,3 millió szavazó. A mérsékelt jobboldalnak és a liberálisoknak összesen nagyjából félmilliós táboruk volt öt éve. Mindez meghatározza a szocialisták mai pozicionálását: az MSZP-nek elsősorban abból a körből kellene voksokat nyernie, ahonnan a legtöbb szavazót veszítette, s nem egy eleve feleakkora konzervatív és szabadelvű táborból. Amúgy én is azt gondolom: mivel a Fidesz megteszi azt a „szívességet”, hogy összekapcsolja a jogállamiság és a szociális biztonság kérdéseit – hiszen azért vesznek el alapjogokat, hogy aztán lebontsák a szociális biztonságot –, a két irány képviselete között nincs kibékíthetetlen ellentét. Elvileg és gyakorlatilag is szükség van mindkettőre. Csak kérdés: milyen szervezeti formában?

– Ön is arra utal: nem biztos, hogy a két irány megfér egymással az MSZP-ben?

L. Z.: Bocsánat, az előző gondolathoz még annyit: vitatható a Demokratikus Koalíció Platform azon érvelése, hogy azért kellene balközépre mennie az MSZP-nek, mert balra úgysincs versenytárs, s innen automatikusan megszerezhető a támogatás. A Jobbik a versenytárs: a szélsőséges párt baloldalellenes, de egy rendpárti, kirekesztő és osztogató „kombinációval” már eddig is elvitt pár százezer szavazót a szocialistáktól. Ezzel szemben kellene demokratikus alternatívát kínálni.

R. Z.: Akkor hadd válaszoljak előbb én a kérdésre: nem titok, a szocialisták közül többen már a kongresszus előtt felvetették, hogy legyen egy markáns baloldali párt, amely ugyan a modernizációt sem tagadja meg, elsősorban mégis a hagyományosan baloldali rétegeket szólítja meg, mielőtt a Jobbik végképp „elnyerné” őket. És legyen egy másik, a liberálisokhoz közeli baloldali párt. Valóban kérdés az MSZP esetében: fenntartható-e a „belső koalíció” a Gyurcsány-féle platformmal, vagy már olyan mélyek a törésvonalak, hogy szétfeszítik az egységet.

– Mit gondolnak: a „megoldás” kiderülhet a következő hónapokban?

R. Z.: Nemhogy kiderülhet, ki kell derülnie. Ahogy már utaltam rá: bár az MSZP kongresszusa most az egység mellett döntött, ez nem jelenti azt, hogy eldőlt a különböző baloldali politikai elképzelések sorsa is. Jól mondta Lakner Zoltán: ezek mindegyikére szükség van a Fidesz legyőzéséhez. Ha valaki megnyeri is a tradicionális baloldali szavazókat, velük még nem tudja leváltani Orbán Viktort. Kellenek hozzá a középrétegek is. És nekik is kell egy olyan párt – ebben igaza van Gyurcsánynak –, amely nemcsak nyit feléjük, de szavazni is tudnak rá. Egy fragmentált, szétszabdalt, egymással hadakozó baloldal azonban soha nem lesz képes elmozdítani a Fideszt. Szerintem az MSZP esetleges szétválásának csak úgy van értelme, ha békésen történik, időben és jól koordinálva, ha úgy tetszik, megalapozva egy választási szövetséget.

L. Z.: Érdekes, amit Ripp Zoltán mond. Csodálom, hogy erről nem nagyon esik szó.

– Elképzelhetőnek tartják, hogy az MSZP „jól menedzselve” két pártra hasad, majd a két önálló szervezet egymást feltételezve „pártuniót” alkot a választásokra?

R. Z.: Tényleg nem tudom, mit hoznak a következő hónapok.

L. Z.: Gyurcsány Ferenc azt mondta, nem lép ki az MSZP-ből, de szeretné a maga javára fordítani a párton belüli erőviszonyokat. Kérdés, mit ért ezen.

R. Z.: Annyi bizonyos: ha netán mégis válásra kerül a sor, a veszekedéses szakadással vége a történetnek.

L. Z.: Azoknak a demokratikus erőknek, amelyek ma fanyalognak az MSZP-re, a választásokhoz közeledvén meg kell emészteniük: a szocialistákkal való együttműködés nélkül nem tudják elzavarni Orbán Viktort. De a szövetségpolitikát kinek-kinek végig kell gondolnia Gyurcsány Ferenc kapcsán is. Valamire jutnia kell egymással az MSZP-nek és Gyurcsánynak. Ugyanígy a többi demokratikus erőnek is fel kell ismernie: a Fidesz-ellenes demokratikus szövetséghez mindenkire szükség van. Sokszereplős a történet, és minden „résztörténetnek” le kell játszódnia időben, nem lehet halogatni a döntéseket. Igaz ez az MSZP esetleges kettéválására is: ha nem a racionális megfontolások vezetik a szocialistákat, hanem hagyják, hogy a személyi ellentétek szétrobbantsák a pártot – ami után az „elváltak” szóba nem állnak egymással –, akkor maguk hatalmazzák föl a Fideszt az „örök kormányzásra”. Persze az egyben maradás/kettéválás politikai döntés kérdése: nincs külső szereplő, aki ezt megoldhatná az MSZP-sek, köztük Gyurcsány Ferenc helyett.

R. Z.: Nyilván az lenne az MSZP feladata, hogy lefedje az egész baloldali szavazótábort, a balközepet is. Másfelől vonzóvá kell tenni a pártot a még csak „csírázó” demokratikus politikai szerveződések számára. Gyurcsány úgy gondolja – és ebben is van igazság –, hogy a „régi MSZP-hez” nem tudnak kapcsolódni mások, olyan mérvű az ellenszenv. Az LMP-nek pedig éppen Gyurcsány Ferenccel van a legnagyobb baja. Viszont tudomásul kell venni: a Fidesz új rendszert épít, és a rendszerellenzéki pártok, szervezetek, mozgalmak összefogása nélkül nem nyerhető meg a következő választás.

L. Z.: A „régi MSZP” nemhogy szövetségpolitikát nem képes kialakítani másokkal, de szavazóinak a számát sem tudja lényegesen növelni. Ha azonban megújul a párt, s hiteles stratégiával és szakpolitikai programmal visszanyeri választóinak a bizalmát, az a potenciális szövetségeseknek is más üzenet lesz, mint amit az elmúlt időszakban sugallt magáról az MSZP.

– Visszatérve az MSZP kongresszusához: Elek István konzervatív liberális publicista úgy vélte, ez már a végjáték az MSZP-ben, persze a végjáték – tette hozzá – lehet hosszan elnyúló is.

R. Z.: Az MSZP túlélte a tavalyi mélyvereséget: már nem lehet megsemmisíteni. Az megeshet, hogy a gyűjtőpárti pozícióját elveszíti. És akkor valóban szüksége lesz egy balközép centrumpárti szövetségre: együtt nagyobb erőt képviselnének, mint külön-külön. De az MSZP kongresszusán bizakodó volt a hangulat: a párt fölfelé mozdult, a szavazók elkezdtek visszaáramlani a Fidesz „jótékony” politikája okán, s ha folytatódik a tendencia, az MSZP 2013-ra visszanyerheti régi egyharmados arányát.

L. Z.: Csakis egy erős MSZP esetében lehet demokratikus szövetségben és a Fidesz leváltásában gondolkodni. A következő fél évben dőlhet el a már említett szakpolitikai és az alapelveket rögzítő pártprogram kapcsán, milyen minőségű politikát kínál majd az MSZP. És azt miként képviseli a választók felé.

R. Z.: Egyetértek. És csak halkan jegyzem meg: számos programja volt már az MSZP-nek, amelyeket nem vett komolyan. Pedig most legalább annyira fontos a szakpolitikai program, mint a stratégiai dokumentum. Ha ez a kettő jól sikerül, és elvi egységet mutat, ráadásul még a párt arculata is vonzóbbá válik, akkor van jó esélye, hogy az MSZP váltópártként centruma legyen egy demokratikus szövetségnek.