Eötvös ingája

Eötvös torziós ingáját sem saját maga, sem a Magyar Tudományos Akadémia nem szabadalmaztatta. Eötvöst ingájának kifejlesztésekor olyannyira csak a tudomány érdekelte, hogy meg sem fordult a fejében hihetetlenül érzékeny műszerének szabadalmaztatása. Hogy mennyire így volt, erre a legjobb példa: amikor O. Hecker német kutató levélben közölte vele, hogy ingáját lemásolták, de a műszer „lelkével”, a torziós szállal sehogy sem boldogulnak, Eötvös postafordultával küldött neki a saját ingája részére készített, speciálisan kezelt torziós szálakat, és megadta a készítésükre és vizsgálatukra vonatkozó utasításokat. Az Eötvös segítségével elkészített inga alapján kezdte el a berlini Askania Werke saját ingagyártását. Ezek az ingák váltak a Süss Nándor-féle Precíziós-mechanikai és Optikai Intézet Rt. (a MOM elődje) által gyártott és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet által hitelesített „Original Eötvös” ingák legfőbb riválisaivá a világpiacon.

Eötvös tanítványai, Pekár Dezső és Rybár István mesterük halála után ismerték fel a műszerben rejlő üzleti lehetőségeket, és az Eötvös-féle inga néhány módosítását szabadalmaztatták.

Továbbá: az inga nemcsak 1958-ban Brüsszelben kapott nagydíjat, hanem már Eötvös életében, 1900-ban, a párizsi világkiállításon is. Az ezzel egy időben rendezett fizikus-világkongresszuson ismertette meg Eötvös a nemzetközi tudományos világgal műszerének elméletét és felhasználási lehetőségeit.

Annak ellenére, hogy az inga a húszas években komoly exportcikké vált, naivitás azt feltételezni, hogy a műszer fejében konceszszióhoz lehetett volna jutni.

Szabó Zoltán
geofizikus
E-mail