Én a grundetikán nevelkedtem – Tarlós István: Most sem tettem popsitörlő nyilatkozatot

– Az elmúlt hétvégén a BKV kivonta a forgalomból az összes új építésű orosz metrószerelvényt. Miért?

– Azt mondja a szakma, hogy csupán olyan szoftverhibákról van szó, amelyeket – bármilyen kínosak is – a gyermekbetegségek közé lehet sorolni, és hamarosan túl leszünk rajtuk. Hacsak nem valami másról van szó. Remélem, hogy nem.

– A 3-as metró felújítására a város tartalékainak mozgósításával összesen 167 milliárd forint jut. A Puskás stadion építésének költségei viszont 200 milliárd körül járnak. A 3-as metróról tudjuk, hogy az ország legforgalmasabb vasútvonala, amelyen naponta félmillió ember jár, akik számarányuknál sokkal jelentősebb adófizetők. A magyar fociról pedig azt tudjuk, hogy még Andorrától is sikerült kikapnunk. Ön szerint miféle prioritásokat, milyen értékrendet tükröz, hogy stadionra több jut, mint metróra?

– Szerkesztő úr! Erről azt gondolom, hogy egyeseknek komoly élvezetet jelenthet, hogy megpróbálják a miniszterelnököt és a főpolgármestert összeugrasztani. Nem fog sikerülni. Őszinte válaszomat hadd kezdjem ott, hogy én még láttam erős magyar futballt, látom azt is, hogy mi van ma. Arról aztán nem is kívánom elmondani a véleményemet. Másodszor: hadd kérdezzek vissza. A stadionépítés talán az én kompetenciám? Az a tiszteletteljes javaslatom, hogy tessék szíves lenni ezt attól megkérdezni, aki a döntéseket a stadionok ügyében meghozza. Az illető biztos nem én vagyok.

Fotó: Fekete István

– Az összeugrasztás szándékáról annyit: én egy árva szót sem szóltam a miniszterelnökről.

– Dehogynem: közvetve, de félreérthetetlenül. Vele egyébként a labdarúgásról is szoktunk vitatkozni, mert arról sem mindenben azonos a véleményünk.

Tudható, hogy Kövér Lászlón kívül én vagyok az, aki egyes kérdésekben szokott a miniszterelnöktől eltérő álláspontot megfogalmazni, de ennél tovább én nem mennék. Az én dolgom a főváros.

Ott igyekszem a munkámat végezni – ha hagyják –, ami nem mindig könnyű. De nem vagyok hajlandó a kormányt sportból is csak azért orron fricskázni, hogy az ellenzék ettől boldog legyen. Ez a helyzet.

– Fricska vagy sem, önt mi, budapestiek választottuk meg. Azért, hogy a mi érdekeinket képviselje. Tehát nekünk tartozik felelősséggel. És azért került az első öt közé az országos népszerűségi listákon, mert sokan úgy gondolják, hogy igenis képes erre a képviseletre. Például a 3-as metró esetében is.

– Nem képviselném a budapestieket? Ki más küszködik sokszor szinte egyedül a 3-as metróért? Ki szokott még megnyikkanni a kormányoldalról? Mint hallotta, most sem tettem popsitörlő nyilatkozatot. Viszont okkal, ok nélkül nem fogok politikai feszültséget kelteni saját politikai közösségemben. Megmondom: a miniszterelnökkel sem mindenben értek egyet, de van közöttünk egy politikai szövetség. Én a grundetikán nevelkedtem. Ő mindig kiállt az én jelölésem mellett, és én nem úgy szocializálódtam, hogy egy ilyen embert bármikor hátba támadjak. Akkor sem, ha épp nem értünk egyet. Azt nem tudhatják a nagyszá­­júak, mit mondok négyszemközt.

– Van két idézetem. Az első: a világ legtermészetesebb dolga a társadalommal szembefordult politizálás ellenében a népszavazás. Ezért aki megpróbálja lejáratni, az a demokrácia alapintézményét támadja meg.

– Ezt én mondtam, nem?

– De. És azt is: sokan azt mondják, hogy a fontos kérdésekben a választott képviselőknek kell dönteniük, de a választott képviselők nem helyezhetők a nép fölé.

– Ezt szerintem nem én mondtam.

– De, csak szerepelt benne még a parlament is, amit most azért hagytam ki, mert nem országos ügyre, hanem a Római-part dolgára akarok kilyukadni, amelyről helyben lehetett volna népszavazás. De nem volt. Ezt jónak tartja?

– Ha idézet, akkor idézzünk pontosan, kérem. Ami a Római-partot illeti, másfél évvel ezelőtt feszegettem, hogy értelmes dolog lenne népszavazást kiírni, de nem éltek vele. Hogy am­­bi­­ció­­zus, de mérsékelten tehetséges képviselők nem ismerik a törvényt, arról én nem tehetek. Kerületi szintű népszavazást a főváros nem írhat ki, csak a kerület.

– Jelzem: a főváros semmilyen ügyében sem volt népszavazás. Az emberek nem nyilváníthattak véleményt a Vár, a Városliget, a vizes vb, a Római-part vagy akár a margitszigeti teniszstadion ügyében sem.

– Szerkesztő úr! A 4-es metró ügyében hány népszavazás volt?

– Semennyi.

– Akkor baj van a gondolatmenetben. Nem?

– Nem. Demszky Gábor nem volt arca egy népszavazási kampánynak és nem dicsérte a közvetlen demokráciának ezt az intézményét.

– Gyenge érvelés. Én úgy hallottam mindig, hogy Demszky „nagy demokrata”. Egy 406 milliárdos beruházás esetében nem kellett volna népszavazás, de egy ötezer fős teniszstadion ügyében igen?

– A Vár és a Városliget együtt már több száz milliárdos beruházás, a 4-es metró nagyságrendje. Jó, hogy ezekről sem volt népszavazás?

– Miért tőlem kérdezi? Ezek talán fővárosi projektek?

– A főváros megválasztott főpolgármestere nem utasíthat el magától minden nagyszabású projektet, amely itt valósul meg.

– Kompetenciaproblémát lép át. Én is szűknek érzem a főpolgármesteri hatáskört, de egy állami projektről hogyan írhatnék ki népszavazást? Rossz helyen tetszik ezt a kérdést feltenni. A parlament is a főváros területén van, a fővárosnak mégis pont nulla kompetenciája van abban, hogy mi történik az épületében.

– Akkor másról kérdezem. Van egy szomorú, országos tendencia, amely Budapesten is érvényesül: a presztízsberuházások lenyomják a szociá­­lis városrehabilitációt. Nem épülnek például állami bérlakások. Mi a véleménye erről önnek, aki nem a luxuselitből jött, mint mondja, a grundetikán nevelkedett? Jól van ez így?

– Gondolom, kiket ért „luxuseliten”, oda sose vágytam. Nem feltétlenül szellemileg vagy pláne nem lelkileg emelkednek ki. A kérdésére két válaszom is van, és mind a kettő őszinte. Az első nem fog önnek tetszeni. Lehet mindenfélét beszélni és kommunikálni, lehet felfújni és lekicsinyíteni dolgokat. De ha valaki tárgyilagosan végignézi a történteket, akkor el kell ismernie: 2010 óta ez a kormány ezzel a városvezetéssel összefogva, minden látszólagos és minden valós ellentét ellenére több mindent valósított meg Budapesten, mint a korábbiak. Azt abba kellene hagyni, hogy az ellenzék és a sajtójának egy része mintha azért drukkolna, hogy például ne sikerüljön a metrófelújítás. Miért fáj, hogy megcsinálunk valamit? Ugyanezt éltük át a Moszkva tér esetében, nekünk kellett befejeznünk a 4-es metrót is, a BKV járműparkjának közel 50 százalékát lecseréltük, a fonódó villamost megcsináltuk. Javaslom az elszánt kritikusainknak, hogy gondolják végig a dolgokat, és ha nyilvánosan nem is, de maguknak azért vallják be, hogy ez így van. Ez az első dolog. A második, hogy

tényleg van egy csomó probléma, és sok mindent én is másképpen csinálnék, ha rajtam múlna.

Arról is lehetne velem beszélni, jó-e, hogy vannak presztízsberuházások, amelyek megelőznek indokolhatóbb igényeket. De a bérlakások ügyét nem lehet ennek a kormánynak a nyakába varrni. Az állam a szociális bérlakások építésének programjából 1989-ben egyszerűen kivonult. Az önkormányzatok pedig – leszámítva egy-két ultragazdag települést – nincsenek abban a helyzetben, hogy bérlakást építsenek. Budapest sincs.

– Bérlakás nem épül, de százmilliárd­­számra mennek az adóforintok a Várra, a Városligetre. Tehát kormányzati igényekre és a tehetősebbek kulturális igényeire futja, miközben a szegényekre nem jut.

– Én inkább egy nem kívánatos vidék–Budapest ellentétet látok a forrásmegosztás ügyében, de ebbe most ne menjünk bele. A bérlakások dolga 28 éves probléma, amit a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem vállalt. Ez a tény. Az sem kérdés, hogy a felszín alatt parázslik, komoly bajokkal fenyeget a kispénzűek lakáshoz jutásának ügye, és a magyar államnak egyszer – a talán nem is távoli jövőben – szembe kell néznie ezzel a problémával. Az viszont a napnál világosabb, hogy az önkormányzatok szintjén ezt a húsba vágó problémát lehetetlen kezelni.

– Megint az a kérdés, hogy mibe szólhat bele a főpolgármester, az a politikai vezető, aki közvetlen választások során a legtöbb voksot kapta ebben az országban.

– Az a helyzet, hogy a főpolgármesternek megvannak a törvények által meghatározott feladatai, és nekem sokszor szinte egyedül kell küszködnöm olyan egyértelműen ide tartozó problémák megoldásáért, mint a metrófelújítás vagy az árvízvédelem. Már többször megírtam a Miniszterelnökségnek, hogy százmilliárdos nagyságrendű fejlesztésre lenne szükség ahhoz, hogy a budapesti árvízvédelem megfeleljen a mai előírásoknak. Ugye nem kérdés, hogy a főváros nem tud ennyi pénzt mozgósítani? Sokszor ellenszélben kell küzdenem azért, hogy a 3-as metró hosszú távon egyáltalán működőképes maradjon. Amíg ilyen feladatok múlnak rajtam, addig nem tudok érdemben foglalkozni olyasmivel, ami nem az önkormányzat kötelező feladata.

– Nem lehet, hogy vannak kormányzati szereplők, akik évről évre pont azért nehezítik meg a BKV zavartalan működésének finanszírozását, hogy ezzel lekössék az energiáit?

– Ha vannak, akkor ez csak látszólag könnyíti a helyzetüket. Ön viszont nem szerkeszt megoldóképletet, ha folyton a személyemet helyettesíti be Budapest helyére. Nem én vagyok, aki nem kapja meg, ami neki jár, hanem a város.

– Ön azt mondta, hogy a 3-as metró felújítása mindenképpen elkészül 2020-ra.

– Igen.

– Viszont a mandátuma 2019-ben lejár.

– Igen, de ez engem nem érdekel. Szeretném ezt a projektet visszafordíthatatlan állapotban, kivitelezési stá­­dium­­ban tudni. Ez pedig még ebben az évben megtörténik. Ugyanez a helyzet az árvízvédelemmel is. Nekem már nem fontos, hogy én vágjam át a szalagot és én nyilatkozzak. Az a fontos, hogy ezek a projektek visszafordíthatatlan állapotba kerüljenek.

– Mi az, amit 2019-ig még mindenképpen szeretne megvalósítani?

– A teljesség igénye nélkül: 3-as metró, árvízvédelem, a BKV további tömeges járműcseréi, a Margitsziget-projekt befejezése, az állatkert fejlesztése, a P+R parkolók kialakítása és a Fővárosi Vízművek egészségtelen azbeszt nyomócsöveinek cseréje. És persze a Lánchíd, valamint az alagút rekonstrukciója. Az utóbbit valószínűleg befejezzük addig.

– Tekintettel arra, hogy az országos népszerűségi listákon bekerült az élbolyba, nem volna-e az a legjobb biztosíték a feladatok elvégzésére, ha belevágna még egy ciklusba?

– Először is ne nagyon emlegessük ezeket a felméréseket, hátha valakinek eszébe jut, hogy gondoskodjon arról, legyenek rosszabbak ezek a számok. A második, hogy engem hiúsági szempontok már nem motiválnak. Nyugodtan leírhatja: én sohasem fogok átállni a másik oldalra. Nem a Fidesz miatt, hanem, ahogy mondani szokták, von haus aus. A nagyszüleim, szüleim miatt sem. De ha a Budapestről vallott nézeteinket a táboron belül nem tudjuk egy kicsit közelebb hozni egymáshoz, akkor nem látom semmi értelmét annak, hogy mindenáron kapaszkodjak egy székbe.

Saját politikai közösségem néhány mértékadó képviselője és az én felfogásom Budapest szerepéről, jövőjéről nem fedi egymást. Egyébként személy szerint a miniszterelnököt nem sorolom közéjük. Én már nem akarok a politikai közösségemen belül feleslegesen küszködni. Nem akarok ártani sem.

Hetven évhez közeledve az ember egy aktív életpályát egészében értékel, és hálátlan lennék, ha azt mondanám, hogy elégedetlen vagyok az életutammal. Vannak dolgok, amelyek bosszantanak, de a lelkem egészséges maradt, és ki vagyok békülve magammal. A miniszterelnököt abban, amit nemzetépítő politikának nevezhetünk, támogatom, de Budapest ügyében vannak olyan szempontjaim, amelyeket szeretnék a fókuszban látni. Engem a fővárosiak választottak meg, és Budapesten is születtem. Nem haragszom senkire, nem fordítok hátat a politikai közösségemnek, de vagy úgy végezhetem a dolgomat, ahogyan ez a választók akaratából és megbízása alapján Budapest súlyához méltó, vagy sehogyan sem akarom. Ez az igazság. A 2018-as parlamenti választás után gondolkodjanak el Budapest súlyáról, szerepéről azok, akiknek ez a dolguk a magyar Országgyűlésben.