Engem is átvertek
A „liberális viperafészek” még enyhe minősítésnek számított az LMP-s belharcokban – akad, akit drogozással vádoltak. Mi állt a pártot kezdetektől megosztó viták hátterében? Mekkora Schiffer András felelőssége? Van esélye a PM-nek a baloldal megújítására? Petőcz György most megjelent, Béke sose volt című kötetében mások mellett Karácsony Gergellyel, Jávor Benedekkel, Scheiring Gáborral, Szabó Tímeával beszélgetve kereste a válaszokat. Állítja, aki elolvassa a könyvet, jobban megérti a mai LMP kampányát is. KRUG EMÍLIA interjúja.
- A kötetben senki nem szerepel a mostani LMP-ből. Schiffer András a Heti Válasznak azt mondta, ön egy „Brüsszelből küldött SMS formájában bukkant fel az éji homályból tavaly áprilisban”. A találka nem jött össze, de állítja, szó sem esett az SMS-ben arról, hogy könyvet írna. És hozzáteszi: „A Csak a narancs volt szerzője rutinos kampánykönyvíró.”
– Korábban nem így nyilatkozott arról a könyvről. Persze értem a fanyalgását: az új kötet nem vet jó fényt az LMP elmúlt öt évére és az ő tevékenységére. Vicces egyébként, hogy eredetileg kimondottan Schiffer érdekelt. Nagyon tiszteltem, amiért 2012 októbere körül ellent mert állni a Bajnai korai színre lépését is kikényszerítő értelmiségi hisztériának. Többször kerestem, egyszer még haza is utaztam miatta, mire jól becsapott. De ez a szakma költségeihez tartozik. Lényegesebb, hogy épp a hazautazás idején egy-két beszélgetés felkeltette az érdeklődésemet az LMP-ből kivált és gyakran opportunista helyezkedőknek kikiáltott csoport iránt. Kiderült, hogy az LMP eddig fekete dobozként élt a közvélemény számára, s azt feltörve meglepő, időnként hajmeresztő kép tárul elénk. Ki gondolta volna, hogy a párt már megalakulása idején is kétlelkű, kulturális hasadásoktól, utálatoktól és hatalmi harcoktól szabdalt volt?! Ebből a szemszögből nézve a későbbi PM-esek sztorija is más megvilágításba került, sőt számomra érdekesebbé vált, mint Schiffer politikai „zsenialitása”.
– Valóban megdöbbentő, hogy eddig húzták. Az interjúkból kiderül: már 2009-ben, jóval a parlamentbe jutás előtt kibékíthetetlenné váltak az ellentétek.
– Óriási illúzió volt, hogy létrehozható egy, a bal- és jobboldalt meghaladó párt, amely közös értékek mentén fogja össze a két világot. Ahelyett, hogy ezen dolgoztak volna, néhányan hamar elővették a jól ismert Budapest–vidék-ellentétet, amely valójában irreleváns és anakronisztikus volt, de hatékony eszköznek bizonyult a hatalmi harcok megvívásához. Ennek bemutatására kellett megírni ezt a könyvet éppen most. Választóként visszamenőleg is átverve érzem magam: ha 2010-ben tudom mindezt, biztosan nem az LMP-re szavazok. S ez a mostani kampányra is érvényes: ebből a könyvből értheti meg a közönség, mit jelentenek a mai LMP plakátjai, s a zöldpártisága tulajdonképpen jobboldali irányt mutat. Ami nem baj, csak jó tudni.
– Miképp azt is, hogy a viták milyen elképesztő anyázások közepette mentek. Dorosz Dávid idézi fel, hogy már 2010 júniusában így beszéltek róluk: „kifüstöljük a liberális viperafészket”, „el lehet törni a gerincüket”, „rájuk engedjük a kutyáinkat”. Szabó Tímeáról meg azt terjesztették, drogos.
– Voltak rosszabbak is, amiket végül kihagytunk. Tényleg tragikus történet, de éppen a tisztánlátás végett kellenek tényfeltáró művek a pártok belső életéről.
– Olykor egészen személyes történetek is olvashatók, Karácsony Gergelyről például kiderül: amikor a hírekben is szembesült azzal, hogy megszűnt az LMP-frakció, nyomást érzett a mellkasában, és az estét a kardiológiai ügyeleten töltötte. A könyv szereplői sokat javítottak utólag?
– Egy-két érzelmesebb mondatot, személyekkel kapcsolatos kritikusabb megjegyzést kivettek. S persze a mai politikai helyzetre utaló szövegeknél is finomítottak – amit megértek.
– A szakadásban a népi-urbánus megosztottság mellett indokként előkerült, hogy nem jött létre az Új Pólus, rosszul működött a bázisdemokratikus szervezet, Bajnai túl korán választás elé állította őket. De a legtöbben azt mondták: a tagságon belül áthidalhatatlan szociológiai különbségek voltak. Nem értették, hogy Borsodban igenis plakátolni kell a cigány és a fehér bőrű kislány egyenlő esélyeit hirdető anyaggal, s nemcsak a fáknak, de a melegeknek is vannak jogaik.
– Számomra ez a legnagyobb tanulság. Magyarország szociokulturális megosztottságát áthidalni vagy finomítani kellene. Schifferék felelőssége éppen az, hogy a meghaladás helyett a párton belül inkább élezték és kihasználták az ellentéteket. Ráadásul Schifferben és egy-két emberében hihetetlen gyűlölet él a baloldali, liberális elittel szemben, ami meghatározó a politikájukban.
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható)
