Elsőként ébredők

– Zdrasztvujtye.

– Dobrij gyeny. Vagyis: jó napot. Az egyetemen jobban beszéltem a nyelvet, de sokáig nem gyakoroltam.

– Oroszul kezdte felszólalását az ENSZ-ben. Gesztus volt?

– Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának soros elnöke. Az orosz külügyminiszter-helyettes anyanyelvén – amely az ENSZ egyik hivatalos nyelve – vezette az ülést.

– Azt mondta, hogy az oroszokat be kell vonni a menekültprobléma rendezésébe. Orbán Viktor kormányfő pedig azt, hogy globális együttműködés Putyinék nélkül nem jöhet létre. Lobbiztak az érdekükben?

– Mi a magyar érdekek lobbistái vagyunk. Magyarországnak és Európának az az érdeke, hogy csökkenjen a bevándorlási nyomás. Azt pedig a közel-keleti stabilitással lehet elérni. Az elmúlt évek történései bebizonyították, ez amerikai–orosz együttműködés nélkül nem megy. Ha ők nem tudnak megállapodni, nincs remény arra, hogy változzon a helyzet.

– Az évek során a Fidesz politikája érdekes pálforduláson ment át. Ellenzékiként a grúziai háború idején Ruszkik, haza! feliratú molinókkal tiltakoztak az orosz agresszorok ellen. Az ukrán válság kirobbanásakor – talán a paksi megállapodás miatt – már csendesebbek voltak, s ezért Európa Oroszország trójai falovaként kezdte emlegetni Magyarországot. Szíria ügyében pedig már egyenesen kiállnak Putyin mellett. Miért?

– Szíriával kapcsolatban szerintem mindenki egyetért abban, hogy globális együttműködésre van szükség. Mi azok közé tartozunk, akik ezt ki is mondják, míg mások csak kerülgetik a forró kását. Nem segíti a béke megteremtését, ha azon vitatkozunk, éppen ki kit bombáz.

– Európa és Amerika nem bízik meg az oroszokban. Az ukrán válság idején is cselesen avatkoztak be egy szuverén állam életébe, most az Iszlám Állam egységei mellett mindenkit bombáznak, aki a diktátor ellenzékéhez tartozik. Megéri bízni bennük?

– Oroszország és az Egyesült Államok megállapodása a szíriai béke kulcsa, előfeltétele. Rossz politikai döntések sorozata húzódik meg a Közel-Kelet destabilizációja mögött. Ezeknek minden nagy világpolitikai szereplő részese volt, most a következmények viseléséből és a konfliktus rendezéséből is mindenkinek ki kell vennie a részét. Lépésről lépesre kell haladni, előbb minden érintettnek le kell ülnie a tárgyalóasztalhoz, a továbbiakról majd ott kell dönteni.

– A globális együttműködés mellett világkvótát, nagyobb költségvetési befizetést, a gazdasági migránsok és a politikai menekültek szétválasztását javasolták. Ám jócskán elkéstek ezzel. A nyár elején a megoldási javaslatok helyett inkább magyar nyelvű plakátokat ragasztottak ki országszerte.

– Mi vagyunk az elsők, akik az unióban felhívták a figyelmet arra, hogy erősödik a migrációs nyomás a nyugat-balkáni útvonalon. Az unió vezetői ezt elengedték a fülük mellett, és mindenki a földközi-tengeri útvonalra koncentrált.

– De ha látták előre, hogy mi lesz, miért nem tettek ellene?

– Kértük, kezdjünk el tárgyalni a tranzitországokkal, s a Frontex tevékenységét úgy szervezzük meg, hogy az a Nyugat-Balkánra is kiterjedjen. De nem figyeltek ránk. Ez nem egy néhány százezer embert megmozgató, izolált migrációs válság, hanem olyan népvándorlás, amelynek nem látjuk a végét, és a folyamatnak szinte kifogyhatatlan tartalékai vannak. Időrabló és felesleges százhúszezer ember befogadásáról vitázni, hiszen könnyen meglehet, hogy rövidesen milliókról kell beszélnünk.

– Nem vitatom, hogy súlyos a probléma. De miért kellett még nagyobb feszültséget kelteni, indulatot gerjeszteni a belpolitikai haszonszerzésre szánt menekültellenes plakátokkal?

– Miért gerjesztett indulatot egy olyan szövegű plakát, hogy aki idejön, annak be kell tartania a törvényeinket? Ez evidencia, nem?!

– Miből gondolták, hogy a bevándorlók ennek ellenkezőjét tennék: törvényt sértenének vagy elvennék a munkánkat?

– Az agresszív viselkedés egyre inkább társul a migrációs hullámhoz. Mi mindig, minden szempontból korrekten jártunk el: előre világossá tettük, hogy le fogjuk zárni a zöldhatárt, az illegális határátlépést szigorúan fogjuk elbírálni, s be kell tartaniuk a törvényeinket.

– Nem a korrektség jele, ha a vádiratot és az ítéletet magyar nyelven adják oda a külföldi vádlottnak. Az sem, hogy a Keleti pályaudvaron semmilyen humanitárius segítséget nem adtak nekik. Az sem korrekt, hogy nem tájékoztatták őket arról, hiába vesznek vonatjegyet, nem engedik őket elutazni. Amikor mégis abban a hitben szálltak fel a vonatra, hogy az Ausztriába megy, Bicskén kommandósokkal szedték le őket.

– Nemzetközi jogszabályok rendezik a bevándorlókkal szembeni bánásmódot, rögzítik az adott országok és a migránsok kötelezettségeit is. Együtt kell működni a hatóságokkal: igenis ujjlenyomatot kell adniuk, fotó készül róluk. Az államnak pedig kijelölt helyeken, menekülttáborokban kell biztosítania az ellátásukat: orvosi segítséget, ételt adnia. Ezt mi meg is tettük, meg is tesszük. De az nem járja, hogy valakik – csak azért, mert sokan vannak és indulnának valahova – elfoglalják az egyik legforgalmasabb csomópontunkat, és azt akarják, hogy ott kapjanak ellátást és nem a menekülttáborokban! Az autópályán való menetelés sem fér bele semmilyen jogszabályba.

– Egy magát kereszténydemokratának valló kormánytól elvárná az ember, hogy egy krízishelyzetet – még ha az nem a jogszabályok keretein belül alakul is ki – méltányosan, emberiességi szempontokat figyelembe véve oldjon meg.

– Mindenki pontosan tudta, hol kaphat ellátást.

– Ezeket az embereket a határon kapott vaktérképpel, magyar nyelvű szöveggel indították útnak a menekülttáborok felé, s ők helyismeret híján bolyongtak végig az országon. Az az érzése támadt az embernek, hogy nem véletlenül történt így: valakiknek érdeke, hogy menekültellenes hangulat alakuljon ki.

– Nekünk biztosan nem. Mi mindig is szabályozott keretek közé akartuk terelni a bevándorlást. Hol azért kritizáltak bennünket, mert sokan jöttek át a zöldhatáron, hol azért, mert eldöntöttük, csak a kijelölt pontokon lehet bejutni az országba és leadni a menekültkérelmet. Európában óriási a képmutatás: legalább húsz külügyi vezetővel beszéltem a kerítésről. Azt kérdeztem tőlük, hogy be kell-e tartani a schengeni előírásokat. Azt válaszolták, igen, de arra nem tudtak válaszolni, hogy a kerítésen kívül milyen más módja lehet ennek. Be kellene fejezni a képmutatást!

– Mégis mire jó ez a kerítés? Haszna nincsen: továbbra is utaztatjuk a bevándorlókat Ausztria felé. Ráadásul egész Európát magunkra haragítottuk miatta. Még a pápa is elítélte, sőt feltehetően a magyar menekültpolitika miatt – bár Áder Jánosnak megígérte – jövőre mégsem jön Magyarországra.

– A schengeni kódexben benne van, hogy meg kell védeni Európa határait. Jelen körülmények között nem volt más lehetőségünk, mint felépíteni a kerítést. Ne legyünk naivak: ha nem így történt volna, akkor az európai liberálisok nem uniós szavazati jogunk megvonását követelnék, hanem azt, hogy zárjanak ki minket a schengeni övezetből, mert képtelenek vagyunk megvédeni a határokat.

– És a pápa? Ő is így tenne?

– A vatikáni külügyminiszterrel többször is tárgyaltam. Elmondtam neki a magyar álláspontot, amely keresztényi, európai és emberi jogi szempontból is megalapozott. Ő pedig a Vatikán üzenetét mondta el: humánusnak kell lennünk. Szerintem Magyarországnak nincs ebben szégyellnivalója.

(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható)