Érdekek és szabadságjogok

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogattunk.

Die Presse
Európa nem fog meggyógyulni a merkeli recept alapján – jósolja az osztrák lap vendégkommentárja. A szerző, a Kleine Zeitung korábbi bécsi irodavezetője úgy gondolja, hogy a kancellár egy csapásra hatályon kívül helyezte a bevándorlás irányítására szolgáló egész szabályrendszert. A németek részéről meghirdetett „nyitott ajtók politikája” főleg Kelet-Közép-Európában ütközik értetlenségbe és elutasításba. A berlini kormányfő ugyan folyton azt ismételgeti, hogy a problémát csakis európai keretekben lehet megoldani, a kijelentésnek azonban csak akkor van értelme, ha a földrésznek vannak külső határai, és azokat képes ellenőrizni. A belső határokat is csak ez esetben lehet nyitva tartani. A közép-európai államok, de a balti köztársaságok és Finnország számára is most az lenne a teendő, hogy tisztességes arányban fogadjanak be menekülteket. A javaslat hívei a szolidaritásra hivatkoznak, de ezt az érintett országok már hallották, amikor jót kellett állniuk a felelőtlenül gazdálkodó görögök adósságaiért, miközben saját maguknak szigorú költségvetési politikát illett folytatniuk. Dühöngve fogadják az akaratuk ellenére elfogadott kvótát, mert észlelik, hogy ily módon a németek által bevezetett határtalanság kultúrájának foglyai lesznek. Az elosztás azonban értelmetlen, hacsak nem akarják táborba zárni ezeket az embereket. Máskülönben az első adandó alkalommal Nyugatra távoznának, mert ott jobb az élet. Ezek az országok semmilyen értéket nem látnak a németek befogadási hajlandóságában, és ez szívük joga. A németek nemigen vannak tekintettel arra, hogy a magyarok, csehek, lengyelek talán más jövőt képzelnek el maguknak. Jogos a gyanú részükről, hogy a kvóta is a közösségi irányítás kibővítésére szolgál. Magyarország vagy Szlovákia számára a bevándorlás nemkívánatos cél, mint ahogy a multikulturalizmus sem. Az iszlámról nem hiszik, hogy az gazdagítja a társadalmat. Ezt persze csak a magyar miniszterelnök mondja ki hangosan.

The New York Times
Magyarország bevándorlásellenes lépései arról árulkodnak, hogy Orbán Viktor jobbra tolódik. A szögesdrót, a könnygáz és a sok letartóztatás nemigen lephette meg azokat, akik az utóbbi öt évben figyelik az ország politikai átalakulását. A kormányfő olyan államot alakít ki, amelyben a nemzeti érdekek fontosabbak a polgári szabadságjogoknál. Kemény álláspontja a menekültügyben próbára teszi Európát, amely igyekszik hű maradni az olyan értékekhez, mint a szolidaritás és az egység. Ugyanakkor a magyar modell csábítóan hat más vezetőkre, főleg Közép- és Kelet-Európában, ahol mostanában nagyon nem szeretik a muzulmánokat és a multikulturalizmust. A bírálók azzal vádolják Orbánt, hogy azért súlyosbítja a válságot, mert magához kívánja vonzani az idegengyűlölő szavazókat, akik jelenleg a Jobbik felé tendálnak. Nyugati vezetők és civil csoportok évek óta riadót fújnak a magyarországi fejlemények miatt. A kormányfő tavaly meghirdette az illiberális államot, most pedig a menekülthullám kapcsán immár a nemzetközi színtérre is kilépett jobboldali politikájával. A kemény jogi lépésekkel párhuzamosan Orbán behatolóknak minősíti az érkező muzulmánokat, akik szerinte fenyegetik Európa keresztény hagyományait, és azt ígéri, hogy megvédelmezi azokat. Arról beszél, hogy ezeket az embereket nem lehet integrálni Európában. Stratégiájának fontos eleme annak sulykolása, hogy idegen erők támadják Magyarországot, és a nemzetet csakis ő, Orbán képes tőlük megoltalmazni. Időnként szocialista vagy tőkés erőket vádol, sőt gyakorta egy füst alatt a kettőt, amit széles körben a zsidók elleni burkolt támadásként értelmeznek. Ami a röszkei összetűzést illeti, ellenfelei közül sokan úgy gondolják, hogy Orbán szándékosan provokálta ki az incidenst, mert ily módon akart erődemonstrációt tartani.

Süddeutsche Zeitung
A menekültválságról folytatott eredménytelen tárgyalások után Michael Roth német külügyi államminiszter megvadult tyúkólhoz hasonlította a földrészt. Mert vannak országok, amelyek a maguk szempontjából azt tartják követendőnek, hogy ne fogadjanak be menedékkérőket, vagy csak nagyon keveset, és a többséget továbbküldjék Németországba. Az NSZK-ban a nemzet fogalmát inkább visszafogottan, az állampolgárok közösségeként határozzák meg, amibe beletartoznak a bevándoroltak is. Ugyanakkor nem kevesen főleg a született németek közösségének tekintik a nemzetet. Ők azok, akik érvényesíteni akarják a nemzeti érdekeket. És innen már nincs messze a nacionalizmus. Ha a németek falat húznának fel – amiben van tapasztalatuk –, azzal egyúttal lerombolnák az európai ház jelentős részét, miközben abban már igencsak berendezkedtek és sokat profitálnak. Ugyanakkor a lehető legrosszabb példával szolgálnak azok az államok, amelyek a leghangosabban igyekeznek keresztülverni „nemzeti érdekeiket”. Magyarországon a nemzet istenítése délibáb lett, ami félelemből és előítéletből tevődik össze, beleértve a nyílt antiszemitizmust. Németország már messzemenően megszabadult ettől a gondolkodásmódtól, a nemzeti jogok átruházása Európára nem járt a „nemzeti érdekek kiárusításával”. Az ország sok mindenre büszke lehet abból, amit 1945 után elért. És ha van megoldás a menekültválságra, az csak Európával együtt lehetséges, nem pedig ellene. Micsoda paradoxon: kevesebb nemzet – épp ez jelenti a nemzeti érdeket.

Handelsblatt
Az RTL-csoport képviseletében Andreas Rudas, az igazgatóság magyar származású tagja szokatlan győzelmet aratott a jobboldali-populista Orbán Viktor vezette kormány felett, anélkül hogy nyilvánosan ünnepelte volna a sikert. Rudas az anyavállalat, az unió bizottsága, mi több, Merkel kancellár jelentős támogatásával elérte, hogy 5,3 százalékra vigyék le a vitatott reklámadót. A miniszterelnök eredetileg 50 százalékkal akarta megizzasztani az általa kritikusan szemlélt adót. Nem mindennap fordul elő, hogy Orbán éppen egy külföldi befektető esetében visszavonja a döntését. Rudas elégedetten mosolyogva annyit mond, úgy érzik, hogy a hatalom normális piaci szereplőnek tekinti őket. Valójában azonban az RTL az ügyes eljárással tekintélyt szerzett és nagyot lendített a Magyarországon veszélyeztetett sajtószabadságon. Végtére is ez a tévé az utolsó csatorna, amely függetlenül és bírálóan tájékoztat a vitatott menekültpolitikáról vagy a korrupciós és pénzügyi botrányokról. És Rudas szerint ez a hirdetési adó ügyében kivívott engedménytől függetlenül is így marad.