Eliszlámosodik Európa?

A német optimizmust követően Berlinből is egyre gyakrabban hallani óvatosságra intő nyilatkozatokat, immár balról is, jobboldalról pedig végképp. Múlt héten Julia Klöckner kereszténydemokrata képviselő a Bildnek úgy fogalmazott: nem a liberális Németországnak kell megváltoznia, hanem néhány menekültnek. Merthogy „Németország nem olyan tálca, amiről az ember csak a mazsolát veszi el. Ha valaki a német alkotmánynak a menekültek kötelező befogadására vonatkozó 16. paragrafusára hivatkozik, annak be kell tartania az alkotmány másik 145 pontját is.” A politikus annak apropóján beszélt, hogy egy imám nem volt hajlandó kezet fogni vele, mert nő.

Féligazságok helyett

Integráció. A varázsszó, amelyet egyre gyakrabban hallani.

– A migráció olyan lett, mint a foci: hirtelen mindenki érteni kezdett hozzá. Az integrációhoz kevésbé, pedig kulcsfontosságú – mondja lapunknak Hárs Ágnes migrációkutató. – Idehaza a befogadásnak, a menedékkérők mentorálásának nincs jól működő hagyománya, eddig nem volt komoly célközönsége sem.

A szakember szerint ezért féligazságokat hallani, miközben a menekültek tömeges érkezése miatt a mostani helyzetre amúgy sem alkalmazhatók a régi receptek.

N. Rózsa Erzsébet, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, a Közel-Kelet politikai és társadalmi folyamataival foglalkozó szakértője szerint ráadásul az integráció mint fogalom eleve csak nyugati szempontból merül fel. Iszlám szemmel egyszerűen értelmezhetetlen, hiszen e vallás hosszú évszázadokig mindig többségi helyzetben volt.

– Az Iszlám Konferencia mintegy ötvenhét országából jó ha néhány van, amelyben a muszlim jelenlét 75 százalék alatti. Muszlim közösségek a 20. század második felében kerültek először kisebbségi helyzetbe: a gyarmatok függetlenedése miatt vagy a vendégmunkások érkezésével.

A kutató azt mondja, a bevándorlók körében érdekes kettősség alakul ki: megtartják az iszlámra jellemző hagyományokat, szabályokat, miközben egy számukra virtuális világ jogrendszerébe is igyekeznek beilleszkedni, hogy az általa nyújtott előnyöket kihasználják. Például ha lehet kisebbségi önkormányzatot alakítani, akkor megteszik. Ám ez nem nyugati értelemben vett integráció.

Emellett még Európán belül sem könnyű megegyezni abban, mit tekintünk politikai közösségnek.

– Nyugat-Európában a politikai közösségbe, a nemzetbe minden állampolgár beletartozik, függetlenül anyanyelvétől, vallásától. Kelet-Európában azonban a nemzet kulturális fogalom, amibe az állampolgársággal nem rendelkező határon túli magyarok is beleérthetőek. Emiatt azonban kisebb ugyan a térségekbe irányuló bevándorlás, de az integráció nehezebb folyamat – veti fel Szalai Máté, a Perzsa-öböl arab országainak kutatója.

Eufória után

Persze amikor Nyugat-Európa s főleg Németország a Willkommenskultur eufóriájában fürdött, főképp a gazdasági mutatókra hivatkozva tette ezt. A Der Spiegel augusztusban közölte a nürnbergi munkaerő-piaci és pályakutatási intézet adatait arról, hogy 2010 júliusában 391 000, idén pedig már 589 000 betöltetlen állás volt a német munkaerőpiacon. Főképp az építő- és gyáripar számít utánpótlásra, s a szakképzetlenek is el tudnak helyezkedni olyan pozíciókban, amelyeket a németek nem vállalnak. Ráadásul a kilátások Európában sem jobbak. Jelenleg a statisztikák szerint egy kereső 2,5 nyugdíjast tart el, lassan már hármat. Kell hát az utánpótlás.

– A skandinávok, a németek a személyre szabott, mentorok által kísért programokban profibbak, de ezekben korábban is a képzettebb emberek voltak sikeresek. Az első eufória után ma már ezekben az országokban is látják: ennyi embert ilyen rövid idő alatt egyszerűen nem tud kezelni a rendszer – véli Hárs Ágnes.

És nemcsak a szakképzettség és nyelvtudás híján lévő érkezők vannak nehéz helyzetben. Németországban régóta nagy a kereslet például IT-szakemberekre is, csakhogy hiába jól képzett valaki, teljesen más Szíriában dolgozni, mint Münchenben. Az Ázsiából Európába érkező munkavállalókkal készített mélyinterjúkból kiderül, mennyi új sztenderdet kell elsajátítani, kezdve a pontos érkezéssel. Kutatások bizonyítják, hogy aki külföldiként, pláne menekültként érkezik egy új országba, még ha kvalifikált munkavállaló is, akár tízéves lemaradásban is lehet az otthoni státusához képest a nyelvi, alkalmazkodási nehézségek miatt.

A legrosszabbul a teljesen képzetlenek járnak, akiknek a korábban érkező másod- és harmadgenerációs, kiábrándultabb, frusztráltabb bevándorlókkal kell megküzdeniük a munkáért.

– Ez lefelé szoríthatja a béreket, és más feszültségekhez is vezethet. Ezért fordul elő, hogy sokszor a korábbi bevándorlók lesznek a leginkább befogadásellenesek – magyarázza Hárs Ágnes. A kutató felhívja a figyelmet: e kontextusban sem mindegy, hogy menekültről vagy bevándorlóról beszélünk.

– Előbbinél látható, hogy miután bekerült a rendszerbe, támogatásokat kapott, megpróbál megfelelni, nehogy kiutasítsák. Ezért kiszolgáltatottabb, alacsonyabb bért is elfogad, amit a bevándorló már nem.
Így válik a migráció óhatatlanul szociális kérdéssé is.

– Nem azért szegregálódik, szakad le valaki nagy valószínűséggel, mert menekült vagy bevándorló és mert muszlim, hanem azért, mert közöttük vannak többen azok, akik képzetlenek. Nálunk ugyanez a helyzet a romákkal: körükben tömeges mértékben látjuk a gyenge oktatás, a képzettség hiányának következményeként az elszegényedést. A társadalmi leszakadás kezelése pedig ugyanúgy pénzbe kerül. Csak azt rendőrben, ügyintézőben, orvosban mérjük. És aki frusztrált, óhatatlanul a gyökereihez, a saját múltjához fordul, ami muzulmánok esetében az iszlám – mondja N. Rózsa Erzsébet.

Imámképzés német módra

És akkor majd Európa „eliszlámosodik”, a muszlimok radikalizálódnak, jönnek a mecsetekben kiképzett terroristák – festenek sokan apokaliptikus jövőt.

– A biztonsági kockázatokat is a valóságtól eltérően érzékeljük – mondja Szalai Máté. – Európában a vallási terrorizmustól félünk, holott az elkövetett támadásoknak kevesebb mint tíz százaléka sorolható ebbe a kategóriába. Jobban kellene tartanunk a szeparatista motivációjú, a szélsőbal és a szélsőjobb által elkövetett terrorcselekményektől. Az persze igaz, hogy a letartóztatásokban magasabb az iszlamista elkövetők száma, de ez csak azt jelzi, hogy a titkosszolgálatok ismerik ezeket a csoportokat.

A kutató szerint ettől még jogosan félhetnek az európai államok attól, hogy a demokratikus tapasztalatok híján érkező menekültek nem azonosulnak államiságuk alapjaival, értékrendjével.

– Ha van ilyen félelem, akkor tenni kell ellene. A most érkezők fogékonyak, szeretnének megfelelni. A befogadó országnak tudnia kell, milyen szabályrendszert, normákat akar elfogadtatni, ki kell alakítania a követelményeket, és a nyelv mellett ezt is oktatni – évtizedekig, következetesen.

Emellett Németország a vallási fanatizmus megelőzésére évekkel ezelőtt bevezette az imámképzést.

– Sosem a vallással, így ebben az esetben sem az iszlámmal van baj, hanem az egyes értelmezésekkel – magyarázza N. Rózsa Erzsébet. – Az iszlám – a kereszténységgel ellentétben – előbb volt vallási közösség, s később kezdett politikai rendszerként működni. A közel-keleti, állami fenntartású mecsetekben magától értetődő a politikai üzenet a déli ima részeként. A németek arra jöttek rá, hogy szükséges a hitélet, de ha a mecseteikben az európai típusú iszlám terjed, máris beljebb vannak.